Itt a szeptember, megkezdődött az iskola, egyre több fiatal van a villamoson. Külön öröm és óriási eredmény, hogy olvasnak – és nem mindenki a mobilját nyomogatja. Például ez a máris lelkes és elmélyült ifjonti entellektüelnek tetsző fiú is itt mellettem, a könyv borítója is jól látható, elszántan bújja. XIX. század végi, XX. század eleji jellegzetes szakállas-bajuszos férfifej alatt a cím: Csupa hajdani eszelős. Írások az 1900 és 1945 közötti Magyarországról és emlékezetéről.

A kép eddig, valljuk be, gyönyörű. Még a cím is, az utalás Ady egyik legszuggesztívebb, nagy versére, a magyarság sorsát igen eredeti módon megvillantó – Szerb Antal által is megkülönböztetett módon kiemelt – Az eltévedt lovasra. („Csupa vérzés, csupa titok, / Csupa nyomások, csupa ősök, / Csupa erdők és nádasok, / Csupa hajdani eszelősök.”) Még rokonszenves-együttérző végigpillantást is el tudok képzelni, könnyes-felelősségteljes, empatikus-azonosuló szemlét ezen szédítő csaknem fél magyar évszázad fölött, amely minden ellentmondásával a boldog békeidők utolsó másfél évtizedét, azután a szörnyűséges első világégést hozta az irtóztató, károlyis-Kun Bélá-s-trianonos végkifejlettel, majd a heroikus kikapaszkodást, az életben maradás, a hősies és végtelenül tiszteletreméltó talpra állás és megerősödés időszakát, koronaként az etnikai határok visszaállításával – majd újra a rémálom-szerencsétlenségek sora, háború, Don, megszállások, ostrom… Látni, ahogyan mindez fiataloknak adagolódik, nagy-nagy érdeklődéssel olvasva, hát nem nagyszerű?!

Hát nem! Sőt! Részlet az összeállítás ajánlójából: „a kötet válogatást ad a fiatal történész elmúlt években született cikkeiből és recenzióiból. A néhol provokatív, de mindig elgondolkodtató, informatív, színes és humort sem nélkülöző szövegekben »rövidlátó Supermanként« elevenedik meg Tisza István, megismerhetjük Károlyi Mihályt, aki köztársasági elnökként a saját birtokán kezdte a földosztást, vagy éppen Jászi Oszkárt, akinek tévedéseiben is igaza volt. Megtudhatjuk, hogy mit konspirált valójában a démonizált Galilei Kör, hogy miért tört ki az őszirózsás forradalom, és hogy milyen volt a proletárdiktatúra 133 napos »vörös farsangja«, a vörösterror, majd az azt követő fehérterror, Horthy Miklósról pedig kiderül, hogy miért méltatlan a kultuszára. Úgy lehet olvasni ezt a gyűjteményes kötetet, mint egy regényt.”

Ahogy elnézem itt az 1-es villamoson ezt a jó arcú, értelmes tekintetű, rokonszenves fiatalembert: úgy is olvassa.

A fiatal történész, ki fenti jeles kollekciót összeállítá: az a Csunderlik Péter, aki először a 133 napos, Tanácsköztársaságnak becézett vérvörös lidércnyomás áldozatainak százait relativizáló kijelentéseivel vált hírhedtté. Most még azt is megtudhatjuk róla, hogy „a magyarországi baloldali radikális mozgalmak és a Tanácsköztársaság történetének és emlékezetének kutatója”, továbbá – fontos – hogy „hadakozott a közkeletű történelmi tévedésekkel vagy egyenesen hazugságokkal, és bírálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emlékezetpolitikáját”.

Aha. Ahogy Zrínyi Miklós mondaná:

Bizony.