Az Európai Unió, válaszul az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúra, 2022. február 24. és július 21. között, az Európai Bizottság javaslatára összesen hét szankciós csomagot léptetett életbe. Április 8-tól a szankciókat kiterjesztették az energiaszektorra is: tavasszal szén-, nyáron olajembargót hirdettek és Brüsszel hónapok óta lebegteti az orosz földgáz importtilalmát is.
Csaknem fél évvel az intézkedések bevezetése után időszerű megvizsgálni hatékonyságukat. A valós helyzet három tételben írható le: az energiaszankciók visszafele sültek el – az európai gazdaság meggyengült, Oroszország bevételei nőttek; a brüsszeli bürokraták becsapták az európai polgárokat és most kioktatják a velük egyet nem értőket; az okozott problémák megoldását a káros szankciók eltörlésével kell kezdeni.
A Világgazdasági Fórum meghatározása szerint egy szankció fő célja „a szankcionált ország gazdasági büntetése és ennek következtében addigi magatartásának megváltoztatása”. Az energiaszankciók bevezetésekor az Európai Bizottság szándéka is hasonló lehetett – Oroszország bevételeinek csökkentésével szerették volna a háború lezárását felgyorsítani. A valóságban azonban éppen ennek az ellenkezője történt. Moszkva 158 milliárd euróra tett szert a jelentős részben a brüsszeli szankciók következtében megugró energiapiaci árak miatt, és ennek a felét Európa fizette. Az orosz állami földgázvállalat, a Gazprom, a gázszállítások több mint negyvenszázalékos visszafogása ellenére tudta megduplázni bevételeit 2022 első felében. Az elképzelésekkel ellentétben Brüsszel szankciói most az európai gazdaságot fojtogatják. Az elmúlt fél évben két-háromszorosukra emelkedő földgáz- és áramárak miatt már leállt az európai műtrágyatermelés hetven és az alumíniumgyártás ötven százaléka. A német iparszövetség friss felmérése szerint a vállalkozások kilencven százaléka tekint az energiaárakra egzisztenciális kihívásként. Az infláció 15-20 százalékos szintre ugrott, a polgároknak pedig egyre magasabb rezsiszámlákkal kell szembenézniük. Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy Brüsszel szankciói visszafelé sültek el és Oroszország helyett Európát viszik azonnali válságba.
A gazdasági gondok mellett, a baloldal által feltétel nélkül üdvözölt és támogatott szankciókkal morális problémák is vannak. Bevezetésükkor a bürokraták nem azt ígérték, ami végül bekövetkezett, azaz becsapták az európai embereket. Az uniós állam- és kormányfők a márciusban elfogadott versailles-i nyilatkozatban nem adtak felhatalmazást az Európai Bizottságnak az energiaszektort érintő szankciók bevezetésére. Brüsszel azonban mégis erre az útra lépett, és intézkedéseinek az európai gazdaságot érintő hatásairól vagy egyáltalán nem beszélt, vagy azokat átmenetinek és csekélynek állította be. A válság enyhítését szolgáló javaslatokkal pedig hónapokig egyáltalán nem állt elő.
A brüsszeli bürokraták most sem hajlandók elismerni döntéseik katasztrofális következményeit, az azokat szóvá tevőket pedig kioktatják és fenyegetik. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a magas energiaáraktól szenvedő gyáraknak azt javasolta, hogy a műszakokat helyezzék át hajnalra, míg a brutális rezsiszámlákkal szembesülő polgároknak azt ajánlotta, hogy küldjék azokat Moszkvába. Az EU külügyi főképviselője, Josep Borrell a szankciókat egy diétához hasonlította, amit „mindenképpen végig kell vinni”. A szankciók megváltoztatását kívánók ellen szerinte „folyamatos, erős pedagógiai munkával kell küzdeni”. A liberálisok egyik európai parlamenti vezére, Guy Verhofstadt szerint pedig „az európaiaknak igenis szenvedniük kell az Ukrajnával vállalt igazi szolidaritás jegyében”. A cinikus kioktatás és fenyegetőzés helyett a brüsszeli bürokratáknak időszerű lenne felülvizsgálni eddigi magatartásukat a kérdésben.
