Még szinte be sem csapódott az a két (vagy hány) rakéta kedden Lengyelország Przewodów nevű városában, mikor a mindig mindenkinél (is) jobban értesült fősodratú nyugati sajtó és a nyomában lihegő Momentum-szerűségek máris tudni vélték, sőt ex cathedra kinyilatkoztatták: nyilvánvalóan orosz rakétákról van szó, ez holtbiztos. Vagyis orosz támadás ért egy NATO-tagállamot. Következésképpen nekünk, többieknek szent kötelességünk megvédeni Lengyelországot. Továbbá: vesszen Putyin és szlává ukrájinyi!

A Nyugat ünnepelt bábkormányfője, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök percek alatt teljeskörűen kivizsgálta az eset minden körülményét, és megállapította, Putyin volt az elkövető. Ki más? Aztán – ahogy tőle megszoktuk – „felelősen” kijelentette: „Az orosz terror elérte a NATO területét. Ez egy orosz támadás. Ez nagyon jelentős eszkaláció. Cselekednünk kell!” Világos. Tehát a NATO-nak az ötödik cikkely alapján azonnal be kell avatkoznia, hadat kell üzennie az oroszoknak. Jöjjön, aminek jönnie kell! Persze, ha Zelenszkij nem holmi bábelnök lenne, ha szorult volna belé egy csöpp felelősségérzet, s ha képes lenne végiggondolni egy ilyen lépés katasztrofális következményeit, nem mondana ilyet. Ám nem szorult belé, azért csörteti a kardját. Holott azt a kardot is a Nyugattól kapta.

A lett védelmi miniszter, Artis Pabriks is Zelenszkij-üzemmódba kapcsolt, vagyis bármifajta bizonyíték nélkül elkezdett oroszozni. „A bűnöző orosz rezsim olyan rakétákat lőtt ki, amelyek nemcsak ukrán civileket céloztak meg, hanem a NATO területén, Lengyelországban is landoltak. Lettország teljes mértékben kiáll lengyel barátai mellett, és elítéli ezt a bűncselekményt” – fogalmazott a balti miniállam felelőtlen vezetője.

Nálunk pedig a Momentum nevű törpe- és ügynökpárt csatlakozott a háborús uszítók kórusához. Cseh Katalin az asztal alól a következőket írta: „Döbbenetes hír: orosz rakéták csapódtak be a NATO-tag Lengyelország területén. Nagyjából olyan messze az ukrán határtól, mint Vásárosnamény. Két ember meghalt, uniós állampolgárok. A kétkulacsos politika ideje lejárt. Most kiderül, hogy a magyar–lengyel vagy a magyar–orosz barátság az erősebb.” Pártja pedig egy – azóta törölt – közleményben hergelt: „A hintapolitika ideje lejárt. A kormánynak döntenie kell: Putyin vagy Európa?” Minősített aljasság az olimpia­gyilkos bandától, hogy épp azt a „hintapolitika” kifejezést használta, amely a második világháborúban a két szörnyeteg – nácizmus és bolsevizmus – közt őrlődő Magyarország kétségbeesett kísérlete volt a kiugrás, a béke felé. Pedig ahogyan akkor, úgy ma is csupán egyetlen esélyünk lehet a túlélésre: ha kimaradunk a nagyok öldökléséből. Nyolcvan éve nem sikerült…

Szerencsére akadtak józan, megfontolt hangok is. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár például azt mondta: „Óvatosan kell reagálni, ellenőrizni kell, hogy pontosan hogyan történt az incidens, fontos a tények pontos megállapítása.” A lengyel külügyminisztérium viszont leszögezte: a rakéták „orosz gyártmányúak”. Csak így. Pedig ha már a nacionálét képesek voltak leolvasni a maradványokról, azt is közölhették volna, támadó vagy légvédelmi rakétákról van-e szó. Tudniillik nem mindegy. Ha előbbi, akkor nagyobb valószínűséggel az oroszok lőtték ki, ha utóbbi, akkor meg talán inkább az ukránok. Ám csak ennyit írtak: „orosz gyártmányúak”. Andrzej Duda lengyel elnök azért némileg csillapítani próbálta a kedélyeket, kijelentve: jelenleg „nincs semmilyen egyértelmű bizonyíték arra, ki lőtte ki a rakétákat”.

