A bizonyítottan külföldről pénzelt magyarországi baloldalnak sosem kell a szomszédba mennie egy kis demagógiáért. Az még hagyján, hogy az ellenzéki szerepet erősen félreértelmezve a kormány bármely jogalkotásával válogatás nélkül mennek szembe, ezt azonban olyan kifejezések sulykolásával teszik, amelyeknek a kérdéses jogalkotáshoz ugyan nincsen közük, de arra alkalmasak, hogy a készülő vagy éppen elfogadott jogszabályokkal kapcsolatban az azokat nem ismerő polgárok fejében negatív képzettársítást hozzanak létre. Vagyis egyszerű és a valósággal köszönőviszonyban sem lévő kifejezésekkel keltik a hangulatot. Azaz demagógok. Különösen Szabó Tímea jár ebben az élen.
Az első ilyen kifejezés – amelyet időről időre újra meg újra elővesznek – az államosítás. Jól tudják, hogy mi, magyarok – történelmi tapasztalataink alapján – nem rajongunk az államosításért, éppen ezért aggatják rá ezt a kifejezést olyan dolgokra, amelyeknek valójában semmi közük nincsen az államosításhoz – a külföldi spekulánsok elhessegetésétől a nyugdíj-megtakarításaink környékéről, egy-egy magántulajdonban lévő vállalkozásnak a magyar állam által történő megvásárlásáig –, tehát a tulajdonjognak a valódi államosítástól eltérően ellenérték fejében történő megszerzéséig. De így lett a munka törvénykönyvéből „rabszolgatörvény” vagy a fakitermelés szabályait módosító rendeletből természetrombolás és erdőirtás. Szabó Tímea legújabb leleménye pedig a „lex megdöglesz” a szociális törvény módosítása kapcsán.
A tervezett módosítással kapcsolatban a teljes ellenzék – szokásához híven – élénk tiltakozásba kezdett, nem zavartatva magát a szokásos ténytől, hogy teljesen másról szól a módosítás, mint amit ők kommunikálnak. Az ember nem is tudja, hogy alapvető szövegértési problémákról vagy akaratlagos és rosszindulatú félremagyarázásról van-e inkább szó. Például Ungár Péter esetében, aki a módosítást a szekuláris szociális ellátórendszer elleni ideológiai támadásként értékeli, vagy a fentebb emlegetett Szabó Tímeánál, aki arról beszélt a parlamentben, hogy a törvénymódosítás arról szól, hogy aki szegény, az dögöljön meg. De ugyanez a helyzet a Mérce című neokommunista médiummal is, amelynek írása szerint „az intézkedés tökéletesen illeszkedik a Fidesz osztálypolitikájába, amelynek keretében a kormányhoz közeli tőkéseket és multinacionális cégeket helyzetbe hozzák »nemzetgazdasági szempontokra« hivatkozva, miközben a szociális válság költségeit a társadalomra terhelik”.