időjárás -4°C Aranka 2023. február 8.
logo
Történelmi bukás után sincs felelősségvállalás és következmény a baloldalon

Lemondani? Ugyan már!

Deák Dániel
2022.04.08. 09:00 2022.04.08. 12:34
Lemondani? Ugyan már!

Nincs olyan, aki ne értene egyet azzal, hogy április 3-án történelmi győzelmet ért el a Fidesz–KDNP, mely pártszövetség immáron négy alkalommal egymás után kétharmados parlamenti felhatalmazást kapott magas, hetven százalék körüli részvétel mellett. De ha az egyik oldalon történelmi győzelem van, akkor értelemszerűen történelmi vereségről is beszélhetünk a baloldalon. Elveszítettek csaknem egymillió szavazót, és a még számukra esélyes körzetekben is komoly bukásokat szenvedtek el, Budapesten is megszorongatta őket a jobboldal.

A jobboldali győzelem okait nem kell hosszasan részletezni, hiszen az egyértelmű: sikeres kormányzati teljesítményt mutatott fel a negyedik Orbán-kormány, a járványból és annak negatív gazdasági hatásaiból is megerősödve került ki az ország, a háborúra pedig úgy reagált a miniszterelnök, ami a magyarok túlnyomó többségének tetszett. Így nem meglepő, hogy Orbán Viktor messze népszerűbb minden társadalmi csoportban, mint Márki-Zay Péter, aki az elmúlt hónapokban nemcsak a jobboldali szavazók álláspontjával ment szembe, de még a baloldali szavazók véleményét is semmibe vette.

De mi lehet a baloldal vereségének az oka? A válasz erre a kérdésre sokrétű. A legkézenfekvőbb magyarázat a miniszterelnök-jelölt elképesztő kommunikációs ámokfutása. Olyat én még nem láttam, hogy egy politikus ilyen módon sértegeti a választókat. A megosztó gyűlöletpolitika a jelek szerint azonban nem ért célt: Márki-Zay Péter magával rántotta az egész baloldalt, még a baloldal törzsszavazói közül is sokan lemorzsolódtak. De Márki-Zay Péterre ráhúzni ennek a történelmi vereségnek az okait túl egyszerű lenne, ezt teszi Gyurcsány Ferenc és ezt teszi Jakab Péter is, miközben ők is felelősek azért, hogy ilyen sokan kiábrándultak az ellenzékből.

Jakab Péter például belevitte egy olyan együttműködésbe a Jobbikot, amelyet a saját szavazói is elutasítanak. A Jobbik alapító nyilatkozatában is benne volt, hogy a Gyurcsány-féle világgal szemben jöttek létre, még az elmúlt években is teljes mértékben kizárták az együttműködés lehetőségét. Ehhez képest Jakab Péter Dobrev Klárával és Gyurcsány Ferenccel közösen szerepelt a közös baloldali listán, a Jobbik az egyik legszorosabb szövetségese lett a DK-nak. Mindezek fényében ne lepődjön meg senki, hogy a Jobbik összeomlott és csak kilenc képviselőjük jutott be a parlamentbe, a párt alelnökei pedig kiestek. Mindezek fényében egészen elképesztő az a magabiztosság és stílus, amit Jakab Péter megenged magának, még egy percre sem merült fel benne, hogy lemondjon, levonja a következtetéseket és szembe nézzen a valósággal. Kérdés, hogy a párt megmaradt tagsága mit gondol erről, mi lesz a jövője egy tisztújításon Jakabnak. Nekem az a várakozásom, hogy leváltják őt, hiszen egy ilyen történelmi vereség után, amelyben a Jobbik az egyik legnagyobb vesztes, elképzelhetetlen, hogy pozíciójában maradjon a pártelnök.

Gyurcsány Ferenc is hibás. Tizenhat évvel az őszödi beszéd és a rendőrterror után, 12 évvel a baloldal hatalmas 2010-es bukása után egyszerűen felfoghatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc mit keres még a politikai életben. Hasonlóan vélekedett korábban a Momentum bukott elnöke, Fekete-Győr András is, aki azonban a hatalomvágy miatt a Jobbikhoz hasonlóan szintén belevitte a Gyurcsány-féle együttműködésbe a pártját. Így Gyurcsány talpon tudott maradni, bedarálta az egész baloldalt, a Momentum népszerűsége pedig a Jobbikhoz hasonlóan elkezdett süllyedni, az egykor fiatalos és modern párt mára már egy közröhej tárgyát képező kínos jelenség.

