A liberális áfium ellen való orvosság

Az áfium, az ópium régebbi elnevezése maszlagot is jelent, amely azontúl, hogy egy mérgező gyomnövény, gyakoribb, irodalmi használatában az emberek valamely csoportjának a becsapására, elbolondítására kitalált dolog; nagyhangú hazug ámítás.

A szóra még sokan emlékezhetnek Zrínyi Miklós nagy hírű munkájának címéből (Az török áfium ellen való orvosság), amelyet akkor írt (1661-ben), amikor az ország már hosszasan szenvedte a hódoltságot és a törökök meg-megújuló támadásait.

„Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel, dühösséggel teli” – írja röpirata bevezetéseként, amelyben azt fejtegeti, hogy a magyar nemzet miként szállhatna szembe ezzel a veszedelemmel.

A történelem számunkra az elmúlt csaknem négyszáz évben nem sokat változott, ma is méreggel, dühösséggel teli sárkánnyal kell küzdenünk, amely alávalóbb, mint a régi, mert nem nyíltan, karddal, hanem alattomosan, ideológiákkal támad.

A mai áfiumot azok az ideológiák jelentik, amelyek rombolják a nemzetállamokat, el akarják venni tőlük a múltjukat, identitásukat és ráadásul olyan gazdasági elveket kényszerítenek rájuk, amelyek kiszolgáltatottá teszik őket felettes hatalmaknak.

Ezek az ideológiák összefonódva, egymást segítve jelentkeznek, és az ellenük való fellépést azzal is akadályozzák, hogy megbélyegeznek mindenkit, aki erkölcsi indíttatásából vagy jogos önvédelemből nem akarja ezeket elfogadni.

A híradásokban talán leggyakrabban a woke- és a genderideológiákkal találkozunk. Az ébredés jelentésű woke egy szélsőséges afroamerikai mozgalom jelszava, amely ikonikus történelmi jelképek, szobrok, könyvek, filmek ellen lázadva, erőszakos eszközökkel kérdőjelezi meg Amerika történelmi múltját.

A genderideológia a női egyenjogúságért küzdő mozgalomból nőtte ki magát egy agresszív, az emberek négy-öt százalékát érintő nemi identitás érzésvilágának a társadalom egészére ráerőszakolni kívánó mozgalommá.

A mai woke- és genderideológiák alapja az úgynevezett frankfurti iskola tanítása, amely az általa kifejlesztett kritikai elmélettel megkérdőjelezte a tradicionális társadalmak értékrendjét és a társadalmi ellentétek hagyományos marxista felfogását, hogy az alapvető ellentét a tőke és a munka, vagyis a tőkések és a munkavállalók között van, átalakította egyes társadalmi rétegek közötti ellentétté, amelyben a mindenféle (többek között szexuális) kisebbségeknek joguk van nézeteiket ráerőszakolni az egész társadalomra.

Ezt a felfogást támasztják alá a frankfurti iskola egyik jeles képviselőjének, Herbert Marcuse-nak a nézetei, aki szerint a hagyományos, a mindenkire kiterjedő tolerancia elnyomó, az igazi toleranciát csak a fennálló elnyomással (és hagyományokkal) szemben radikálisan intoleráns kisebbségek tudják megvalósítani.

További Vélemény híreink

A demográfiai fordulat lehetőségei

A frankfurti iskola tanításainak követői – a valamikori német diákvezér, Rudi Dutschke által javasolt „hosszú menetelést a hatalom intézményeibe” módszer révén – az euroatlanti térségben elfoglalták az egyetemek, a kutatóintézetek, a kiüresedett, társadalmi bázisaitól elszakadt jobb- és baloldali pártok, a kulturális szféra, a média, sőt számos helyen a bíróságok tetemes részét.

Ennek eredője a BLM-mozgalom, a radikális feminizmus, a genderelmélet társadalomra erőltetése, a nemzetállamok létének megkérdőjelezése, a fehér férfiak elnyomónak minősítése, és – különösen az Egyesült Államokban– az egész történelem és történelmi örökség megkérdőjelezése.

Míg a frankfurti iskola megkérdőjelezte a hagyományos társadalmi értékrendet, Karl Popper, a London School of Economics professzora egy új, a multikulturalizmusra épülő világrendet vázolt fel. Popper „nyitott társadalmában” az állampolgárokat csak a teljes egyéni szabadságot biztosító törvények tisztelete köt össze. Szerinte nem fogadhatók el azok az elvek sem, amelyek szerint az embereket a közös eredet, a közös nyelv vagy a közös történelem köti össze, a nemzeti állam elve mítosz csupán.

