Japán és Magyarország helyzete abban különbözik – az önök előnyére – egymástól, hogy mi Európa közepén élünk, és egy alig tizenötmilliós, tengerparttal nem rendelkező nép a túlélés első számú szabályaként csak egy dolgot tűzhet ki célul: hogy ne olvasszanak be minket se ide, se oda, se fegyverrel, se ármánnyal. Ezt a célt kell összhangba hoznunk a nemzetközi geopolitikai tér könyörtelen ökölszabályai­val. És ehhez csak egy út vezet: a béke és biztonság útja. Nem a háborús agresszió, nem az energiabiztonságot veszélyeztető szankciós politika. Utóbbiak ellentétesek a sarkalatos magyar érdekkel: a család védelmével és azzal, hogy a következő generáció – benne a két gyermekemmel, akik feleségemmel együtt otthon, Budapesten várnak rám – békében, méltóságban és jólétben nevelkedjen fel.

Hazánk és kultúránk védelme mellett családjaink megőrzése is nemzetbiztonsági kérdés. Magyarország alaptörvénye szerint a család a nemzet fennmaradásának alapja. Ha az együttélés minden formáját „családnak” nevezzük, hogy megfeleljünk valamilyen neomarxista, „woke” dogmának és az ­LMBTQSTB-ostobaságnak, akkor a család valódi intézménye a gyakorlatban semmivé foszlik, valódi jelentése elvész. Ha pedig nincs család, nincs nemzet sem. A posztmodern baloldal először a hitünkre és a nemzeti múltunkra támadt, most pedig a civilizációnk fundamentumát vette célkeresztbe: a családot, mert le akarják rombolni társadalmainkat, amiket az évszázadok alatt felépítettünk.

Ugyanígy nemzetstratégiai kérdés a demográfia: gyermekek nélkül nincs jövő, jövő nélkül pedig nincs nemzet. A családra nem társadalmi elvárásként tekintünk, hanem a teremtési rend részeként. Szerintünk a gyermek áldás, és nem ökológiai karbonlábnyom. Magyarország is népesedési problémákkal küzd, de látszik, van a problémára gyógyír: aktív családtámogatási rendszerrel és családbarát környezet kialakításával az elmúlt tíz évben sikerült harmadával emelni a teljes termékenységi arányszámot, kétszeresére növelni a házasságkötések számát és felére csökkenteni az abortuszok számát. Az élet lényege és célja végső soron a folytatólagosság, a lét ezáltal válik emberivé. Ennek útja pedig a család és a gyermek – ez a halhatatlansággal nem rendelkező emberiség egyetlen lehetősége.

Nekünk, konzervatívoknak nem egy ideológia mellett kell kiállnunk, hagyjuk az ilyesmit a szocialistákra és a progresszívekre! Nekünk a józan észt, a hitünket, a nemzetünket, a múltunkat és a történelmi hőseinket kell megvédenünk. A családjainkat és a gyermekeinket kell oltalmaznunk, hogy legyen, aki továbbviszi hagyományainkat, amit mi is szüleinktől, nagyszüleinktől tanultunk.

Mi, magyarok tőlük tudjuk, hogy egy közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, ezért cél Magyarországon a munkaalapú társadalom alacsony adókkal és közel teljes foglalkoztatottsággal. Ők mutatták meg nekünk azt is, hogy az élet több, mint a létfenntartásért folytatott puszta küzdelem. Az teszi igazán széppé és fontossá számunkra, amivel több: a családunk, a gyermekeink, a méltóságunk, a szabadságunk, a hitünk és a hazánk.

Ezért kell a konzervatívoknak világszerte összefogniuk! Eljött a normalitás lázadásának ideje. Ezt jelenti a „woke” elleni harc! Ezt jelenti a CPAC!

Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!

Köszönöm, Japán!

Köszönöm, CPAC!

(A szöveg az Alapjogokért Központ főigazgatója által elmondott beszéd szerkesztett változata, amely a CPAC Japanen hangzott el Tokióban december 3-án.)

Borítókép: Szánthó Miklós (Forrás: Facebook/Alapjogokért Központ)