Az Egyesült Államok egységét is a fegyverek, a polgárháború kényszerítette ki. Az ország hadi kiadása olyan óriási, amekkora Európában felfoghatatlanul nagy hányad. Ki tud elképzelni olyan szövetségi költségvetést, amelynek a tíz százalékánál is magasabb a hadi kiadások aránya? Az Egyesült Államokban az összes szabadon eldönthető költés fele hadi kiadás. Amerika többet költ katonai célokra, mint az őt követő kilenc legnagyobb hadi kiadású ország összesen.
Az Európai szerződés módosítása véleményem szerint ilyen mérték elérése érdekében reménytelen. Elég, ha belegondolunk abba, hogy még a nyugatnémetek is alig akarták elfogadni az egyesülést keletnémet honfitársaikkal, mert áldozatot jelentett számukra. Holott ott a nemzeti érzés is komoly szerepet játszott. És mégis, Kohl kancellár széke nagyon ingott a művelet során. Az integráció bővítésekor sem került sor a lényegesen szegényebb keleti régiók Marshall-segély méretű támogatására. Sőt, kifejezetten a csatlakozó térségekről átszivattyúzott nyereség jelentette a vonzerőt a gyors bővítésre. Egységesítő erőt valójában csak a németek jelenthetnének, de ezt aligha fogadná el bárki is, főleg nem Franciaország.

Európa az önzésébe pusztul bele. Mellesleg érdemes egy kicsit filozofálgatni más fontos tényezőkön is. Így azon, hogy a nyelvek különbözősége olyan gondolkodásbeli különbözőségeket takar, amelyek egy-két emberöltő alatt nem tűnhetnek el. Az ember az anyanyelvén álmodik, és azon születnek meg innovatív gondolatai. A nyelv sokkal több, mint kifejező eszköz. A jelenlegi angol üzleti nyelv térhódítása nem jelenti a gondolkodás és a habitusok gyors megváltoztatását. Ami a habitust illeti: az amerikai modell, amely az egyén szabadságán és önállóságán alapul, Európában sokkal kevésbé működik; Kelet-Euró­pában alig. Itt az állam mindenhatósága olyan erős, annyira beidegződött az emberekbe, hogy ha közös föderatív államot akarna valaki, annak óriási szociális teherrel kellene számolnia. Európában az emberek lényegesen többet várnak el a központi hatalomtól, mint az Egyesült Államokban. Ez ugyan erősödik Amerikában is, de messze nem ér el olyan szintet, mint az öreg kontinensen. Különösképpen annak keleti felén.

Mindez tehát egyelőre csakis a nemzetek Európáját teszi reá­lissá. Igaz, ez egyben a világhatalmi súly csökkenését is maga után vonja. Vágyhatunk arra a szerepre, amelyet Európa a korábbi korszakokban betöltött, de a realitása csekély. Nagyobb lett volna, ha az orosz féllel való kapcsolatok nem romlottak volna meg ilyen végletesen. Hogy a kolosszusok harca eltapossa-e vajon a vén Európát, vagy mégis felülkerekedik az a szellemi fölény, amely a keresztény közös gyökerek által tartotta össze a régiót, nehéz remélni. Hiszen egykor volt Európának is közös ideológiai alapja, amely az egységgé kovácsolás elengedhetetlen előfeltétele: a kereszténység. Sajnos a liberális kényelmi ideológiák kiirtani igyekeznek az önkéntes áldozatvállalást támogató kereszténységet az európai szellemi világból. Pedig az identitás kialakulását olyan eszme híján, amelyért az azt vallók áldozatot is képesek hozni, nem lehet remélni. Közös európai identitás nélkül nem reális álom az Európai Egyesült Államok.

A szerző közgazdász, professor emerita

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pixabay)