Iksznek azalatt szintén szülői hangok zúgnak a fejében: lám, ez lett a vége a nagy dáridózásnak, a másik oldalról pedig: a mi fiunk még fiatal az ilyesmihez…

„Egyidősek vagyunk…” – próbálkozott Iksz, de a nők hirtelen érettebbnek, teherbíróbbnak, komolyabbnak, satöbbinek tűntek a környezete szemében, mint a fiúk, akiknek fiatalkorukban muszáj kiszórakozniuk magukat, mert különben házasemberként fogják azt megtenni.

Rövidesen az apajelölt is megszólalt: csinálj vele, amit akarsz; vetesd el; és különben sem biztos, hogy az enyém!

„De igen…” – lehelte alig hallhatón Iksz, s látta, hogy ezúttal a puszta szó kevés lesz a bizonyításhoz. Holott a legtöbb. Tőled van… A tiéd… Neked szültem… Hányszor elhangzik párok között, amint a nő felajánlja, mintegy átnyújtja a gyermeket az apának, szemérmesen kompenzálva azt, hogy a kihordást és a szülést csakis ő, egy személyben végezhette el – de hát a biológia már csak ilyen.

A reklamáció meg olyan, mert hogy történhetett meg ez a butaság, hiszen nem azért voltak együtt, hogy gyereket csináljanak. Miért nem védekeztél? A nő lelkiismeret-furdalással tűri az újabb szemrehányást, már kérdezné, hogy miért nem vigyáztál te… de ha előzőleg ilyesmivel áll elő, rontja a saját ázsióját, amiért nem képes teljes értékű élvezetet nyújtani – ellentétben például Üpszilonnal, akivel teljesen szabad és biztonságos a szex.

Bereccsen a gép mikrofonja, az orvos szakszerűen javítja a hibát, Iksz hangtalanul felsikolt, de csak úgy, a szokásos női sikollyal, amely többnyire befelé szól, és úgyis elfelejted az okot, anyukám, mint a szülési fájdalmat. Ezúttal eszébe jut, hogy ha nem vigyáz, potenciális gyilkosnak nevezik őt, amiért hezitál, és úgy gondolja, cserben hagyták, mivel egyedül kell döntenie hátralévő élete irányáról, amelynek meghatározó eseménye, hogy vállal-e gyereket vagy sem.

Biztosan így akart megfogni magának… Ypszilonnak is fújják a fülébe, ők úgy gondolják, hogy Iksz a tanulmányait bizonyosan egy gyereksorozattal kívánta megszakítani. Első hallásra ezen áldozat nem kicsit imponál Ypszilonnak, fiúagyát oroszlános gondolatok lepik el, az viszont közel sem tetsző számára, hogy valószínűleg őt szeretnék befogni a lovak helyére; igaz, a lány is hozzátenne rendesen, mert ott tolná a szekeret, ahol éri.

Emberek, évente kisvárosnyi magzatot abortálnak! Ezúttal magasabb rendű érvek állnak sorban, az ország, a nemzet, a kontinens jövője, és a történelem ismétli önmagát, csak ezúttal a kihalást éppen azok idézik elő, akiket ritkítani készülnek.

Iksz érti az eszével és érzi a méhével, hogy hős lehetne, csak éppen a lelkével nem tud mit kezdeni; mondaná, hogyha eljön a megfelelő pillanat, majd szül helyette hármat, csak most hagyják békén, de legalábbis egészítsék ki a rendeletet egy észszerű javaslattal, miszerint az apajelölt kísérje el az anyajelöltet a szívhangvizsgálatra.

A történet igaz.

A szerző író, kulturális antropológus

Borítókép: illusztráció (Fotó: Unsplash)