Tehát úgy, ahogy kell és olyannyira, hogy még a The New York Times is rácsodálkozik, hogy mégsem eszünk embert. A bajok ott kezdődnek, hogy amennyiben az ellenzék esetleges hatalomra jutása után megkezdené a fegyverszállításokat Ukrajnába, és ezt azzal tetéznék, hogy megszavaznák a földgáz- és kőolajszállításra vonatkozó szankciókat és ezt még fokoznák egy kicsit a rezsicsökkentés eltörlésével és Paks II leállításával, úgy azonnal elkezdhetnénk visszasírni Bokros Lajos országlását, ami pedig önmagában is súlyos perverzió lenne. A helyzet már így is olyan, mintha egyszerre érkezett volna a vörösiszap, egy tetemes árvíz, a népvándorlás és a világjárvány. És lakodalom helyett háború van a szomszédunkban, ami nem játék. Nem óvodások izmozása a homokozóban, hanem világhatalmak összecsapása.

Vér, veríték és könnyek, többnyire ártatlanoké. Egy olyan esetet tessenek mondani, amiből mi jól jöttünk ki. Na ugye! Mindenesetre – szörnyű ezt kimondani, de sajnos ez van – a magyarországi országgyűlési választások tétje a végletekig leegyszerűsödött. Elérkeztünk a bomlatlan elme határai­hoz. És nekem, speckó, semmi kedvem lövészárkot ásni, pláne nem egy olyan háborúban, amihez az égegyadta világon semmi közöm, maradnék a kertemben az unokáim társaságában. Ha elmúlnak a fagyok, lehet ültetni, az ásó arra való. És ha valamelyik kanapéveterán mindezt esetleg gyávaságnak minősítené, emelje fel a löttyedt valagát és húzzon lövöldözni. Szívesen látják, mindkét oldalon.

Itt most megszakítjuk adásunkat, breaking news, ilyenek. Ebben a pillanatban ugyanis arról az sms-számról, amelyről eddig csupán arról értesítettek, hogy a futár úton van a megrendelt vetőmagokkal, a következő üzenet érkezett: „Hegyi, itt az idő. Tegy (sic!) meg mindent a változásért. Légy bátor.” A telefonszám természetesen hívhatatlan. Pedig megkérdezném őket, hogy mire gondoltak konkrétan? A tavaszra gondoltak esetleg és egyben arra buzdítanak, hogy cseréljem le a gumicsizmámat egy vidámabb színűre, vagy valami egészen másra, netalántán náluk járt az öreg adathalász? Vagy ők maguk azok. Egyébként szép szakma ez az adathalászás is, bár Jézus alighanem valami egész másra gondolt, amikor az ígérte Péteréknek, hogy emberhalásszá teszlek benneteket.

Itt van például mindjárt egy számla, azt nézegetem kínomban az interneten, és nem értem. Történt ugyanis, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje Vecsésre látogatott, hogy részt vegyen a helyi ellenzéki jelölt kampányrendezvényén. Az esemény után egy társasággal beültek egy étterembe, majd az étkezés után közölték, hogy nem helyben, hanem később, utalással szeretnék kiegyenlíteni a cechet. Előfordul az ilyesmi, ám a számlát annak a DatAdat Professional Kft.-nek a nevére állíttatták ki, ami Bajnai Gordon volt miniszterelnök adathalász-cégcsoportjának központi vállalata. Ez bizonyos szempontból egyáltalán nem meglepő, de annyiban talán egy kicsit mégis, hogy elvben az ellenzék jelenlegi miniszterelnök-jelöltjének kampánya a volt miniszterelnök cégének megrendelője, tehát akkor nem nekik kellene inkább fizetniük Bajnaiéknak? Mindenesetre valószínűleg a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, legyen béke és egyetértés.

Itt akár be is fejezhettem volna mindezt, mindenkinek jó szavazást kívánva, de közben folyamatosan villog a monitor és a vecsési számlagyárral kapcsolatos hézagos emlékeimet (annyi van meg belőle több mint egy évtized távlatából, hogy a szocikkal volt kapcsolatos és egészen tárgyalásig is eljutott az ügy, hiába, a felejtésfaktor az egyik legszebb hely az agyban, mindenesetre idő kellett akkoriban ahhoz, hogy az ember újra inkább a savanyúságra gondoljon) felváltják a friss bejegyzések. Deutsch Tamásé pél­dául és a jungi alapokon bevonzott, fentebb említett Schiffer Andrásé, akiket szintén felszólítottak az „ismeretlen tettesek”, hogy legyenek bátrak.

Erről meg még két dolog jutott gyorsan eszembe. Az egyik az, hogy szép kifejezés ugyan ez az adathalász, tényleg szinte biblikus, meg minden, de ez nem lopás véletlenül? Nem értek ehhez sem, csak kérdezem, hogy az adattolvaj, az nem pontosabb? És ez nem büntetőjogi kategória? A másik meg az, hogy ezek totál dilettánsok, még ehhez sem értenek. Egy Google-fordítóval többre mentek volna.

Belegondolni is iszonyat, mi lenne, ha egy egész országot bíznának rájuk. Egy kecskét se, pláne, ha jóllakott.

Borítókép: Márki-Zay Péter és Volodimir Zelenszkij (Fotó: Magyar Nemzet-montázs)