A 456 oldalas tanulmány (Road to EU Climate Neutrality by 2050), amelyet olyan közismert Nobel-díjas közgazdász is támogat, mint William Nordhaus, többek között megállapítja, hogy az unió által kitűzött cél, a kibocsátás zéróra csökkentése megújuló erőforrásokkal nem érhető el, mert alacsony energiasűrűségük miatt helyigényük nem kielégíthető. A tanulmány két országra, Hollandiára és Csehországra végzett el konkrét számításokat. Csehország esetében például ha csak az energiaigények harminc százalékát akarnák megújulókkal kielégíteni, az a rendelkezésre álló terület száz százalékát elfoglalná. Az energiaköltségek a tárolási igények és a szükséges átviteli hálózatok költségei miatt a megújulók arányának növekedésével exponenciálisan nőnek. A tanulmány kimondja, hogy az unió vezetői olyan technológiákra akarnak építeni, amelyek jelenleg még csak kísérleti fázisban vannak, és az egyes tagországokra úgy kényszerítik rá az egyre feszítettebb célokat, hogy semmilyen megvalósíthatósági tanulmány nincs mögöttük.

De, mutat rá a tanulmány, még ha az unió meg is tudná valósítani a klímasemlegességet (a zéró szén-dioxid-kibocsátást), az gyakorlatilag semmilyen hatással nem lenne a klímára, mert az unió szén-dioxid-kibocsátása a globális kibocsátásnak mindössze egytizede. A kibocsátás zömét adó, de egy főre vetítve az uniós kibocsátás töredékét kitevő fejlődő országoknak sem szándékuk, sem lehetőségük nincs arra, hogy az unió példáját kövessék. Ily módon – már amennyiben a Föld hőmérséklete és az ember által kibocsátott szén-dioxid közötti összefüggés úgy igaz, ahogy azt az IPCC állítja – a Föld hőmérséklete tovább fog növekedni.

Ebben a helyzetben a tanulmány szerint a legracionálisabb viselkedés a megbánásmentes stratégia, és ez az energiaigények atomerőművekkel való kielégítése. Az atomerőművek képesek elfogadható és minden más alternatívánál alacsonyabb árakon kielégíteni az országok energiaszükségleteit úgy, hogy szén-dioxid-kibocsátásuk gyakorlatilag zéró. Épp ezért az uniónak, ha a kitűzött célokat legalább részben el kívánja érni, határozottan támogatnia kell az atomerőművek építését.

A tanulmány semmi olyant nem mond, amit az energetikával foglalkozó szakemberek már eddig is ne tudtak volna, jelentősége mégis abban áll, hogy ezt az Európai Parlament kérésére dolgozták ki, és nem csak az ECR, hanem a Renew Europe (Európa Megújítása) csoport is támogatja. Ez utóbbi csoport az, amelynek vezetője Guy Verhofstadt, hazánk kormányának „nagy barátja” és az európai integráció meg a jogállamiság leghangosabb követelője. E két csoport támogatása legitimálja a tanulmányt, és a magyar kormány hivatkozhatna is rá, amikor az atomerőművek elleni megismételt támadásokat kell kivédenie a tanácsban. Sőt az is jogos, hogy amint a megújulók esetében, az atomerőművek építése is támogatást kapjon, ha már az a legutóbbi vitákat követően az atomenergia a tiltottból a tűrt kategóriába került át, amit két parlamenti bizottság is meg akart akadályozni.

Ha a megújulók sem Hollandiában, sem Csehországban nem érhetik el a kitűzött célt, akkor minden bizonnyal Magyarországon sem. Szerencsére a szélerőművek esetében már született egy olyan szabályozás, amely gyakorlatilag lehetetlenné tesz újabbak építését, a naperőművek esetében pedig most jelentették be, hogy a hálózat nem tudja befogadni az újabb naperőmű-kapacitásokat. Még kevésbé tudja majd befogadni a 2030-ra előirányzott 13 ezer megawatt naperőmű-kapacitást, ami hat Paks I erőműnek felel meg, de csak nyáron, ragyogó napsütésben, 10 és 14 óra között. Éjjel, télen meg felhős időben ez a kapacitás nulla, de villamos energiára akkor is szükség van, amit fizikailag csak gázerőművekkel lehet kielégíteni. A tapasztalat szerint a naperőművek névleges (júliusban, délben, napsütésben mérhető) kapacitásának nyolcvan százalékát gázerőművek formájában be kell építeni, hogy a rendszer működőképes legyen.

Ha Németország van is olyan gazdag, hogy több száz milliárd eurót nap- és szélerőművek építésébe fektessen, hogy azután mégis szénbányákat nyisson, és a kitűzött emissziós célokat mégse érje el, mi nem vagyunk olyan gazdagok. Még jó időben vagyunk, hogy különösebb veszteségek nélkül erre magunk is rájöjjünk.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)