Balosainknak nem Brüsszel és a Capitolium irányába kellene napi három műszakban riadóláncban felfejlődniük épp aktuális mószerolásaikhoz, hanem legalább egy kézi szorobánon modellezhetnék, hogy a továbbra is hatályban maradó, évi kis híján kétmilliós, fogyasztási helyenként mindenkit megillető rezsitámogatás vajon a költségcsökkenés tekintetében hazugság-e vagy a nagybetűs valóság. Nagy valószínűséggel persze ők is tudják, hogy jelen helyzetben mi a realitás, mégis eszeveszett igyekezettel próbálnak minden, az oldalukon matekból felmentettet és egyéb Orbán-fóbiást választási vereségük revánsaként újfent megerősíteni abban, hogy bezzeg, ha ők lennénk a kormányrúdnál, akkor Magyarországon bevezetnék az ingyenes létezést.

Első rendeletük az lehetne, hogy otthon mindenki annyi papírpénzt nyomtathat magának, amennyit nem szégyell. Ezzel az intézkedéssel generációkra megoldhatnák az energiahordozók áremelkedéséből eredő problémákat, hiszen minden egyéb, megélhetéshez szükséges termékért így zsebből fogunk tudni fizetni és észre sem lehet majd venni, ha az egekben szárnyal az infláció. Legfeljebb, ha nincs elég kapacitás az elegendő fizetőeszköz előállítására, akkor Cseh K. nyomdaipari vállalkozása majd besegít az embereknek. Ez a krea­tív módszer a globális pénzpiacok bedöntésére tökéletesen alkalmas, noha ahogy hazánkban, úgy a világon mindenhol büntetőjogi kategória alá esik, de védekezésül legalább elmondhatnák, hogy ők jót akartak.

Ha valahogyan mégis sikerülne kidumálniuk a védhetetlent, attól kezdve meg már ismerjük a slágerlemezüket: „aprócska” IMF-hitel, egyéb nemzetközi segélyekért kuncsorgás és magukon kívül mutogatás mindenki másra a felelősök keresésénél, önmaguk felelősségének töredelmes beismerése helyett.
Egy szép csokor virágra gyakran mondjuk, hogy olyan, mintha mű lenne, egy művirág-kompozícióra pedig azt, hogy teljesen olyan, mint az igazi. A hírek és álhírek világában Magyarország polgárainak el kellene tudni dönteniük, hogy melyik politikai csoportosulás szavai és tettei azok, melyek a valóságnak csak a látszatát keltik, ha egyértelműen tetten érhető, hogy megnyilatkozásaik hamisak és valótlanok, és melyik az, amelyik mindent megtesz azért, hogy a hamisság és a szavahihetetlenség alaptalan vádja ellenére a társadalom számára a lehető legélhetőbb világot teremtse.

A szerző színművész

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)