Mindig szórakoztató, amikor gazdálkodással és természettel összefüggő kérdésekben belvárosi jogászok, közgazdászok, szociológusok osztják az észt, azzal a baloldali értelmiségi felsőbbrendűséggel, amely szerint ők mindent jobban tudnak, így többek között az erdőgazdálkodáshoz is jobban értenek, mint például az erdőmérnökök. Most is ez történik a kormány úgynevezett tűzifarendelete kapcsán, amivel kapcsolatos ellenzéki megnyilvánulások mind szakmai, mind politikai, mind ideológiai szempontból rendkívül tanulságosak.
Ami a szakmai megközelítést illeti, az ellenzék háza táján uralkodó felkészületlenséget jól mutatja, hogy nem nagyon találtak egy erdőmérnököt vagy egy természetvédelmi szakembert, aki szakmai alapon fogalmazott volna meg kritikát a jogszabállyal kapcsolatban. Helyettük először Karácsony Gergely, Szabó Tímea és Schiffer András posztoltak hangulatkeltő, de érdemi, szakmai tartalom nélküli Facebook-bejegyzéseket, amelyekből csak annyi derült ki, hogy sem a vonatkozó kormányrendeletet, sem annak törvényi hátterét nem olvasták, vagy ha igen, akkor abból nem értettek meg semmit. Aztán néhány szervezet petíciózni kezdett. Aztán az LMP szervezett egy tüntetést, ahol Ungár Péter azt ígérte, hogy élőláncos kordont fognak vonni a kivágandó fák köré (ez, figyelembe véve az LMP tagjainak és szimpatizánsainak számát, nem sok fára lesz elegendő), és ahol a tüntetőknek fogalmuk sem volt a rendelet tartalmáról, sőt sokan azt sem tudták, hogy nem egy törvény, hanem egy rendelet ellen tiltakoznak. Szóval dübörög a szakmaiság.
Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a szakmai részletekbe, amire, ellentétben sok hőbörgővel, képesek vagyunk, rögzítsünk néhány szakmai alapvetést!