Káosz a világgazdaságban, elhúzódó infláció

Negyven év óta először lesz hamarosan kétjegyű az infláció a világgazdaságban (most 9,8 százalék). A Federal Reserve, az amerikai központi bank az 1980-as évek óta a legmagasabbra emelte a kamatlábat, a dollár húsz éve a legerősebb, sok bajt okozva ezzel külföldön.

A nagy tőzsdéken jegyzett részvények ára dollárban 25 százalékkal csökkent, az állampapírok után pedig 1949 óta a legmagasabb kamatot kell fizetni. Mindez világszerte negyvenezermilliárd dollár veszteséget okoz a befektetőknek és a hitelfelvevőknek. (Összevetésül: a világ GDP-je 2021-ben 94 ezermilliárd dollár volt.)

A részvénytulajdonosok tizenkétezermilliárd dollárt vesztettek január óta, a kötvények értéke hétezermilliárd dollárral csökkent, tizennégy százalékkal leértékelődtek. A kriptovaluták vesztesége kétezermilliárd dollár. Az ingatlanok is leértékelődnek, bár lassabban.

A jelzáloghitelek kamata a tavalyi három százalékról az idén hét százalékra emelkedett. Ehhez még hozzájönnek a deglobalizáció irányába tett intézkedések és a világ energiarendszerében az orosz–ukrán háború miatt keletkezett törések. (Az adatok forrása az október 8-i Economist.)

A 2008–2011-es válság óta a központi bankok váltak a gazdaságpolitika főszereplőivé a magánbefektetők és a kormányok mérsékelt aktivitása miatt. Alacsonyan tartották a kamatlábat, és bármilyen probléma esetén felvásárolták a kibocsátott kötvényeket. Azaz meghitelezték a bajba jutott államokat, vállalatokat.

A bajok a pandémiával kezdődtek. A központi bankok mindent megtettek, hogy életben tartsák a lefulladó gazdaságokat, erős inflációs nyomást idézve elő a pénzpiacokon. Ehhez adódott hozzá az orosz–ukrán háború és az arra adott rossz EU-s szankciós válaszok miatt kitört energiaválság inflációs hatása.

Ennek következtében a Fed pénzszűkítő politikába kezdett: 0,25 százalékról 3,25 százalékra emelte a központi kamatlábat, és arra lehet számítani, hogy 2023 elején az tovább fog emelkedni 4,5 százalékra. 2022-ben a világ 38, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjához tartozó központi bankja közül 33 kamatot emelt.

További Vélemény híreink

A korrupció mítosza és a valóság

Az Economist elemzője a veszélyt abban látja, hogy az új helyzetben a bankok bár nem kerülnek krízishelyzetbe, de elveszítik jelentőségüket, és a hitelt keresők a bankok által felszámított magas kamatok miatt más források felé fordulnak majd, így a pénzügyi rendszer fő támaszai a „fluid piacok és a technológia” lesznek. Ez az új rendszer kevésbé átlátható lesz, és hiperintenzív a veszteségek iránt.

A mai helyzet más, mint ami régen volt, amikor a központi bankok szoros pénzpolitikája a kormányok költségvetési szigorával társult, és így együttesen fékezték meg az inflációt.

Most, miközben a központi bankok magasan tartják a kamatlábat, a kormányok erősen költekeznek, és ez hosszú távú, meghatározó trendnek ígérkezik. Az EU 807 milliárd eurós, a gazdaságokat a járvány miatti válságból kisegítő, újjáépítési csomagja szembe megy a központi bankok antiinflációs politikájával.

Az emelkedő energiaárak miatt az EU több országában a kormányok a rászoruló rétegeknek közvetlen pénzügyi támogatásokat adnak, és csökkentik az energiahordozókra kivetett adókat.

A német kormány felvásárolta legnagyobb gázimportőrét, a bajba került Unipert, és a GDP 5,2 százalékát kitevő, kétszázmilliárd eurós gazdasági védőpajzsot működtet az energiaársokk hatásainak kivédésre. Liz Truss pénzügyminisztere (de talán kormánya is) éppen most bukott bele a lakosságnak adott bőkezű, 45 milliárd font értékű adócsökkentő csomagba.

Amerikában elfogadtak ugyan egy inflációcsökkentő programot, de a diákhitelek elengedése kétszer akkora terhet jelent a költségvetésnek, mint amennyit az megspórol. Japán visszalépett attól a tervétől, hogy költségvetését 2025-re egyensúlyba hozza, és Dé-Korea éppen most készül széles körű vállalati és jövedelemadó-csökkentésekre.

Ami pedig a jövőt illeti: a központi költségvetéseket a fejlett világban az elkövetkező években, évtizedekben is fokozódó kiadások fogják terhelni. Elsősorban az elöregedés miatt; az egészségügyi rendszerek fenntartása egyre költségesebbé válik. Európában Oroszország, Ázsiában Kína jelent biztonsági fenyegetést (nem térünk ki most arra, hogy e fenyegetések felidézésében milyen szerepet játszik Amerika), és ez a fokozódó védelmi kiadások miatt ró folyamatosan terheket a költségvetésekre.

De óriási közterheket okoznak hosszú távon a klímaváltozás kiküszöbölésére és megelőzésére hozandó intézkedések is a megújuló energiaforrásokra való áttérés költségei és a „karbonsemlegesség” elérése, az üvegházhatású gázok további kibocsátásnak a mérséklése miatt.

Ezek a körülmények hosszú távon lehetetlenné teszik egy egészséges pénzpolitika kialakítását. Miközben a központi bankok magasan tartják majd a kamatlábat és megdrágítják a hitelezést, a kormányok – fönt említett kötelezettségeiknél fogva – kénytelenek lesznek kiadásaikat növelni és deficites költségvetési politikát folytatni.

A két törekvés tehát közömbösíti egymást. Gyakorta maguk a központi bankok „tesznek keresztbe”, és meghitelezik a bajba jutott vállalatokat, felvásárolva kötvényeiket. Mindezek eredményeként hosszabb távon is azzal kell számolnunk, hogy az infláció megmarad, és nem lesz lehetséges a visszatérés abba a világba, amikor a központi bankok inflációs célja a két százalék volt.

Tehát nemcsak jelenleg, de közép- és hosszú távon is egy olyan világgazdasági környezettel kell számolnunk, ahol magas lesz az infláció. Ráadásul a nyugati értékek eltorzulása miatt folyamatosan értékkonfliktusban állunk majd az EU-val. Nehéz időknek nézünk elébe, de egyszer azoknak is végük lesz.

A szerző közgazdász és társadalomkutató

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)