idezojelek

Vén Márkus visszatért – ne higgyünk neki!

A formális és cinikus, tehát hamis képviselői eskü lehet, hogy formáljogilag hatályos, de igazság szerint érvénytelen.

Cikk kép: undefined
Fotó: Szigetváry Zsolt

Az első látásra tisztes személynek tűnő, galambősz fejű Márkusnak anno arra kellett esküt tennie, hogy az a darab föld, amelyen áll, nem tarcsai birtok, hanem ladányi.

„Esküszöl – »Esküszöm az élő Istenre, / Utolsó napomra és örök idvemre.« / Esküszöl – »Esküszöm, s ha hamisat szólok: / Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; / Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: / Ama sebes örvény hánytorgasson engem.«” Miután a bíró elhitte, s elfogadta a vén Márkus esküjét, nagy lakomát és mulatságot rendeztek Ladányban: „Ej, haj! dinom-dánom: mienk az igazság / […] Lám a vén Márkusnak esze volt előre: / Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.”

A történetet Arany János egyik kevéssé ismert, holott egyik legmélyebb, legfontosabb balladája, A hamis tanú beszéli el. A költő lábjegyzetben meg is magyarázza a vén Márkus trükkjét: egy darab ladányi földet tett a talpa alá, s így az eskünél „mentalis reservatával”, azaz elméjében való, hallgatólagos fenntartással – titkos hátsó gondolattal – élt, vagyis látszólag igazat mondott, de láthatatlan csalást követett el. 

A csalás tétje az volt, hogy a tarcsaiak – a föld jogos tulajdonosai – megtarthatják-e földjüket vagy földönfutókká lesznek. Az ünneplő ladányiak azt hitték, hogy a hamis esküvel megszerzett föld jogosan az övék. Ám Arany balladáiban a bűn soha nem marad következmények (bűnhődés) nélkül. 

„Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban: / De mintha keserűt érezne a borban. / Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle, / Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.” Azonban ilyen bűntudattal meghalni sem lehet – a hamis tanú kísértetként visszajár közénk: „Az időtől fogva, mikor a hold felkel, / S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel, / Gyakran látni Márkust – ég felé az ujja – / Mélységből kibukni s elmerülni újra…”

Az örök hamis tanú – akinek a vén Márkus az Arany által zseniális nyelvi-költői-lélektani módon megjelenített negatív ideáltípusa – újra meg újra előbukkan életünkben, a magán- és a közéletben is. 

S a vén Márkus egyik legújabb és talán leg­ellenszenvesebb reinkarnációja sem ismeri a százhetven éve született arany- (Arany-) mondást: „ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel”. 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Honunk egyik csaló politikusa öt hónapja – miután az április 3-i országgyűlési választáson Zuglóban egyéni képviselői mandátumot nyert – az Országgyűlés alakuló ülése helyett egy baranyai faluban, Kisvaszaron tett „alternatív”, azaz hamis esküt. Majd, miután a törvény erejénél fogva nem gyakorolhatta képviselői jogait, így természetesen tiszteletdíjra és egyéb juttatásokra sem volt jogosult, közölte, hogy mégiscsak letenné az esküt.

Ez a parlament hétfői plenáris ülésén meg is történt, ahol elmondta a hivatalos esküszöveget: „Én, Hadházy Ákos, fogadom, hogy Magyarországhoz és annak alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.” 

Ezt követően aláírta az esküokmányt, s ettől fogva számít parlamenti képviselőnek. Legalábbis formálisan. Ugyanis ő maga jelentette ki az eskütétel előtt, hogy a parlament csak színház, nem valódi törvényhozás, az eskü csak formaság, mint ahogy az is, hogy ő az alaptörvényhez hű lesz.

Hogy Hadházy mennyire (nem) vette komolyan az eskütételt, azzal is demonstrálta, hogy egy „Stop propaganda!” feliratú táblát tartott a kezében, miközben elmondta az eskü szövegét. Úgy látszik, neki a parlament tényleg színház, s önmagát színésznek tartja, pedig csak egy ócska ripacs, akinek a táblamutogatás a mániája.

Azonban hiába bizonygatja, hogy ő nem attól képviselő, mert végre letehette az esküt, hanem mert Zuglóban több mint harmincezer választópolgár így döntött. Nyilván nem tanulta meg azt a mondást, amit a kis Nyilas Misi fejébe vert a latintanára a Debreceni Református Kollégiumban: „Etiam ille est fur, qui fidutiam hominum rapit.” Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. 

Így hát tolvaj és csaló a vén Márkus összes reinkarnációja, s vélhetően Hadházy sem tudja, amit Vergilius mester megmutatott Danténak a Pokolban: oda, annak legalsó körébe helyezte az Úr az általa gyűlölt csalókat, akikre még több kínt mért ki, mint a szintén főbűnös erőszaktevőkre. 

Náluk mélyebben, legalul már csak az árulók voltak. A formális és cinikus, tehát hamis képviselői eskü lehet, hogy formáljogilag hatályos, de igazság szerint érvénytelen. 

A vén Márkus botcsinálta famulusának érdemes volna elgondolkodni Arany balladáján, s olvasgatni Dante remekművét is, hátha okul belőlük, s valamikor tán majd megbánja bű­neit. De mindaddig ne higgyük egy szavát sem!

Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Ez itt az én hazám

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Mivé lett világunk?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Orbán államférfi, Magyar botrányhős

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.