időjárás °C Melinda , Vivien 2022. december 2.
logo

A demográfiai kontraszt is gerjeszti a migrációt

Faggyas Sándor
2022.11.17. 07:30
A demográfiai kontraszt is gerjeszti a migrációt

Nem hiszem, hogy legtöbb honfitársunkat megrázta volna az a keddi hír (ha egyáltalán értesült róla), hogy átlépte a nyolcmilliárdot a világ népessége. Amit az ENSZ közölt a honlapján, hozzáfűzve, hogy ez „fontos mérföldkő az emberi fejlődésben”, és emlékeztet a bolygónkról való gondoskodás iránti közös felelősségünkre.

Azt most hagyjuk, hogy honnan tudják az ENSZ szakértői és bürokratái, hogy pont 2022. november 15-én érte el az emberi populáció létszáma a kerek nyolcmilliárdot. Nyilván különféle felméréseken, számításokon, statisztikai jelentéseken alapuló becslésről, illetve diszkrecionális döntésről van szó. Hiszen a világ valós idejű népességét egzakt módon megállapítani aligha lehetséges. Az már érdekesebb kérdés, hogy az ENSZ korábbi előrejelzésénél miért egy évvel korábban érkeztünk el e fontos mérföldkőhöz, holott a világszervezet demográfusai szerint a globális népességnövekedés üteme már elkezdett lassulni. Nos, ha pusztán a számokat és évszámokat nézzük, nem éppen ezt látjuk. Míg 1800 körül még egymil­liárdan voltunk, és több mint egy évszázad kellett a második milliárd eléréséhez (1927), majd harminchárom év a harmadik milliárdhoz (1960), az utóbbi fél évszázadban felrobbant a (Paul Ehrlich amerikai biológus kifejezésével) „demográfiai bomba”: 1974-ben elértük a négy-, 1987-ben az öt-, 1999-ben a hat-, 2011-ben a hétmilliárd főt. Vagyis az elmúlt fél században átlagosan tizenkét évenként lettünk egymilliárddal többen, de ez az idő most tizenegy évre rövidült.

Az a megállapítás viszont valószínűleg helytálló, hogy globálisan már csökken az egy nőre jutó születésszám, csakhogy egyidejűleg fokozatosan emelkedik az átlagos élettartam, tehát az öregedő és idős korosztályba tartozók egyre nagyobb száma bőven ellensúlyozza a kisebb gyerekszámot – emiatt nem lassul a népességnövekedés üteme. Mindenesetre nagy magabiztosságra és túlzott optimizmusra vall, hogy az ENSZ-közlemény szerint ez az ütem mostantól lassulni fog, és a kilencmilliárdot „csak” tizenöt év múlva érjük el, a tízmilliárdot pedig újabb húsz év múlva, és a világnépesség századunk vége felé várható tíz és fél milliárd fő körül tetőzik majd. Ezt a távlatos előrejelzést azonban érdemes kételkedve fogadni, mert mint tudjuk (Niels Bohr Nobel-díjas fizikus híres mondására utalva), jósolni nagyon nehéz, különösen ha a jövőről van szó.

A demográfiai jelenségek, folyamatok és összefüggések annyira bonyolultak, soktényezősek, hogy nehéz sommás és egyértelmű kijelentéseket tenni velük kapcsolatban. Gyakran olyasmit érzünk, mint Bohr honfitársa, Kierkegaard, akinek az orrára egy gonosz szellem olyan szemüveget tett, melynek egyik lencséje rettenetesen nagyít, míg a másik ugyanolyan mértékben kicsinyít. Így tehát nehéz pontos és hiteles képet kapni a való világunkról. Mi egyszerre tapasztaljuk Földünkön a demográfiai dagályt és apályt: a népességrobbanást és a népességfogyást. Ha egyik szemünkkel Afrikára és Dél-Ázsiára nézünk, azt látjuk, hogy tombol a nyár, míg másik szemünkkel szomorúan konstatáljuk, hogy Európát demográfiai tél sújtja. Ismert, hogy kontinensünkön a születési ráta (a teljes termékenységi arányszám) régóta nem éri el a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, míg ez a mutató Afrikában – bár már lassan csökken – még mindig öt körül van. A világ húsz legmagasabb termékenységű országának zöme Afrikában található, és becslések szerint századunk közepéig a globális össznépesség-növekedés felét csupán kilenc ország fogja adni. Közülük öt fekete-afrikai: Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia, Uganda, három pedig dél-ázsiai: India, Pakisztán, Indonézia.

