A nagy átalakítás útjának zöld színű építőkövei Németországban az energiafordulat, valamint a közlekedési, a mezőgazdasági, a bevándorlási és a genderfordulat. Ezek valójában olyan nukleáris robbanóanyagok, amelyeket az évezredek során kimunkált együttélésünk alapjaira helyeztek.
Vallásosan és globálisan eltúlzott törekvésről van szó, amely azonban Németországban virul a legjobban. A következő hónapok mutatják majd, hogy a többségi társadalom eltűri-e, keresztülvigyék-e ezt rajta diktatúra és politikai rendőrség nélkül.
A szélsőbaloldali és -jobboldali hajtók már erőteljesen verik a dobokat. A társadalom teljesen elbizonytalanodott középrétegei pedig azzal a problémával szembesülnek, hogy sem a bal-, sem a jobboldali matadorok uszályába nem akarnak kerülni.
A Római Klub még 1972-ben 2100-ra jelezte előre az utolsó ítéletet: az emberiség bűnös, lepusztítja a környezetet, a nyersanyagforrások pedig kimerülnek, illetve a kitermelésük már nem lesz többé finanszírozható.
A Római Klub tézisei új üdvtant juttattak a globális baloldal propagandaszószékeire az 1968-as „prágai tavasz” gyilkos vége és az ezzel együtt megavasodott dialektikus és történelmi materializmus után. Ennek értelmében – érveltek az akkori stratégák – az emberiség megmentheti magát, csak le kell mondania bizonyos javakról, a tudományos-technikai haladás ugyanis csak késleltetheti a szükségszerű bukást, de megakadályozni nem tudja.
