Miután a kormány (lásd Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter témában tett bejelentéseit) a jövőben az eddigieknél is jobban fókuszál majd a külföldi közvetlentőke-befektetésekre (foreign direct investments – FDI), érdemes alaposabban kitekinteni erre a szegmensre. A rendszerváltoztatás után Magyarország is bekapcsolódott a gazdasági globalizáció folyamatába, amelynek fontos eleme a határokon átívelő tőkeáramlás. Hazánk viszonylag rövid időn alatt a külföldi közvetlentőke-befektetések vonzó célpontjává vált. Az egy főre jutó mennyiség szempontjából a közép-európai térségben csak a csehek előznek meg bennünket.
Aki nem különösebben foglalkozik a közgazdaságtannal, még az is sejti, miről beszélünk: többek között a Suzuki, az Audi, a Mercedes, az Opel, a ZF Friedrichshafen AG, a Bosch vagy újabban a BMW magyarországi beruházásairól. De nem pusztán az ipari, autógyártói területeken történtek jelentős invesztíciók, hanem valamennyi nemzetgazdasági ágazatban. Konkrétabban: a befektetési ágazatok irányultságának tekintetében kezdetben a kereskedelmi, banki és szolgáltatási szféra volt érintett, később ezt egészítette ki a feldolgozó- és a gépipar, a kutatás-fejlesztés, valamint az ingatlanügyletek. De térjünk vissza a kályhához!
Közismert, hogy a szocialista évtizedek miatt a magyar gazdaság minimum negyvenéves hátrányba került, a rendszerváltoztatás apropóján pedig piacaink döntő részét elveszítettük. Mint a Messiást, úgy várta az Antall-kormány a külföldi működő tőkét. Részint azért, mert devizaalapon érkeztek a fejlesztések, amelyek jótékony hatással voltak az államháztartási folyamatokra, munkahelyeket teremtettek – a korai kilencvenes években egymilliónyian voltak állás nélkül –, részint pedig zászlóshajói is voltak országimázs-megközelítésből is Magyarországnak. Például az Opel és a Suzuki, majd az Audi „korai” érkezése hatalmas löketet adott akkoriban a magyar gazdaságnak. Arról nem is beszélve, hogy az FDI egyfajta speciális tőkefelhalmozásként is értelmezhető.
Természetesen régiós versenytársaink – a csehek, lengyelek, szlovákok – is érdekeltek voltak az FDI vonzásában. Hasonló okok miatt, mint Magyarország. Több mint harmincéves távlatból pedig megállapítható, hogy mára a külföldi tőke súlya és szerepe a közép-európai gazdaságokban megkérdőjelezhetetlen.
A kutatások alapján mára általánosan elfogadott, hogy az FDI jótékony hatással lehet a gazdasági növekedésre. Ennek egyik fő eszköze az úgynevezett technológiai transzmisszió, vagyis a külföldi tőkebefektetők fejlett technológiát és tudást hoznak magukkal és alkalmaznak, amely képes serkenteni a fogadó ország gazdaságát. Miközben kétségtelen, hogy eleinte az „összeszerelő üzemek” országa voltunk, a nemzetközi tőke immár egyáltalán nem ilyen megközelítésből tekint Magyarországra. Miként azt egyesek láttatni szeretnék – no comment.
Ezt az is bizonyítja, hogy a multinacionális vállalatok sorra hozzák létre a magas hozzáadott értékkel bíró, kutatás-fejlesztésre alapuló egységeiket hazánkban. Az FDI más területekre, például a bérek alakulására, a hazai beruházásokra és a legfontosabb piacgazdasági tényezőre, a versenyre is alapvetően jótékony hatást fejtett ki. A multik itt termelő egységei egyre inkább integrálják a hazai cégeket termelésükbe. Egyébként a befektetők nagy része Hollandiából, Németországból, Olaszországból és Ausztriából, valamint az Egyesült Államokból jön Magyarországra.
Az elmúlt néhány évben az ázsiai országokból is egyre több külföldi tőke érkezik, jellemzően Dél-Korából, Japánból és Kínából, amely a keleti nyitás stratégiának is tulajdonítható. A mögöttünk hagyott, több mint három évtized kapcsán a külföldi működőtőke vonzása egyértelműen sikersztori. De ez csak úgy volt lehetséges, hogy a legnagyobb, itt nálunk működő vállalatok is bíztak hazánkban, lojálisak maradtak Magyarországhoz, és kihasználva Európa egyik legjobb beruházási környezetét, betartva a velünk kötött megállapodásokat, itt maradtak, sőt folyamatosan fejlesztették kapacitásaikat. A nagy nemzetközi vállalatokkal való jó együttműködés nélkül Magyarország pedig nem tudott volna győztesként kikerülni az elmúlt, valamint az előttünk álló évek rendkívüli gazdasági megpróbáltatásaiból.
