Ahogy elnézem itt az 1-es villamoson ezt a jó arcú, értelmes tekintetű, rokonszenves fiatalembert: úgy is olvassa.

A fiatal történész, ki fenti jeles kollekciót összeállítá: az a Csunderlik Péter, aki először a 133 napos, Tanácsköztársaságnak becézett vérvörös lidércnyomás áldozatainak százait relativizáló kijelentéseivel vált hírhedtté. Most még azt is megtudhatjuk róla, hogy „a magyarországi baloldali radikális mozgalmak és a Tanácsköztársaság történetének és emlékezetének kutatója”, továbbá – fontos – hogy „hadakozott a közkeletű történelmi tévedésekkel vagy egyenesen hazugságokkal, és bírálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emlékezetpolitikáját”.

Aha. Ahogy Zrínyi Miklós mondaná:

Bizony.

Nem idős, megcsontosodott, valamikori kommunista pártkatonából holmi publikáló történészféléktől, elaggott-cinikus örök relativizálóktól, krónikus-agyhalott örök deheroizálóktól és hasonlóktól kell féltenünk a magyar jövőt, fiataljaink elméjét és úgy általában az eljövendőt. A sötét jövő most itt és így jelenik meg a villamoson. Ebben a képben. Ebben a látványban. Ha úgy teszik, a Momentum-ifjak és a hasonlók könyvvé – borzalom: Gutenberg-galaxis-produktummá – változtatott formájában.

Néma döbbenetben nézem, nézegetem ezt a bőszen olvasó fiatalt az 1-es villamoson. Úgy érzem, meglehet, ez már mindig így lesz ezután, az idők végezetéig. Még szerencse, hogy azután, nem is olyan sokára, leszáll. A Honvédkórháznál.

A szerző író, újságíró