Ha győztest kell hirdetni a baloldalon belül, akkor az egyik mindenképpen a Párbeszéd. Az, hogy nullaszázalékos társadalmi támogatottsággal hét parlamenti helyet tudtak szerezni, egészen elképesztő. Ez majdnem annyi mandátum, mint amennyivel az MSZP vagy a Jobbik rendelkezik (kilenc-kilenc hely). Karácsony Gergely és Szabó Tímea pártja egy igazi piócapárt, amely mások hátán felkapaszkodva, másokat hátba szúrva simán bejutott a parlamentbe és társadalmi támogatottság nélkül is lehet saját frakciójuk.

Visszatérve a kudarc okaira, azt szintén ki kell emelni, hogy igaz volt, amit én és jobboldali kollégáim is sora hangoztattak az elmúlt években: nem lehet összeadni a hat ellenzéki párt támogatottságát. Külön-külön sikeresebbek, mint közösen. Ennek oka főként abban áll, amelyeket fentebb is írtam: nem működőképes olyan politikai szereplők hosszú távú együttműködése, akik egymással szemben jöttek létre, még egymást is gyűlölik. Emellett a baloldali összefogás teljesen elmosta a határvonalakat a pártok között, ma már nem lehet érezni azt, hogy mi a valódi különbség a Jobbik, a DK, az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd és az LMP között.

Az elkövetkezendő hetekben és hónapokban kirobban várhatóan köztük a már jól ismert nyilvános harc. Jön a bűnbakkeresés és a nyilvánosság előtti üzengetés, jön az egymás sértegetése. Jakab Péter már meg is kezdte, egyértelműen Márki-Zayt jelölte ki felelősnek. De ez még csak a kezdet, teljesen szét fog esni a baloldali együttműködés, hiszen az életképtelen és önveszélyes. A kisebb pártok (MSZP, Párbeszéd és LMP) természetesen abban lesznek majd érdekeltek, hogy megmaradjon az összefogás, hiszen másként esélytelen lenne bekerülniük a parlamentbe, azonban a Jobbiknak és a Momentumnak már egyáltalán nem ez az érdeke, hiszen ők csak veszítenek az egész történettel. Gyurcsánynak pedig mások a szempontjai, ő végképp maga alá akarja gyűrni a teljes baloldalt, amire most van talán a legnagyobb esélye. A DK lett a legerősebb a baloldalon belül a parlamenti helyek számát tekintve is, emellett Gyurcsány pozíciója a párton belül megkérdőjelezhetetlen, nem várható a pártelnök leváltása. Így Gyurcsány könnyen megkezdheti a maradék pártok beolvasztását a DK-ba.

Ami zárásként még kiemelendő és talán ez a legfontosabb tanulság, hogy tényleg nincsen következmény a baloldalon. Hiába a történelmi vereség, hiába veszítettek el csaknem egymillió szavazót, egyetlen egy pártelnök sem jelentette be a lemondását, minden folytatódik tovább úgy, mint eddig. Legalább szimbolikusan felajánlotta volna valaki a lemondását, de még ez sem történt meg, sőt megerősítették: minden folytatódik így tovább. Ez egészen megdöbbentő magatartás, ezzel csak tovább vágják maguk alatt a fát, tovább építik le az ellenzéki politizálást. Szintén el kellene gondolkodniuk a Mi Hazánk bejutásán, ami ugyancsak komoly üzenet az ellenzéknek: a szavazók jelentős része ellenzékváltást követel, ismét egy új politikai alakulatnak szavaztak bizalmat százezrek.

Egy dolog biztosan leszögezhető: ha a baloldalon nem lesz következménye ennek a vereségnek és minden így folytatódik tovább, akkor 2026-ban is jó esélyekkel fut majd neki a parlamenti választásnak a Fidesz–KDNP, nem elképzelhetetlen az ötödik kétharmad sem!

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Facebook)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.