Kicsit ironikusnak tartom, hogy olyan ország jön harcolni egy a zsidóság számára egyedülállóan biztonságos országba az antiszemitizmus ellen, amelyben még tavaly is (egy újabb palesztin–izraeli konfliktus mentén) sorozatos támadások történtek zsidó polgárok ellen New Yorktól Floridáig. Egy jelentés szerint az USA ötven államában történtek támadások zsidók ellen, 2021-ben összesen 2717 antiszemita incidenst jelentettek az Egyesült Államokban, hatvanszázalékos növekedést mérve az előző évhez képest. Szóval, tisztelt nagykövet úr, ezt a pénzt inkább odahaza költeném el.

De összpontosítsunk a sajtóra. Számos olyan leleplező cikk jelent meg a napokban, amely a külföldről pénzelt és idegen érdekeket képviselő magyarországi ellenzéki média botrányát tárgyalja. Önmagában nem az a botrányos, hogy külföldi érdekeket szolgálnak ki, hanem hogy a magyar polgárok többségének demokratikus választásokon kifejezett akaratával ellentétes külföldi érdekeket. Ha jól megnézzük, hogy az ­USAID milyen „független” sajtótermékeket támogat anyagilag, akkor azt látjuk, hogy Moldovában például a Media-M oktató- és sajtóterméket szponzorálja, amely az Internews sajtóhálózat része. A moldovai Internews program főleg fiatalkorúakat és tanárokat célzott meg: az Internews honlapja szerint eddig összesen 551 tanárt és közel 12 ezer gyermeket értek el. Emellett még támogattak húsz sajtóterméket és hat civil szervezetet, feltehetően nem olyanokat, amelyek a jelenlegi Biden-adminisztráció kulturális térítő missziója ellen cikkeztek.

A nagykövetség nyilatkozata leszögezi ugyan, hogy az USAID pártatlanul fogja szétosztani a forrásait a magyar „független” sajtótermékek közt, de erősen meglepődnék, ha lenne köztük egy kormánypárti vagy konzervatív médium is. A félő az, hogy a külföldi források tovább torzítják a magyar sajtószférát, olyannyira, hogy kialakulhat egy a helyi társadalomból eredő honos értékek és a sajtóban megjelenő idegen világnézet közti ellentét. Az ilyen sajtó ugyan hatékony eszköze annak, hogy az amerikai Demokrata Párt által preferált stróman kormányokat produkáljon magának Chisinautól Kijeven át Pozsonyig, de ezeket a helyi érdekeket háttérbe szorító politikai reprezentációkat legtöbbször politikai és gazdasági krízis követi, ahogy azt az említett példákból is láthatjuk.

Nincs különösebb kivetnivaló az ellen, hogy a Fehér Ház jelenlegi lakóinak nem tetszik az áprilisban megválasztott magyar kormány, ez az ő preferenciájuk. Joguk van meghatározni, kit kedvelnek és kit nem, ahogy nekünk is. De sokkal előnyösebb lenne, ha nem a demokrácia nevében befolyásolnák a magyar választók akaratát! A szabad, független média fogalmának semmi köze ahhoz, hogy ellenzéki vagy kormánypárti-e. A szabad sajtó az, ahol a szerkesztők, újságírók legjobb tudásuknak, világnézetüknek és lelkiismeretüknek megfelelően tudják végezni munkájukat, külső politikai nyomás nélkül. Nem pedig az, ami összhangban van a Demokrata Párt globális ambícióival.

 Ezzel szemben mi csakis az egyenjogú partner álláspontjából gondolkodhatunk egy amerikai–magyar szövetségen. Az Action for Democracy, az Internews és az USAID-féle kezdeményezések csak ártanak a kétoldalú kapcsolatoknak. A magyar demokrácia már elég erős ahhoz, hogy ennek ellenálljon és a saját érdekei szerint alakítsa jövőjét. Remélhetőleg az amerikai vezetés idővel feltárja magában azt a potenciált, hogy ezt megtanulja tiszteletben tartani, ahelyett hogy a maguk képére próbálnák alakítani kultúránkat.

A szerző szerkesztő-újságíró

Borítókép: Kamala Harris és Joe Biden (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)