– Kit szeret a Jóisten, megpróbálja azt – mondta nekem gyakran gyerekkoromban a nagyanyám. Ez jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogy mi is történik velünk ezen a nyáron. Hogy a Biblia-példánál maradjak, szinte úgy érzem, hogy a Jelenések könyvének hét csapása alatt igen komoly próbák elé állít bennünket a sors, a szerencse vagy a Jóisten. Kinek-kinek hite szerint. De a lényeg, hogy igencsak nehéz időket élünk. A veszély azonban addig igazán rémisztő, míg szembe nem nézünk vele. Meg kell ismernünk, tisztán kell látnunk napjaink fenyegetéseit.
Évtizedek óta nem tapasztalt aszály sújt bennünket és Európa nagy részét. Folyók apadnak el, a termés nagy része semmivé válik, a gazdák harcolnak a túlélésért. Nekünk legalább lesz mit ennünk a következő esztendőben is, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. Közben Afrika és a Közel-Kelet az éhezés rémével néz farkasszemet.
Az orosz–ukrán háború a maga tragikus brutalitásában mutatja meg, hogy mekkora érték a fizikai biztonság. Ezt az elmúlt évtizedek békéje elfeledtette velünk Európában. Mi még talán az 1956-os forradalom, a szovjet megszállás élő emlékei miatt jobban érezzük zsigereinkben a veszélyt. Ennek a háborúnak keserű velejárója lett az energiaválság. Az elszabaduló árak és az energiahordozók teljes hiányának fenyegetése nehéz tél rémképét vetíti elénk. A kőolaj, földgáz és az elektromos áram hiánya két év alatt az egész európai életformánkat visszalökheti a középkorba.
Mindeközben migránsok százezrei ostromolják Európa határait, és milliók állnak készenlétben, hogy elinduljanak ide, ami számukra még mindig az ígéret földjének tűnik. Kérdés, hogy mi lesz, amikor szembesülnek a keserű európai valósággal. A számukra nehezen elviselhető klimatikus viszonyokkal, az alig felfűtött lakásokkal, az élelem drágulásával. Félő, hogy mindez a romló szociális helyzettel együtt felkorbácsolja az indulataikat. Ennek pedig újabb terrorhullám vagy egyszerűen csak fosztogatások, rablások lesznek a következményei.
