Az első látásra tisztes személynek tűnő, galambősz fejű Márkusnak anno arra kellett esküt tennie, hogy az a darab föld, amelyen áll, nem tarcsai birtok, hanem ladányi.
„Esküszöl – »Esküszöm az élő Istenre, / Utolsó napomra és örök idvemre.« / Esküszöl – »Esküszöm, s ha hamisat szólok: / Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; / Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: / Ama sebes örvény hánytorgasson engem.«” Miután a bíró elhitte, s elfogadta a vén Márkus esküjét, nagy lakomát és mulatságot rendeztek Ladányban: „Ej, haj! dinom-dánom: mienk az igazság / […] Lám a vén Márkusnak esze volt előre: / Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.”
A történetet Arany János egyik kevéssé ismert, holott egyik legmélyebb, legfontosabb balladája, A hamis tanú beszéli el. A költő lábjegyzetben meg is magyarázza a vén Márkus trükkjét: egy darab ladányi földet tett a talpa alá, s így az eskünél „mentalis reservatával”, azaz elméjében való, hallgatólagos fenntartással – titkos hátsó gondolattal – élt, vagyis látszólag igazat mondott, de láthatatlan csalást követett el.
A csalás tétje az volt, hogy a tarcsaiak – a föld jogos tulajdonosai – megtarthatják-e földjüket vagy földönfutókká lesznek. Az ünneplő ladányiak azt hitték, hogy a hamis esküvel megszerzett föld jogosan az övék. Ám Arany balladáiban a bűn soha nem marad következmények (bűnhődés) nélkül.
„Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban: / De mintha keserűt érezne a borban. / Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle, / Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.” Azonban ilyen bűntudattal meghalni sem lehet – a hamis tanú kísértetként visszajár közénk: „Az időtől fogva, mikor a hold felkel, / S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel, / Gyakran látni Márkust – ég felé az ujja – / Mélységből kibukni s elmerülni újra…”
Az örök hamis tanú – akinek a vén Márkus az Arany által zseniális nyelvi-költői-lélektani módon megjelenített negatív ideáltípusa – újra meg újra előbukkan életünkben, a magán- és a közéletben is.
S a vén Márkus egyik legújabb és talán legellenszenvesebb reinkarnációja sem ismeri a százhetven éve született arany- (Arany-) mondást: „ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel”.
