Nos, többhetes kínzó bizonytalanság után a napokban kiderült, hogy egy harmadik verzió lépett életbe, Wali hazament. Amennyiben ez a hír végre igaz, ez a legjobb, ami történhetett velünk és persze vele, hiszen akadnak olyan kanadaiak is, akik viszont felszívódtak valahol az ukrán mezőkön, egy tábornokot állítólag a mai napig nagy erőkkel keresnek. Wali legendája és egyben balladája tehát a jelek szerint így ért véget egyelőre, de közben azért történt még egy s más a világhírű szakemberrel. Elmondása szerint a Donbasz-régióba küldték, ahol kis híján tényleg meghalt, miután két ukrán kiskatona kiment cigizni egy jót a lőállásból, ám az oroszok kiszúrták a bajtársakat, és oda is pörköltek egyet egy repeszromboló töltettel, amitől komoly riadalom támadt. Wali egyébként is csalódottságának adott hangot a háborúval kapcsolatban. Szerinte az Ukrajnát segítő külföldi önkéntesek felkészületlenek, jó néhányan rövid időn belül dezertáltak, valamint felszerelési és ellátmányozási problémáik is akadtak, volt, hogy civilektől kellett élelmet és üzemanyagot szerezniük.

Hogy a szerzés konkrétan miként zajlott le, arra Wali nem tért ki részletesebben, viszont elárulta, hogy összesen kétszer lőtt a harcok során, akkor is inkább figyelmeztető jelleggel. Ezt sem körvonalazta pontosabban, mármint a figyelmeztető jelleget, így csak gyanítani tudom, hogy ez valami olyasmi lehet, hogy „Húzzál innen, öcsi, mert a következő már lejjebb megy” vagy valami hasonló. Na de az a lényeg, hogy Wali már otthon van, és remélem, jó egészségben fel tudja nevelni a gyermekét, és tiszta szívből örül is utódjának, mert már Kanadában is kezdenek meggárgyulni a népek.

Gad Saad libanoni zsidó származású kanadai matematikus, a marketing, a pszichológia és a fogyasztói viselkedés kutatója A parazita elme című könyvében például megemlít egy esetet, amikor is a következő kérdést tette fel egy hallgatójának: igaz-e, hogy a Homo sapiensnél csak a nők szülnek gyereket? Mire ezt a választ kapta: egyáltalán nem. Van egy japán törzs egy szigeten, ahol a népi mitológián belül a férfiak szülnek gyerekeket. Ön az anyagi, biológiai szférára korlátoz bennünket, mert azt akarja, hogy terhes rabszolgák legyünk. Saad rendkívül türelmes ember, nem azt mondta erre, hogy hülye vagy, gyermekem, és csak akkor adta fel a reményt, amikor a kedves hallgató azt a közmegegyezést kezdte „dekonstruálni”, hogy a nap keleten kel és nyugaton nyugszik. Walihoz visszatérve, neki az a szerencséje – és egyben az áldása – a gyermekével kapcsolatban, hogy az édesanyja és a felesége egyaránt egészséges nők, mentális értelemben mindenképp, nem kísérleteztek progresszív abortusztablettákkal, barkácsgyógyszerekkel és egyéb sufnituningokkal, hanem nőiségük részeként megszülték Walit, illetve Wali gyermekét.

Hogy Kanadában mely vélemények vannak jelenleg többségben, azt nem tudhatjuk, de eggyel délebbre, az Egyesült Államokban miközben a progresszívek egyre agresszívebbek, lassan éledezni és egyben ébredezni látszik a társadalom csendesebb része is. Az erőszakos nyomulás ellenhatást váltott ki, amitől persze eldurvultak az ötórai teák és tovább polarizálódott a társadalom. Nemrég ráadásul kiszivárgott egy döntéstervezet a legfelsőbb bíróságról, amely szerint szigorítanák az abortuszt, pontosabban szövetségi szintről tagállami hatáskörbe delegálnák az életvédelmi kérdéseket. Ezért aztán könnyen úgy lehet, mint a marihuánával kapcsolatban, és New York egyre távolabb kerül Floridától.

Borítókép: Wali (Fotó: Twitter/Ashleigh Stewart)