időjárás 12°C Jeromos 2022. szeptember 30.
logo

Észhangrendelet apajelölteknek

Horváth Júlia Borbála
2022.09.22. 07:30 2022.09.22. 09:56
Észhangrendelet apajelölteknek

Ypszilon huszonkét éves fiatalember, nagy bajban van. Azt se tudja, mit csináljon, mert beütött a krach. Ő persze másképpen fogalmaz, a b betű stimmel, s ez esetben még plasztikusabb a megfogalmazás. Két hónappal azelőtt ugyanis koncerten volt – nincs abban semmi meglepő –, azután az éjszakát Iksszel, a kiemelten csinos leányzóval töltötte. Sima ügy volt, nem kellett győzködni, hiszen a mai csajok modernek és jó fejek, nem várják el az udvarlást, a meghívást, egyenrangú félként döntenek arról: b…szunk vagy sem. Férfiasan, felnőttként és főképpen gyorsan. A móka után mindenki szépen hazament a szülői házba, az öregek nem kérdezték, ki hol járt, a fiatalnak joga van ott aludni, ahol akar, és szabadon dönthet afelől, megosztja-e élményeit az őt eltartókkal.

Hetekkel később pittyent a mobil. Iksz írt, Ypszilon futólag ránézett a képernyőre; ráér elolvasni az sms-t, most rengeteg a dolog. Elfeledkezett róla, de amikor már sokadszorra zaklatta ily módon a lány, ideges ujjakkal megnyitotta az üzenetet.

„Beszélnünk kell…” – Ypszilon idegesen pörgette az oldalakat, ő már jócskán ellépett a sztoritól, most éppen Üpszilonnal futott, a figyelemreméltó keblekkel rendelkező időzített bombával. „Majd hívlak…” – üzente futtában, mert ínséges időkre nem árt fenntartani a jó kapcsolatot, és következett a bevált feledés. Iksz következő üzenete egy emoji volt: kis virág, a közepén piros szívvel, amint kinő a levelek közül. Ypszilon unottan félredobta a telefont, nem akart szerelmet, legalábbis nem úgy, ahogyan a nők nagyobb része képzeli: együtt ébredéssel, kötődéssel, tervekkel.

Summa summarum: Iksz most éppen a nőgyógyászati rendelőben fekszik, kiterülve. A képernyőn homályos, zavaros pacák. Doktor úr közel hajol, a szabad kezével ragacsos masszát ken az ujjával, szétmaszatolódik az anyag a nő izmos, szép hasán, amely mögött élet fogant.

 

„Mutatom a szívhangot…” – Iksz összerezzen, úgy érzi, villám fut végig rajta, hideg- és melegfront iszonyatos csattanásának hall minden dobbanást, ahogy a babszemnyi magzat belé csimpaszkodik.

 

Sírva fakad, az orvos ideges lesz, mit érzeleg itt ez a némber, elvégre abortuszra jelentkezett, másfelől pedig hamarabb is gondolkodhatott volna. Mondaná neki, hogy az ő édesanyja éppen ilyen idős korában szülte őt, és ha másképp dönt, akkor most nem ő vizsgálná a megesett leányt. Hja, az egészen más világ volt… A doktor újabb maszlagot dob a köldökre, és összehúzott szemmel próbálja kiiktatni látóköréből a piercinget.

Iksznek azalatt szintén szülői hangok zúgnak a fejében: lám, ez lett a vége a nagy dáridózásnak, a másik oldalról pedig: a mi fiunk még fiatal az ilyesmihez…

„Egyidősek vagyunk…” – próbálkozott Iksz, de a nők hirtelen érettebbnek, teherbíróbbnak, komolyabbnak, satöbbinek tűntek a környezete szemében, mint a fiúk, akiknek fiatalkorukban muszáj kiszórakozniuk magukat, mert különben házasemberként fogják azt megtenni.

Rövidesen az apajelölt is megszólalt: csinálj vele, amit akarsz; vetesd el; és különben sem biztos, hogy az enyém!

„De igen…” – lehelte alig hallhatón Iksz, s látta, hogy ezúttal a puszta szó kevés lesz a bizonyításhoz. Holott a legtöbb. Tőled van… A tiéd… Neked szültem… Hányszor elhangzik párok között, amint a nő felajánlja, mintegy átnyújtja a gyermeket az apának, szemérmesen kompenzálva azt, hogy a kihordást és a szülést csakis ő, egy személyben végezhette el – de hát a biológia már csak ilyen.

A reklamáció meg olyan, mert hogy történhetett meg ez a butaság, hiszen nem azért voltak együtt, hogy gyereket csináljanak. Miért nem védekeztél? A nő lelkiismeret-furdalással tűri az újabb szemrehányást, már kérdezné, hogy miért nem vigyáztál te… de ha előzőleg ilyesmivel áll elő, rontja a saját ázsióját, amiért nem képes teljes értékű élvezetet nyújtani – ellentétben például Üpszilonnal, akivel teljesen szabad és biztonságos a szex.

Bereccsen a gép mikrofonja, az orvos szakszerűen javítja a hibát, Iksz hangtalanul felsikolt, de csak úgy, a szokásos női sikollyal, amely többnyire befelé szól, és úgyis elfelejted az okot, anyukám, mint a szülési fájdalmat. Ezúttal eszébe jut, hogy ha nem vigyáz, potenciális gyilkosnak nevezik őt, amiért hezitál, és úgy gondolja, cserben hagyták, mivel egyedül kell döntenie hátralévő élete irányáról, amelynek meghatározó eseménye, hogy vállal-e gyereket vagy sem.

 

A te tested… Innen-onnan érkeznek az okosságok: női jogok és férfiszempontok, s ami nemrég még gyönyörűnek és kívánatosnak neveztetett – s bár egyelőre semmi sem látszik rajta –, most már undorító és taszító, mert a veszedelem pokla az, amely csábításra persze lehetne nemet mondani, de a férfiember már csak olyan, hogy nem bír ellenállni a nőember bájainak.

 

Biztosan így akart megfogni magának… Ypszilonnak is fújják a fülébe, ők úgy gondolják, hogy Iksz a tanulmányait bizonyosan egy gyereksorozattal kívánta megszakítani. Első hallásra ezen áldozat nem kicsit imponál Ypszilonnak, fiúagyát oroszlános gondolatok lepik el, az viszont közel sem tetsző számára, hogy valószínűleg őt szeretnék befogni a lovak helyére; igaz, a lány is hozzátenne rendesen, mert ott tolná a szekeret, ahol éri.

Emberek, évente kisvárosnyi magzatot abortálnak! Ezúttal magasabb rendű érvek állnak sorban, az ország, a nemzet, a kontinens jövője, és a történelem ismétli önmagát, csak ezúttal a kihalást éppen azok idézik elő, akiket ritkítani készülnek.

Iksz érti az eszével és érzi a méhével, hogy hős lehetne, csak éppen a lelkével nem tud mit kezdeni; mondaná, hogyha eljön a megfelelő pillanat, majd szül helyette hármat, csak most hagyják békén, de legalábbis egészítsék ki a rendeletet egy észszerű javaslattal, miszerint az apajelölt kísérje el az anyajelöltet a szívhangvizsgálatra.

A történet igaz.

A szerző író, kulturális antropológus

Borítókép: illusztráció (Fotó: Unsplash)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.