A Fidesz egyik fontos problémája a következő négy évben, hogy miként szólítsa meg azt a középosztálybeli, annak is a felső negyedéhez tartozó szavazóréteget, amely a Fidesz politikájának egyik fő haszonélvezője, de mégis zömében a liberalizmusa miatt az ellenzékre szavaz. Az ellenzéki pártok és az ellenzéki szavazók, különösen a diplomások választások utáni gyászmunkája úgy tűnik, egybecseng, szerintük nem ideológiai okokból vesztettek, hanem csupán csak hibáztak. Hibáztak – a pártelitek szerint – a saját törzsszavazóik, amikor Márki-Zay Péterből csináltak miniszterelnök-jelöltet; az ellenzéki értelmiség nagy része szerint a vidékiek miatt, akik nem értették meg, hogy ha az LMBTQ-jogok az aktuális nyugati trendnek éppen megfelelően rendben vannak, akkor van az ország a tökéletesség állapotában. Hab a tortán az állítólagos Fidesz-sajtófölény hangoztatása, amit százszor cáfoltunk már, vagy az a tényleg kirívóan vicces elképzelés, hogy a Fidesz a közösségi médiában is előnyben volt, mert a Facebook például nem korlátozta eléggé a jobboldali tartalmakat.
Most a baloldali sajtó és minden megszólaló balos értelmiségi lelkesen mossa ki az ellenzéki médiafogyasztók fejéből Márki-Zay, Gyurcsány és egyéb ellenzéki politikusok azon megnyilvánulásait, amelyekben hitet tettek amellett, hogy az ukránok háborúja a mi háborúnk, és nyugati (még csak nem is NATO!) szándék esetén természetesen harcoló egységeket is készek küldeni Ukrajnába. Pontosan tudják, hogy ennek a hagymázas, őrült ostobaságnak mekkora szerepe volt a vereségükben, és hogy ettől a megmaradt szavazóik többsége is halálra rémül. Éppen ezért amíg a háború tart és utána is folyamatosan emlékeztetni kell a magyar nyilvánosságot arra, hogy a magyar ellenzék nyugati szélsőliberális erőcsoportok vazallusa, és hatalmi helyzetben hajlandó volna magyar katonákat küldeni a Don-kanyarba is, hangsúlyosan az oroszok ellen, ha arra nyugatról parancsot kap.