A második jelenség az ellenzéki szavazók teljes kiábrándultsága az ellenzéki pártokból. Mindez természetesen az április 3-i parlamenti kudarcuk utóhatása, az elmúlt hónapokban azonban lett volna lehetőségük a baloldali politikusoknak arra, hogy legalább azokat megszólítsák, akik április 3-án még rájuk voksoltak. Ez szemmel láthatóan nem sikerült nekik, aminek az oka kettős. Az egyik ok a kínálat gyengesége. A Gyurcsány-féle DK-n kívül egyik baloldali párt sem mondott semmit az elmúlt hónapokban, lényegé­ben olyan kép alakult ki, mintha ezek a pártok megszűntek volna.

A harmadik jelenség talán a legfontosabb. A baloldal látványosan abban reménykedik, hogy a gazdasági világválságot meglovagolva majd meg tudják buktatni a Fideszt. Lényegé­ben ugyanazt a gondolkodásmódot láthatjuk tőlük, mint amit a koronavírus-járvány esetében is tapasztalhattunk. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy ha rossz Magyarországnak, az rossz a kormánynak és jó az ellenzéknek. Ez a gondolkodásmód egy vakvágány a számukra, ugyanis ahogyan a járvány során is, a mostani háborús és szankciós környezetben is egy külső veszélynek van kitéve az ország, ami ellen a magyar kormány minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik védekezni.

A választók ezzel szemben értékelik, hogy a kormány ezekben a nehéz időkben is kitart a rezsicsökkentés és az árstop politikája mellett. Így a válság elmélyülésében reménykedő baloldal nem tud profitálni a mostani helyzetből, inkább tovább romlanak az esélyeik, mert a választók azt érzik, hogy Magyarország ellen drukkolnak.

A negyedik jelenség a szankciókhoz való hozzáállás kapcsán figyelhető meg, melynek során a baloldal ismét egy kisebbségi álláspont mögé állt be. A magyar miniszterelnök már a legelején figyelmeztetett arra, hogy a szankciós politika zsákutca. A tényadatok ma már a miniszterelnököt igazolják, még a baloldali Gulyás Márton műsorában is elismerte mindezt a kormánypártokhoz nem köthető Zsiday Viktor, aki szerint szintén a ­szankciók eredményezték a rekordmagas gázárakat. Ennek ellenére a baloldal továbbra is szankciópárti álláspontot képvisel, Karácsony Gergely még azt is mondta, abban reménykedik, hogy az uniós források visszatartásával „jobb belátásra” lehet téríteni a kormányt a ­szankciók ügyében. A Századvég felmérése szerint a szankciókat a magyarok több mint kétharmada rossznak tartja, így a baloldal ismét a saját táborával is szembemegy. Így az időközi választásokon sem támogatják őket, ez is oka a sorozatos Fidesz-győzelemnek.

A népszerűtlen baloldali politikusok, a gyenge és szétesett ellenzéki pártok, a válságra adott baloldali reakciók és a szankciópárti álláspont összeadódva olyan erős kombináció, amivel a baloldal lényegében bebetonozza azt, hogy még egy kritikus válsághelyzet időszakában is toronymagasan vezeti a Fidesz a népszerűségi listákat. Ehhez adódik még hozzá a Gyurcsány-féle baloldali árnyékkormány, ami a választók számára azt jelenti: nincsen más alternatívája a Fidesznek, kizárólag Gyurcsány és az árnyékkormánya. Talán még a Momentum lehetne az a párt, amelyik valamilyen alternatívát felmutathatna, de ott lényegében semmi sem történik. A rendkívül gyenge Gelencsér Ferenc botrányt botrányra halmoz, Donáth Anna life­style vlogot indított az erőltetett és folyton káromkodó Pottyondy Edinával. Ez minden, csak nem alternatívaépítés!

Intenzív és izgalmas időszak elé nézünk, amelynek eseményeit az ellenzéki politikusok még csak értelmezni sem tudják, így ők csak a partvonalról szemlélik majd mindezt.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon véleményvezére

Borítókép: a Fidesz–KDNP jelöltje, Juhász-Pintér Pál kampányplakátja (Forrás: Hír TV)