Hiszen a Jelcin-érában már majdnem sikerült átvenni az irányítást a szovjet birodalom szétesése után bénult állapotban lévő ország fölött. A középkorban ha egy vérengző fenevadat vagy veszélyes bűnözőket üldöztek, bevált gyakorlat volt a vadállat, a bűnöző bekerítése, majd az erdő rágyújtása. Oroszország és persze Putyin elnök körül most gyújtanak tüzeket.
Kelet-Európa, Kaukázus, Közép-Ázsia, Távol-Kelet. A folyamatot látjuk. Az amerikai hatalmi, katonai logikát és arroganciát akár még érthetjük is. De néhány alapvető kérdést még senki nem tett fel amerikai barátainknak. Pedig itt lenne az ideje.
A legfontosabb kérdés: mi lesz holnapután? Tételezzük fel, hogy sikerül a Vlagyimir Putyin nevével egybeforrt hatalmi elitet eltávolítani az ország éléről. Az új, Amerika-barát rezsim békésen átveszi a hatalmat, és oroszok tízmilliói rezignált csendben fogadják majd az újabb rendszerváltást? Nem hiszem.
Egy káoszba süllyedő, polgárháborúkkal és vallási-nemzetiségi viszályokkal terhelt ország képe sokkal reálisabb végkifejlet lenne. Ebben az esetben vajon ki garantálná a több mint hatezer atomtöltet biztonságát? Nagy valószínűséggel senki.
Én még emlékszem, hogy a nyugati titkosszolgálatok mennyi pénzt, időt és energiát fektettek abba, hogy a Szovjetunió szétesése után ne juthassanak nukleáris fegyverekhez szervezett bűnözői csoportok vagy terroristák.
A nukleáris fegyverek megjelenése a feketepiacon ma sokkal nagyobb veszélyt jelentene. Ehhez még vegyük hozzá a szovjet-orosz vegyi és biológiai fegyverek ismeretlen helyeken tárolt, ma még őrzött garmadáját is.
De ez csak a probléma egyik szelete. Ha megnézzük, hogy miként végződött az arab tavasz néven elhíresült művelet, akkor azt látjuk, hogy Líbia, Szíria és Irak esetében tragikus következményekkel járt. Emberek tízezrei haltak meg, százezrek hagyták el hazájukat és milliók süllyedtek nyomorba.
A mai napig polgárháború, anarchia és terror jellemzi ezeket az államokat. Innen indult el az iszlám radikalizmus megerősödése, ez vezetett el az Iszlám Állam fölemelkedéséhez, az Európát sújtó terrorhullámhoz.
Itt még egy kérdést érinteni kell. Ez pedig Afganisztán példája. Csaknem két évtizednyi katonai jelenlét, pénzügyi támogatás is teljes kudarccal végződött. Az USA vezette szövetséges erők tavalyi (kivonulásnak nevezett) megfutamodása Kabulból még egy rossz üzenet volt.
A nyugati erők úgy hagyták el az országot, hogy segítőik, támogatóik és azok családjának nagyobbik része ott rekedt és a tálibok prédájává vált. Ennek nagyon rossz, sokáig ható üzenete van. Ha egy állam nem védi meg az őket segítő, vele szimpatizáló szövetségeseit, akkor a jövőben nem számíthat arra, hogy más országban majd elhiszik neki, hogy itt és most minden másként lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!