A Pentagon kedden azt közölte: az Egyesült Államok tud azokról a sajtóértesülésekről, amelyek szerint két orosz rakéta csapódott be Lengyelországban, az ukrán határ közelében, „de jelenleg nem tudják ezt teljes mértékben megerősíteni”. Ám ők legalább nem állították, hogy orosz lenne. Ez is valami. Biden amerikai elnök először azt olvasta föl az orra alá dugott papírról: valószínűtlen, hogy Oroszországból lőtték volna ki a rakétát. Később pedig arról beszélt: „Vannak arra utaló jelek, hogy az a rakéta, amely Lengyelországban kedden becsapódott és két embert megölt, egy ukrán légvédelmi rakéta volt.”

Hoppá!

Tehát olybá tűnik, hogy miközben egyes nyugati lapok, háborús héják és ócska ügynökpolitikusok első hevületükben máris hadat üzentek volna az oroszoknak, bosszút és megtorlást követelve, aközben nem is orosz, hanem inkább ukrán rakéták ölhettek meg két lengyel munkást – legalábbis az amerikai elnök szerint. Ha pedig – esetleg – ez utóbbi változat történt, az a következőket jelenti: Ukrajna csapást mért Lengyelországra. Meg­gyilkolták egy NATO-tagállam két állampolgárát. A körülmények ilyetén fordulata esetén mi is van azzal a bizonyos ötödik ­cikkellyel? A lett védelmi miniszter, Cseh Katalin és a többi vérszomjas, uszító „stratéga” elkezdi követelni, hogy indítsuk meg csapatainkat a Nyugat által fülig fölfegyverzett ukrán báb­állam ellen? Hiszen eddig olyan harsányan ígérték, hogy a NATO-tagállamok minden egyes négyzetcentiméterét megvédik, kerül, amibe kerül.

Persze nem mellékes, hogy véletlen baleset vagy szándékos provokáció történt-e. Hogy eltévedt-e a rakéta, vagy direkt odalőtték. A magam részéről nem vennék mérget a véletlenes változatra. Emlékeznek még a márciusi esetre, amikor egy szovjet gyártmányú Tu–141 Sztrizs felderítő drón szálldogált át Magyarországon és zuhant le Zágrábban? És aztán kiderült, hogy már csak az ukrán hadseregben szolgálnak ilyenek, az oroszban nem. Erre utalt, hogy az eset után túl nagy lett a csönd. A jelek szerint ha az ukránok lőnek errefelé valamit – akár „véletlenül”, akár azért, hogy azt az oroszokra kenve belerántsák a ­NATO-t a háborúba –, az nem érdekes. Olyankor nem számít, ki sértette meg a légterünket, ki veszélyeztette több NATO-ország civil lakosságát a lejárt szavatosságú ócskavasával.

Mindeközben valakik fölrobbantják az Északi Áramlat gázvezetéket, s Vucsics szerb elnök sokatmondón közli: „Mindenki tudja, ki hajtotta végre a balti támadást, de mi hülyének tettetjük magunkat, hogy ne sérüljenek az ország érdekei.” Értsd: „belső munka” történhetett. Valakik közvetlen NATO-hadbalépést, még nagyobb háborút, még több szenvedést akarnak. Ezért uszítanak. S ki tudja, a következő provokációjuk nem jár-e sikerrel.

Kicsiben ugyanez a hergelés megy ellenünk is. A hazug, magyarellenes jelentést író új-Sargentini, Gwendoline Delbos-Corfield most épp azt írta a Twitteren: Magyarországon riasztó a helyzet, ezért sokkal keményebben kell fellépnie ellenünk az EU-nak, és a hetes cikkely szerinti eljárás megindítása is szükséges. Tehát nem elég a nekünk járó uniós források elvétele (és Ukrajnának adása), a szavazati jogunkat is el kell venni. Guy Verhofstadt belga főliberális pedig azt szűrte a fogai közt: „A zsarolás Orbán cinikus és vakmerő játéka, mert hagytuk, hogy megússza. Talán jobban járunk, ha Orbán elhagyja az Európai Uniót, helyette pedig csatlakozik Zelenszkij.”

Ezek a végtelenül primitív, vérszomjas, felelőtlen alakok vezetik most a Nyugatot, s lökdösik épp egy pusztító világégés felé. Útjukat kell állnunk.

Borítókép: Artis Pabriks lett védelmi miniszternek, a Fejlődésért/FOR pártszövetség miniszterelnök-jelöltjének választási plakátja Rigában 2022. szeptember 13-án (Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins)