Na, akkor mondom magyarul, hogy mi van:
Az van, hogy például Erdélyben hosszú-hosszú évek óta viszi a medve az ottaniak háziállatait, de ami ennél is rémisztőbb, hosszú-hosszú évek óta öli a medve az ottaniakat.
Jószerével nem múlik el hét medvetámadás nélkül – megölt már a medve gyereket, öreget, asszonyt és férfit, odakünt az erdőn és odabent a faluban vagy a városban, fényes nappal és sötét éjszaka. Ez azért van így, mert ma Erdélyben óvatos becslések szerint háromszor, de inkább négyszer annyi medve él, mint amennyi a terület vadeltartó képessége.
És mit csinál Brüsszel? Megtiltja a medvék kilövését. Ugyanis a félperiféria, a félgyarmat bennszülöttjeinek háziállatai, valamint a bennszülöttek élete nem számít. Itt a medve számít – mármint a Nyugatnak. De bezzeg ölné meg egy medve Ursula von der Pfizer néni póniját – hűha, szaladnának hamar a vadászok, hogy agyonlőjék a gyilkost!
Aztán itt vannak a farkasok. Mármint itt, minálunk. Odafönt, az északi erdőkben. Mátrában, Bükkben, Zemplénben. Érdekes farkasok ám azok, egy részük biztosan Szlovákiából húzódott vissza ide, másik részük pedig „csinálva lett”, félig farkas, félig kutya vagy farkas egészen, de soha nem volt vad, csak kieresztették a vadonba – de ezt most hagyjuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!