Sok szakértő szerint nem jó az a kérdésfeltevés, hogy túl sokan élünk-e a Földön, illetve hogy hány embert képes eltartani, elviselni a bioszféra. Az ENSZ Népesedési Alapjának latin-amerikai igazgatónője szerint a túlnépesedés nem okozhat gondot, mert bolygónkon elegendő erőforrás áll rendelkezésre, és minden azon múlik, hogy azokat megfelelően és igazságosan osszuk szét. Ebből a naiv véleményből is látszik, hogy Natalia Kanem nem ismeri azt az alapigazságot, amit Madách már a XIX. század közepén felismert, és Az ember tragédiájában így fogalmazta meg a létért küzdő eszkimó által, aki ezt mondja Ádámnak: „Ha isten vagy, tegyed, / Könyörgök, hogy kevesb ember legyen / S több fóka.”

Amikor a Global Footprint Network (Globális Ökolábnyom-hálózat) és a WWF (Természetvédelmi Világalap) képviselői úgy érvelnek, hogy ha a Földön minden ember úgy élne – annyit fogyasztana –, mint egy átlagember Indiában, akkor az emberiségnek bőven elegendő lenne a bolygó biokapacitása, míg ha mindenki úgy élne, mint egy átlagos amerikai, akkor a Föld erőforrásainak ötszöröse sem volna elegendő, akkor ezzel ideológiai muníciót nyújtanak a globális migráció híveinek, ösztönzőinek és támogatóinak. Hiszen Afrika, Ázsia, Latin-Amerika nagy részén is túl sok az ember és túl kevés a fóka, emiatt egyre többen kerekednek fel, hogy otthonukat elhagyva olyan régióba – főként a jóléti Európába és Észak-Amerikába – költözzenek, ahol jobban lehet élni és többet fogyasztani, mint odahaza. A „nyílt társadalom” és a „világállam” fanatikus ideológusainak, társadalommérnökeinek, álciviljeinek ügybuzgalmán és az embercsempész bűnszervezetek pénzéhségén túl ez az éles demográfiai és gazdasági kontraszt a drámai módon erősödő népvándorlás fő gerjesztője.

Ideje volna hát túllépni a globális népességnövekedés közhelyes kérdésein, és arra kellene fordítani a figyelmet és az erőfeszítéseket, hogy miként lehetne csökkenteni regionálisan (!) és lokálisan (!) a demográfiai dagály és apály aggasztó mértékét, szélsőséges kontrasztját! Máskülönben a két ellentétes trend még veszélyesebb civilizációs konfliktusokat, összecsapásokat és káoszt idézhet elő, elsősorban a gyenge, sebezhető és félrevezetett Európában.

Borítókép: Illegális bevándorlók a migránsok Európába szállítására szakosodott SOS Méditerranée nemzetközi nem kormányzati szervezet által működtetett, most Franciaország felé tartó Ocean Viking norvég teherhajó fedélzetén, a Földközi-tengeren 2022. november 10-én, miután a francia belügyminiszter bejelentette, hogy kiköthetnek a dél-franciaországi Toulon haditengerészeti támaszpontján. Előzőleg az olasz hatóságok nem engedélyezték a hajó kikötését Szicíliában (Fotó: MTI/AP/Vincenzo Circosta)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.