Balos bekiabálók a pálya széléről

Az áram és a gáz átlagfogyasztási szintjéig a kormány által továbbra is fenntartott rezsicsökkentéssel havonta pontosan 158 694 forintot, éves szinten 1 904 300 forintot takarít meg minden egyes fogyasztási hely tulajdonosa. Az ezen felüli köbméterek és kilowattok elszámolása történik csak piaci alapon ezentúl, ami a háztartások túlnyomó többségét nem érinti.

És mit látunk! Az összes balos hiéna veszett csaholással világvégét vizionál. Gazdasági és energiaválság, amerre nézünk, mellette az európai téves helyzetfelismerés szankcióinak következményeként globális inflációs olimpia kéretlen versenyzőjévé vált Magyarország, nem mellesleg megtetézve a szomszédunkban öt hónapja zajló gyilkos háborúval, és hazai ellenzékünk ebben a helyzetben Orbán Viktor és kormányának a fejét követeli.
Van egy rossz hírem az elvtársaknak. Magyarország józan többsége nem vevő a hatalommániás, feltűnési viszketegségben szenvedő balos szekértáborok főkolomposainak szirénázására. A magyarok többsége mérlegel, összevet és elsősorban számol. Az nyilvánvaló, hogy világunkban nem lesz többé negyven fillér a kifli és 3,6 forint a kenyér, és arra is mérget vehetünk, hogy egy gombóc fagyi ára még Bagamérinél („aki a fagylaltját maga méri”) sem fog négyszáz forintról leolvadni egy forintra.

A kormány a költségvetés egyensúlyának megtartására törekszik, és ennek megvalósításához nem az évtizedek óta lejáratódott balos „szakemberek” ötletparádéi alapján cselekszik. Nagyon okosnak akkor kellett volna lenniük, amikor döntési helyzetben voltak. Tizenkét éve a pálya széléről bekiabálni nem jelent nagy rizikót. Annál visszataszítóbb emberi viselkedés viszont kevés van, mint most, hogy esély látszik a „fenséges” unióval történő megegyezésre a Magyarországnak járó több milliárd euró kifizetésére, mégis mindent elkövetnek azért, hogy ez ne következhessen be. Természetesen szeretnék ők is ezt az összeget az országhatárunkon belül látni, de kizárólag saját fennhatóságuk alatt. Minden egyéb mellékes számukra. Elkeserítő magatartásával, álságos szerepjátszásával elsődlegesen a hazai komplett ellenzék a kerékkötője nemzetünk fejlődésének, gyarapodásának.

További Vélemény híreink

Gyurcsány Ferenc már lázadást vizionál

Balosainknak nem Brüsszel és a Capitolium irányába kellene napi három műszakban riadóláncban felfejlődniük épp aktuális mószerolásaikhoz, hanem legalább egy kézi szorobánon modellezhetnék, hogy a továbbra is hatályban maradó, évi kis híján kétmilliós, fogyasztási helyenként mindenkit megillető rezsitámogatás vajon a költségcsökkenés tekintetében hazugság-e vagy a nagybetűs valóság. Nagy valószínűséggel persze ők is tudják, hogy jelen helyzetben mi a realitás, mégis eszeveszett igyekezettel próbálnak minden, az oldalukon matekból felmentettet és egyéb Orbán-fóbiást választási vereségük revánsaként újfent megerősíteni abban, hogy bezzeg, ha ők lennénk a kormányrúdnál, akkor Magyarországon bevezetnék az ingyenes létezést.

Első rendeletük az lehetne, hogy otthon mindenki annyi papírpénzt nyomtathat magának, amennyit nem szégyell. Ezzel az intézkedéssel generációkra megoldhatnák az energiahordozók áremelkedéséből eredő problémákat, hiszen minden egyéb, megélhetéshez szükséges termékért így zsebből fogunk tudni fizetni és észre sem lehet majd venni, ha az egekben szárnyal az infláció. Legfeljebb, ha nincs elég kapacitás az elegendő fizetőeszköz előállítására, akkor Cseh K. nyomdaipari vállalkozása majd besegít az embereknek. Ez a kreatív módszer a globális pénzpiacok bedöntésére tökéletesen alkalmas, noha ahogy hazánkban, úgy a világon mindenhol büntetőjogi kategória alá esik, de védekezésül legalább elmondhatnák, hogy ők jót akartak.

Ha valahogyan mégis sikerülne kidumálniuk a védhetetlent, attól kezdve meg már ismerjük a slágerlemezüket: „aprócska” IMF-hitel, egyéb nemzetközi segélyekért kuncsorgás és magukon kívül mutogatás mindenki másra a felelősök keresésénél, önmaguk felelősségének töredelmes beismerése helyett.
Egy szép csokor virágra gyakran mondjuk, hogy olyan, mintha mű lenne, egy művirág-kompozícióra pedig azt, hogy teljesen olyan, mint az igazi. A hírek és álhírek világában Magyarország polgárainak el kellene tudni dönteniük, hogy melyik politikai csoportosulás szavai és tettei azok, melyek a valóságnak csak a látszatát keltik, ha egyértelműen tetten érhető, hogy megnyilatkozásaik hamisak és valótlanok, és melyik az, amelyik mindent megtesz azért, hogy a hamisság és a szavahihetetlenség alaptalan vádja ellenére a társadalom számára a lehető legélhetőbb világot teremtse.

A szerző színművész