Míg a fenti ideológiák baloldali, marxista eredetűnek mondhatók, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a jobboldalon is felbukkant egy ideológia, a neoliberalizmus, amely elméleti alapokat szolgáltatott a kapitalizmus 1930-as évek nagy válsága után bevezetett korlátainak felszámolásához.

Az ezzel az ideológiával alátámasztott liberalizáció, dereguláció és privatizáció nyomán hatalmas tőke- és ezzel párhuzamosan hatalomkoncentráció ment végbe a gazdasági és társadalmi szféra szinte minden területén.

John R. Schindler amerikai nemzetbiztonsági szakértő e két oldalt úgy határozta meg, mint a kulturális baloldalt és a nagytőkés jobboldalt (cultural left és corporate right), amelyekben közös, hogy megkérdőjelezik a hagyományos értékrendet, és a politikai berendezkedést egy olyan új világrenddel kívánják felváltani, amelyben a nemzetállamoknak és a hagyományos értékrendeknek nincs helyük, szerepüket a nemzetek feletti intézmények veszik át.

További Vélemény híreink

Határhelyzetek

És mintha mindez nem lenne elég, a 2010-es években egy új, világvégét hirdető ideológia tűnt fel, a klímaizmus, amely a világ megmentése érdekében nemcsak az emberek életmódját, étkezési szokásait, de még szaporodását is szabályozni kívánja.

Ezeket az elsősorban az euroatlanti térség társadalmait befolyásoló ideológiákat a lakosság túlnyomó része elutasítja, de véleményét nem tudja érvényre juttatni, mert a tradicionális jobb- és baloldali pártjai – az említett ideológiákat magukévá téve – cserben hagyták, a hagyományos társadalmi értékek védelmében fellépő pártokat pedig a közéletből egyesült erővel kiszorítják. Kérdés, hogy ilyen körülmények között lehet-e bármit is tenni e társadalomellenes ideológiákkal szemben.

Az Európában most zajló folyamatok segíthetnek bennünket. Például az említett ideológiák által támogatott tömeges bevándorlással kapcsolatban már bizonyítást nyert, hogy a beáradt tömegek az európai társadalmakba nem integrálhatók.

A neoliberális elvek és a klímaizmus csődje pedig a mai gazdasági és energiaválságban nyilvánul meg. E helyzetet ki lehetne használni a társadalomellenes ideológiákkal szembeni fellépésre. Ma már bőségben akadnak olyan könyvek, egyéb írásművek, amelyek kritizálják a jelenleg uralkodó ideológiákat, és esetleg még alternatívákat is felvázolnak velük szemben.

Ezek felhasználásával, neves előadókkal szervezett szimpóziumok, konferenciák sorozatával nyomást lehetne gyakorolni a fősodratú ideológiákra.
Az üzeneteket azonban el kell juttatni a szélesebb társadalmi rétegekhez. A fősodratú médiát nehéz áttörni, ugyanakkor Európában és az Egyesült Államokban is számos olyan úgynevezett alternatív hírforrás van, amely segítségünkre lehet.

Ilyenek például az Egyesült Államokban a Fox News és olyan valamikori politikai szereplők portáljai, mint Paul Craig Roberts vagy Patrick J. Buchanan. Svédországban talán az egyetlen nyomtatásban megjelenő ellenzéki lap a Nya Tider, de mellette vannak hírportálok, mint a Fria Tider vagy a Insikt24.

Németországban olvashatják például Jan Mainka Budapester Zeitung és Rab Irén Ungarreal nevű portálját, Franciaországban Nicolas de Lamberterie Visegrad Post nevű portáljainak tudósításait. Még számos más, ilyen és ehhez hasonló portál van, ezek bizonyos szintű összefogása és támogatása olyan információs hálózatot hozhatna létre, amely, ha nem is lenne egy súlycsoportban a fősodrú médiával, mégis igen széles rétegekhez tudná eljuttatni azt az üzenetet, hogy van más út is, mint amit a jelenlegi fősodratú politika és média kínál.

Ha nem is máról holnapra, de kitartó szervezőmunkával és némi pénzzel eredményeket lehetne elérni. Ne felejtsük el, hogy az általunk kritizált ideológiáknak is évtizedekre volt szükségük, amíg főárammá válhattak, türelmet és kitartást igényel tehát az uralkodó irányzat megváltoztatása is.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)