Gyurcsány a napokban azt írta egyik bejegyzésében Orbán Viktorra utalva: „Nem kétséges: a végén veszíteni fog. A valóság megmutatja, ki az úr a háznál.” A notórius hazudozó szavait ezúttal sem kell komolyan venni, már csak azért sem, mert legutóbb éppen április 3-án – immár a negyedik országgyűlési választáson – nyilvánult meg a valóság, azaz a magyar nép, amely egyértelművé tette, hogy ki az úr a háznál.

A hazaárulás mesterei ebből sem tanultak, ott folytatják, ahol áprilisban abba sem hagyták, a régi rutin szerint, a nemzetközi baloldallal karöltve próbálják megfúrni a Magyarországnak járó pénz kifizetését, amiből többek között a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelésére is jutna. Háborús helyzetben ez a magatartás fokozott aljasságnak minősül, és a magyarországi baloldalon kívül a térségben nincs is rá példa. Ilyenkor mindenhol összezárnak a politikai erők, és ha otthon vitáznak is, de a nemzetközi színtéren egységesen kiállnak a hazájuk érdekei mellett. Erre csak a hazai elvtársak nem képesek.

Közben olyan förtelmesen ostoba propagandát terjesztenek a közösségi médiában, hogy nem a háború miatt van infláció, hanem azért, mert „az Orbán lop”. A valóság itt sem zavarja őket, például az Eurostat július elején közzétett adatai, amelyek szerint az eurózónában júniusban 8,6 százalékos volt az éves infláció, amire korábban még nem volt példa. A kiemelkedő infláció elsősorban az egyre magasabb energiaáraknak köszönhető, több mint negyvenszázalékos volt a drágulás ebben a körben. Kitértek arra is, hogy az átlagot meghaladó mértékben, 8,9 százalékkal nőttek az élelmiszerárak júniusban az eurózónában. A magyar baloldal természetesen nem foglalkozik a tényekkel, ez eddig sem volt erőssége, ami nem is lenne különösebb probléma. A baj azzal van, hogy lenézik az embereket, azt gondolják, hogy bármilyen ostoba hazugságot el lehet hitetni a magyarokkal. Ez a nagy tévedésük, amiért újra és újra súlyos vereséget szenvednek a választásokon.

A társadalom hergelésében és megtévesztési kísérletében olyan régi fekete öves hazaárulókat is reaktiváltak, mint amilyen Surányi György, aki Gyurcsány Ferenchez hasonló „bravúrt” hajtott végre a rendszerváltás után, amikor kiárusította az ország aranykészletét. A Magyar Nemzeti Bank Surányi elnökletével 1990-ben váltotta pénzre az akkori aranytartalék zömét, mintegy 43,5 tonnát. Az unciánként 380 dolláros áron eladott tartalékból a jegybank akkori vezetése főleg dollárt vásárolt. Ma 1800 dollárba kerül egy uncia arany, tehát az akkori érték majdnem ötszörösébe, Surányi azonban ma is azt állítja, hogy aranyba nem érdemes fektetni. Még Alan Greens­pan volt amerikai jegybankelnök sokat hangoztatott mondása sem tudta kizökkenteni a mi közgazdasági „lángelménket” a régi kényszerképzetéből. Greenspan szerint a nyomtatott pénzt szélsőséges körülmények között senki nem fogadja el, míg az aranyat mindig elfogadják, mert az arany végső fizetési eszközként funkcionál. Szerencsére a jelenlegi jegybankelnök, Matolcsy György valóban érti a szakmáját, ezért az MNB 2018-ban megkezdte a hazai aranykészlet bővítését az akkori 3,1 tonna megtízszerezésével, majd 2021-re a 31 tonnát is megháromszorozta 94,5 tonnára.

De Surányi ezek után is szakértői szerepben tetszelegve mondott eget verő badarságokat vagy éppen nettó hazugságokat a minap Friderikusz Sándor podcastjében. A volt bankvezér szerint elég, ha a lakásokat 19 fokra fűtik fel, és az ­autópályán sem kell tövig nyomni a pedált, 110 kilométer per óra éppen elég jó tempó. A marxista közgazdász azt is nyomatékosította, hogy meg kell szüntetni a rezsicsökkentést és a benzinár­stopot, s be kell vezetni itthon a világpiaci energiaárakat. Azt is fejtegette, hogy azért is jó lenne, ha minden magyar autós a világpiaci árat fizetné a kutakon, mert akkor az olajvállalatoknak nagyobb lenne a profitja, amit az extraprofitadóval vissza lehetne venni. Az állam pedig az így szerzett bevételből nyújthatna támogatást egyes társadalmi csoportoknak.

Kár is lenne folytatni, világosan látható, hogy ezek az emberek a baloldalon mindig ugyanazt teszik. Mindegy nekik, hogy egykor a szovjet elvtársak helytartóiként, vagy most a globális pénzügyi elit kijáróiként, a megbízatásuk gyakorlatilag azonos: a magyar nemzet értékeit, az ország gazdasági erejét a lehető legnagyobb mértékben kiszolgáltatni idegen hatalmaknak. A megrendelők, a módszerek és a szlogenek változnak, de a lényeg ugyanaz, mint harminc, hetven vagy száz évvel ezelőtt. Ezért nevezzük őket hazaárulóknak.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője (középen) napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. május 16-án (Fotó: MTI/Illyés Tibor)