A világgazdaság egyharmada recesszióban lesz, mert az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína egyszerre lassul majd – jósolták meg előrejelzésükben a globális pénzügyi szervezetek. Miközben az említett gazdasági centrumok alapvetően egymásra vannak utalva, addig ezek a „nagy csillagok” háborúban is állnak; mindegyikük azért küzd, hogy a világgazdaságban a „number one” funkciót töltsék be.
Jelenleg a 27 tagú Európai Unió bonyolítja a világ árukereskedelmének mintegy tizenöt százalékát, amely nagyon csekély teljesítmény ahhoz képest, hogy volt ez az érték huszonöt százalékos is!
Olyannyira, hogy az Eurostat, vagyis az EU statisztikai hivatalának mérése alapján 2006-ban még az unió volt arányaiban a legnagyobb termelő. Ezt a pozíciót azonban 2016-ra átvette tőle az Egyesült Államok. Méghozzá annak ellenére, hogy az Egyesült Államok részesedése is valamelyest csökkent az összesített GDP-termelésből. Konkrétan az Egyesült Államok a világgazdaság első számú kibocsátója, a globális termelés mintegy negyedével, 24 százalékkal bír. Gyakorlatilag 1870 óta az Egyesült Államoké az első helyezés; mintegy 150 éve a „number one”. S láthatóan az Európai Unió nem „fogja be”, sőt távolodik az amerikai teljesítménytől. Pedig a 2000-es években még ketten állították elő a világgazdasági teljesítmény felét.
De már nem kísért a múlt:
nem meglepő módon Amerikának csak egyetlen kihívója akad, az pedig Kína. A friss számítások alapján 2036 környékén abszolút értékben is lekörözi az ázsiai gazdaság a világ jelenlegi legnagyobb gazdasági kibocsátóját.
Itt azonban egyfajta fáziskésés is bejátszik: korábban a témával foglalkozó szakértők azt jósolták, hogy Kína 2030 körül előzheti meg az Egyesült Államokat. A késés oka: a Covid okozta gazdasági sokk természetesen az ázsiai gazdaságot is visszarántotta. Ezzel együtt is az elmúlt két évtized leforgása alatt Kína megtriplázta a termeléshez való hozzájárulását, amivel messze lekörözte a szintén visszaszorulóban lévő Japánt.
Ugyanakkor a globális gazdasági teljesítmény előállítása továbbra is nagyon koncentrált a világ országai között: az Eurostat számításai szerint a termelés 86 százaléka a legnagyobb fejlett és fejlődő gazdaságokat magába foglaló G20 országcsoporthoz köthető.
Miután 2036 még túl messze van, nézzük, 2023 elején miként is állunk, mit mutatnak a csillagok!
Nos, a Világbank attól tart, hogy „további kedvezőtlen sokkok” 2023-ban recesszióba taszíthatják a világgazdaságot, ami különösen a kis államokat fogja majd érinteni. A figyelmeztetés a héten megjelent Globális gazdasági kilátások című jelentésben volt olvasható. Ráadásul a Világbank szerint még újabb válság nélkül is lassul a globális növekedés, elsősorban a nagyon magas infláció megfékezését célzó jegybanki szigorok, a romló finanszírozási feltételek és az orosz–ukrán háború miatt. Közben a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója azzal a figyelmeztetéssel kezdte 2023-at, hogy a világ kemény év elé néz, keményebb elé, mint amelyet magunk mögött hagytunk. Sajnos más prognózisok sem túl biztatók:
a megkérdezett elemzők kétharmada szerint 2023-ban az Egyesült Államokba és Nyugat-Európa fejlett országaiba egyre biztosabban megérkezik a recesszió, és 2024 sem kecsegtet majd azzal, hogy látványos felpattanás lesz.
Bár a kínai gazdaság lassul, a zsugorodást elkerülheti, ezzel szemben az amerikai gazdaság szűkül, csak úgy, mint az Európai Unió. Mindent összevetve: a csillagok háborúja akkor is folytatódik, ha negatív marad a külső gazdasági környezet. A tét nagy. De a két nagy gazdasági tömb – az USA és Kína – vetélkedője pár év alatt minden bizonnyal eldől.
Ilyen helyzetben pedig nem pusztán az Egyesült Államokkal, hanem Kínával is kell „kokettálni”. Ez a minimum.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
