Amikor a világ konfliktusainak ütközőzónájában kell egy országot kormányozni, számos jogszabály, azon alapuló intézkedés eltér(het) a megszokottól. Esetünkben az energiaválság kezelésére adott reakció és a belőle származtatott döntések okoznak komoly meglepetést. Mit tehetünk egy ilyen helyzetben? Próbáljunk megnyugodni! Vannak eszközeink, és az is fegyvertény, hogy a kormány igyekszik minden eszközzel, saját forrásból biztosítani az esetlegesen hiányként jelentkező energiahordozókat.
Miért éppen a fa az egyik hiánypótló energiahordozó? Nagyon egyszerű a válasz: a fa nem más, mint szénhidrogén – éppúgy, mint a kőolaj vagy a földgáz, csak kisebb az energiasűrűsége. Égése meglehetősen nagy hőmennyiséget állít elő. Igaz, hogy – mint minden szénhidrogén – tüzelése során szén-dioxid szabadul fel, de a felszabaduló szén-dioxidot faállományaink megkötik, a többi között ezzel a tulajdonságával is jelentősen hozzájárulva a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez.
A fokozott tűzifatermelés nem veszélyezteti a magyar erdőket? Ma Magyarországon tudatos emberi cselekvés eredménye szinte minden négyzetméter erdő. Ennek két oka van: az egyik a komoly szakmai és társadalmi felelősség, hogy az erdő mint tájkép és az emberi lélek feltöltődésének színhelye és a benne fejlődő fa mint elsődleges nyersanyag mindenkor a kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljon, a másik, hogy erdeink zöme határtermőhelyen áll, így a szakemberek gondos munkája nélkül nem biztosítható a létük. Ez az alapvetés történelmi léptékű Magyarországon. Idestova 457 éve született meg az első jogszabály, amely kimondta, hogy minden kivágott fa helyett facsemetét kell ültetni.
Ma már összetettebb és a jövő kihívásait is figyelembe vevő erdőtörvény él hazánkban. Először is, ne feledjük, hogy már az alaptörvény megfogalmazza a P) cikkben, hogy „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” De szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a jelenleg hatályos erdőtörvénnyel összhangban születtek meg a mostani döntések. Nos ez a fajta – mondhatjuk – jogi garancia már adhat biztonságot arra nézve, hogy nem a gyermekeink jövőjét áldozzuk fel a ma oltárán.
Hogy fokozható mindezek mellett akkor a tűzifatermelés? Az erdőgazdálkodás során számos terméket, úgynevezett választékot állítanak elő a fakitermelési folyamatban. Minél idősebb az erdőállomány, annál összetettebb ez a termékkör. Amíg fiatalabb az erdő – kevés kivételtől eltekintve –, szinte kizárólag tűzifa termelhető az egyes fák mérete és minősége miatt. Ezeket a termeléseket hívja a szakma tisztításnak, gyérítésnek. Ezekre a termelési műveletekre kényszerűen szükség van, ha jó minőségű faanyagot akarunk termeszteni. A termelési feladatokat valamennyi erdőgazdálkodó ütemezi. Az ütemezést az erdészeti hatóság hagyja jóvá és felügyeli a végrehajtását.
Alapvetés, hogy vegetációs időn kívül folyik a termelések döntő többsége – érthető ökológiai okból –, de a többi között például ezen is változtat az augusztus 4-én született kormányrendelet. Részben megengedőbb, hiszen lehet vegetációs időben is termelni, illetve kevésbé szigorú a termelések következményeként keletkező erdőfelújítási feladatok végrehajtásában, de ez csak az idegenhonos fafajok cseréjére vonatkozik. Ezzel az utóbbival is van, aki vitatkozik. Nem célszerű. A döntés azért született így, mert nem látjuk a válság végét. Ez egyfajta garancia, hogy gyorsabban férhessünk hozzá szükség esetén a kitermelhető faanyaghoz.
Az eddig elmondottak nem eredményeznek többletet, csak időben előbb férünk hozzá a tűzifához – és valljuk be, ez az ősz közeledtével már önmagában is fegyvertény!
Akkor miből keletkezik a többlet? Hazánkban alapszabály, hogy csak akkora mennyiségű faanyag termelhető ki az erdőkből, amekkora növedéke keletkezik évente. Mit is jelent ez? Évente a cirka kétmillió hektár erdő nő; a fák egyre magasabbak és vastagabbak. Ennek a vastagsági és magassági növekedésnek mérhető a mennyisége, azaz a térfogata. Csak eddig a mennyiségig termelhető ki faanyag. A Nemzeti Földügyi Központ adatai alapján 2020-ban közel 13 millió köbméter volt a magyar erdők növedéke, ezzel szemben kevesebb mint hétmillió köbmétert termeltünk ki. Azt gondolom, hogy ezen nincs mit magyarázni. Messze alatta marad a termelési lehetőségnek a valós fakitermelés, és bizonyos, hogy ez nem fog változni.
Mi biztosítja, hogy a magyar erdők a jövőben is megmaradjanak? A világviszonylatban kiemelkedően szigorú és részletes szakmai-jogi regulák, a folyamatosan bizonyító szakemberek és nem utolsósorban az az erdőpolitika, amely a jelenlegi 21 százalék körüli erdősültséget 28 százalék körüli szintre kívánja felemelni. Ezért indult az országfásítási program, de ezt fogja segíteni az öntözéses gazdálkodás további fejlesztése is. Mire van szükségünk? Stratégiai nyugalomra. Bízzunk a szakemberekben és abban, hogy mielőbb véget ér a válság!
A szerző erdőmérnök
Borítókép: illusztráció (Forrás: Pixabay)
