Pontosan hetvenöt éve, 1947. május 30-án a kommunista irányítású Magyar Távirati Iroda azt a hírt közölte, hogy a svájci szabadságon tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnök Bernben, a magyar nagykövetségen – a Magyar Köztársaság elnökéhez való továbbítás céljából – bejelentette Gordon Ferenc követnél a lemondását. Erre válaszul aznap délután Nagy Ferenc azt a táviratot továbbíttatta Budapestre, hogy lemondólevelét a legközelebbi napokban elküldi a köztársaság elnökéhez, miután közvetlenül nála kívánja bejelenteni a lemondását. Rákosi Mátyás kommunista pártvezér, miniszterelnök-helyettes röviddel ezután jelentkezett Gordonnál, kijelentette, hogy az ügy nem tűr halasztást, s megparancsolta neki, hogy Nagy Ferenc haladéktalanul, távirat útján mondjon le. Ezt követően a berni követ felhívta Tildy Zoltán köztársasági elnököt, aki közölte vele, hogy ő tudomásul vette az MTI-közleményt, és annak alapján megteszi a szükséges intézkedéseket.
A kisgazdapárti államfő Rákosiék sürgetésére – régi barátja és pártbeli harcostársa hivatalos lemondólevelének kézhezvételét meg sem várva! – haladéktalanul kinevezte az új, szintén kisgazdapárti Dinnyés Lajost. Kovács Imre visszaemlékezésében (Magyarország megszállása) megírta, hogy senki sem akarta Dinnyést, egyedül az oroszok. Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) teljhatalmú vezetője azzal fenyegette meg a magyar pártvezetőket, hogy ha nem veszik tudomásul Moszkva jelöltjét, akkor feloszlatja a Nemzetgyűlést. Igaz, 1947. február 10-én aláíratták Párizsban Gyöngyösi János külügyminiszterrel a békeszerződésnek nevezett diktátumot, de az csak szeptember 15-én lépett életbe, Magyarország akkor sem nyerte vissza azonban állami szuverenitását, a megszálló szovjet csapatok egészen 1991 júniusáig nem vonultak ki hazánk területéről.
