A demográfiai jelenségek, folyamatok és összefüggések annyira bonyolultak, soktényezősek, hogy nehéz sommás és egyértelmű kijelentéseket tenni velük kapcsolatban. Gyakran olyasmit érzünk, mint Bohr honfitársa, Kierkegaard, akinek az orrára egy gonosz szellem olyan szemüveget tett, melynek egyik lencséje rettenetesen nagyít, míg a másik ugyanolyan mértékben kicsinyít. Így tehát nehéz pontos és hiteles képet kapni a való világunkról. Mi egyszerre tapasztaljuk Földünkön a demográfiai dagályt és apályt: a népességrobbanást és a népességfogyást. Ha egyik szemünkkel Afrikára és Dél-Ázsiára nézünk, azt látjuk, hogy tombol a nyár, míg másik szemünkkel szomorúan konstatáljuk, hogy Európát demográfiai tél sújtja. Ismert, hogy kontinensünkön a születési ráta (a teljes termékenységi arányszám) régóta nem éri el a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, míg ez a mutató Afrikában – bár már lassan csökken – még mindig öt körül van. A világ húsz legmagasabb termékenységű országának zöme Afrikában található, és becslések szerint századunk közepéig a globális össznépesség-növekedés felét csupán kilenc ország fogja adni. Közülük öt fekete-afrikai: Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia, Uganda, három pedig dél-ázsiai: India, Pakisztán, Indonézia.

Sok szakértő szerint nem jó az a kérdésfeltevés, hogy túl sokan élünk-e a Földön, illetve hogy hány embert képes eltartani, elviselni a bioszféra. Az ENSZ Népesedési Alapjának latin-amerikai igazgatónője szerint a túlnépesedés nem okozhat gondot, mert bolygónkon elegendő erőforrás áll rendelkezésre, és minden azon múlik, hogy azokat megfelelően és igazságosan osszuk szét. Ebből a naiv véleményből is látszik, hogy Natalia Kanem nem ismeri azt az alapigazságot, amit Madách már a XIX. század közepén felismert, és Az ember tragédiájában így fogalmazta meg a létért küzdő eszkimó által, aki ezt mondja Ádámnak: „Ha isten vagy, tegyed, / Könyörgök, hogy kevesb ember legyen / S több fóka.”

Amikor a Global Footprint Network (Globális Ökolábnyom-hálózat) és a WWF (Természetvédelmi Világalap) képviselői úgy érvelnek, hogy ha a Földön minden ember úgy élne – annyit fogyasztana –, mint egy átlagember Indiában, akkor az emberiségnek bőven elegendő lenne a bolygó biokapacitása, míg ha mindenki úgy élne, mint egy átlagos amerikai, akkor a Föld erőforrásainak ötszöröse sem volna elegendő, akkor ezzel ideológiai muníciót nyújtanak a globális migráció híveinek, ösztönzőinek és támogatóinak. Hiszen Afrika, Ázsia, Latin-Amerika nagy részén is túl sok az ember és túl kevés a fóka, emiatt egyre többen kerekednek fel, hogy otthonukat elhagyva olyan régióba – főként a jóléti Európába és Észak-Amerikába – költözzenek, ahol jobban lehet élni és többet fogyasztani, mint odahaza. A „nyílt társadalom” és a „világállam” fanatikus ideológusainak, társadalommérnökeinek, álciviljeinek ügybuzgalmán és az embercsempész bűnszervezetek pénzéhségén túl ez az éles demográfiai és gazdasági kontraszt a drámai módon erősödő népvándorlás fő gerjesztője.

Ideje volna hát túllépni a globális népességnövekedés közhelyes kérdésein, és arra kellene fordítani a figyelmet és az erőfeszítéseket, hogy miként lehetne csökkenteni regionálisan (!) és lokálisan (!) a demográfiai dagály és apály aggasztó mértékét, szélsőséges kontrasztját! Máskülönben a két ellentétes trend még veszélyesebb civilizációs konfliktusokat, összecsapásokat és káoszt idézhet elő, elsősorban a gyenge, sebezhető és félrevezetett Európában.

Borítókép: Illegális bevándorlók a migránsok Európába szállítására szakosodott SOS Méditerranée nemzetközi nem kormányzati szervezet által működtetett, most Franciaország felé tartó Ocean Viking norvég teherhajó fedélzetén, a Földközi-tengeren 2022. november 10-én, miután a francia belügyminiszter bejelentette, hogy kiköthetnek a dél-franciaországi Toulon haditengerészeti támaszpontján. Előzőleg az olasz hatóságok nem engedélyezték a hajó kikötését Szicíliában (Fotó: MTI/AP/Vincenzo Circosta)