Amikor a világ konfliktusainak ütközőzónájában kell egy országot kormányozni, számos jogszabály, azon alapuló intézkedés eltér(het) a megszokottól. Esetünkben az energiaválság kezelésére adott reakció és a belőle származtatott döntések okoznak komoly meglepetést. Mit tehetünk egy ilyen helyzetben? Próbáljunk megnyugodni! Vannak eszközeink, és az is fegyvertény, hogy a kormány igyekszik minden eszközzel, saját forrásból biztosítani az esetlegesen hiányként jelentkező energiahordozókat.
Miért éppen a fa az egyik hiánypótló energiahordozó? Nagyon egyszerű a válasz: a fa nem más, mint szénhidrogén – éppúgy, mint a kőolaj vagy a földgáz, csak kisebb az energiasűrűsége. Égése meglehetősen nagy hőmennyiséget állít elő. Igaz, hogy – mint minden szénhidrogén – tüzelése során szén-dioxid szabadul fel, de a felszabaduló szén-dioxidot faállományaink megkötik, a többi között ezzel a tulajdonságával is jelentősen hozzájárulva a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez.
A fokozott tűzifatermelés nem veszélyezteti a magyar erdőket? Ma Magyarországon tudatos emberi cselekvés eredménye szinte minden négyzetméter erdő. Ennek két oka van: az egyik a komoly szakmai és társadalmi felelősség, hogy az erdő mint tájkép és az emberi lélek feltöltődésének színhelye és a benne fejlődő fa mint elsődleges nyersanyag mindenkor a kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljon, a másik, hogy erdeink zöme határtermőhelyen áll, így a szakemberek gondos munkája nélkül nem biztosítható a létük. Ez az alapvetés történelmi léptékű Magyarországon. Idestova 457 éve született meg az első jogszabály, amely kimondta, hogy minden kivágott fa helyett facsemetét kell ültetni.
Ma már összetettebb és a jövő kihívásait is figyelembe vevő erdőtörvény él hazánkban. Először is, ne feledjük, hogy már az alaptörvény megfogalmazza a P) cikkben, hogy „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” De szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a jelenleg hatályos erdőtörvénnyel összhangban születtek meg a mostani döntések. Nos ez a fajta – mondhatjuk – jogi garancia már adhat biztonságot arra nézve, hogy nem a gyermekeink jövőjét áldozzuk fel a ma oltárán.
