Jakab Péter például belevitte egy olyan együttműködésbe a Jobbikot, amelyet a saját szavazói is elutasítanak. A Jobbik alapító nyilatkozatában is benne volt, hogy a Gyurcsány-féle világgal szemben jöttek létre, még az elmúlt években is teljes mértékben kizárták az együttműködés lehetőségét. Ehhez képest Jakab Péter Dobrev Klárával és Gyurcsány Ferenccel közösen szerepelt a közös baloldali listán, a Jobbik az egyik legszorosabb szövetségese lett a DK-nak. Mindezek fényében ne lepődjön meg senki, hogy a Jobbik összeomlott és csak kilenc képviselőjük jutott be a parlamentbe, a párt alelnökei pedig kiestek. Mindezek fényében egészen elképesztő az a magabiztosság és stílus, amit Jakab Péter megenged magának, még egy percre sem merült fel benne, hogy lemondjon, levonja a következtetéseket és szembe nézzen a valósággal. Kérdés, hogy a párt megmaradt tagsága mit gondol erről, mi lesz a jövője egy tisztújításon Jakabnak. Nekem az a várakozásom, hogy leváltják őt, hiszen egy ilyen történelmi vereség után, amelyben a Jobbik az egyik legnagyobb vesztes, elképzelhetetlen, hogy pozíciójában maradjon a pártelnök.
Gyurcsány Ferenc is hibás. Tizenhat évvel az őszödi beszéd és a rendőrterror után, 12 évvel a baloldal hatalmas 2010-es bukása után egyszerűen felfoghatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc mit keres még a politikai életben. Hasonlóan vélekedett korábban a Momentum bukott elnöke, Fekete-Győr András is, aki azonban a hatalomvágy miatt a Jobbikhoz hasonlóan szintén belevitte a Gyurcsány-féle együttműködésbe a pártját. Így Gyurcsány talpon tudott maradni, bedarálta az egész baloldalt, a Momentum népszerűsége pedig a Jobbikhoz hasonlóan elkezdett süllyedni, az egykor fiatalos és modern párt mára már egy közröhej tárgyát képező kínos jelenség.
Ha győztest kell hirdetni a baloldalon belül, akkor az egyik mindenképpen a Párbeszéd. Az, hogy nullaszázalékos társadalmi támogatottsággal hét parlamenti helyet tudtak szerezni, egészen elképesztő. Ez majdnem annyi mandátum, mint amennyivel az MSZP vagy a Jobbik rendelkezik (kilenc-kilenc hely). Karácsony Gergely és Szabó Tímea pártja egy igazi piócapárt, amely mások hátán felkapaszkodva, másokat hátba szúrva simán bejutott a parlamentbe és társadalmi támogatottság nélkül is lehet saját frakciójuk.
Visszatérve a kudarc okaira, azt szintén ki kell emelni, hogy igaz volt, amit én és jobboldali kollégáim is sora hangoztattak az elmúlt években: nem lehet összeadni a hat ellenzéki párt támogatottságát. Külön-külön sikeresebbek, mint közösen. Ennek oka főként abban áll, amelyeket fentebb is írtam: nem működőképes olyan politikai szereplők hosszú távú együttműködése, akik egymással szemben jöttek létre, még egymást is gyűlölik. Emellett a baloldali összefogás teljesen elmosta a határvonalakat a pártok között, ma már nem lehet érezni azt, hogy mi a valódi különbség a Jobbik, a DK, az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd és az LMP között.
Az elkövetkezendő hetekben és hónapokban kirobban várhatóan köztük a már jól ismert nyilvános harc. Jön a bűnbakkeresés és a nyilvánosság előtti üzengetés, jön az egymás sértegetése. Jakab Péter már meg is kezdte, egyértelműen Márki-Zayt jelölte ki felelősnek. De ez még csak a kezdet, teljesen szét fog esni a baloldali együttműködés, hiszen az életképtelen és önveszélyes. A kisebb pártok (MSZP, Párbeszéd és LMP) természetesen abban lesznek majd érdekeltek, hogy megmaradjon az összefogás, hiszen másként esélytelen lenne bekerülniük a parlamentbe, azonban a Jobbiknak és a Momentumnak már egyáltalán nem ez az érdeke, hiszen ők csak veszítenek az egész történettel. Gyurcsánynak pedig mások a szempontjai, ő végképp maga alá akarja gyűrni a teljes baloldalt, amire most van talán a legnagyobb esélye. A DK lett a legerősebb a baloldalon belül a parlamenti helyek számát tekintve is, emellett Gyurcsány pozíciója a párton belül megkérdőjelezhetetlen, nem várható a pártelnök leváltása. Így Gyurcsány könnyen megkezdheti a maradék pártok beolvasztását a DK-ba.
Ami zárásként még kiemelendő és talán ez a legfontosabb tanulság, hogy tényleg nincsen következmény a baloldalon. Hiába a történelmi vereség, hiába veszítettek el csaknem egymillió szavazót, egyetlen egy pártelnök sem jelentette be a lemondását, minden folytatódik tovább úgy, mint eddig. Legalább szimbolikusan felajánlotta volna valaki a lemondását, de még ez sem történt meg, sőt megerősítették: minden folytatódik így tovább. Ez egészen megdöbbentő magatartás, ezzel csak tovább vágják maguk alatt a fát, tovább építik le az ellenzéki politizálást. Szintén el kellene gondolkodniuk a Mi Hazánk bejutásán, ami ugyancsak komoly üzenet az ellenzéknek: a szavazók jelentős része ellenzékváltást követel, ismét egy új politikai alakulatnak szavaztak bizalmat százezrek.
Egy dolog biztosan leszögezhető: ha a baloldalon nem lesz következménye ennek a vereségnek és minden így folytatódik tovább, akkor 2026-ban is jó esélyekkel fut majd neki a parlamenti választásnak a Fidesz–KDNP, nem elképzelhetetlen az ötödik kétharmad sem!
A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
