Esetleg meg lehet akadályozni egy kirívóan veszélyes alak jelölését, de csak egy másik befolyásolt személyre lehet lecserélni, akinek maximum tárgyalóképesebb és kevésbé mohó gazdája, gazdái vannak.

Sok rosszindulatú, destruktív aktor van itt jelen egyszerre. Az EP és a bizottság az apparátusával nem autonóm szereplője a történetnek, hanem csak az arca azoknak az európaiakra nézve általában káros döntéseknek, amelyeket meghozatnak velük. Ez az egész egy viszonylag nagy méretű tó, amelyben az európai politizálásból élő hivatalnokok és képviselők úszkálnak, és amelybe az említett ágensek szabadon engedhetik be a robotcápáikat, melyek maguk mögött csalikkal teleaggatott csapdákat húznak, maguk előtt meg harapnak.

Az európai politizálás felső középosztálybeli életszínvonalat biztosít már a legális fizetések szintjén is. A szolgálatokat a későbbi életszakaszokban is jutalmazzák, számtalan alapítvány várja magas tiszteletdíjjal azokat, akik az EP-választás előtti helyi pozícióharcokban alulmaradnak, vagyis lemaradnak a bejutó helyekről. 

A történelemben először van sokaknak annyi pénzük, hogy állami nagyságrendben képesek aktivistákat zsoldosként tartani, és bármikor, bárhol bevetni őket. Még a XX. század közepén is csak néhány erősebb szervezet harcolt a befolyásoló erők háborúi­ban. Ma százas nagyságrendű érdekcsoport küzd egymás ellen, alkalmi koalíciókat kötve Európa befolyásolásáért, miközben persze mindenki lehajol az apróért is, kis üzleti könnyítésekért és a számukra kedves ideológiai nyomás fenntartásáért.

Ez a káosz önmagában is értékes az Egyesült Államoknak, hiszen ebben a környezetben eleve lehetetlen, hogy önálló európai érdekeket figyelembe vevő álláspont alakuljon ki az egyetlen valódi demokratikus felhatalmazású ponton, az Európai Tanácsban. Sok országban a nemzet képviselete és a szavazók megkérdezése nélkül bevezették a liberalizmust, amely kizárólagos ideológia, és ebben az esetben egyenértékű a kommunizmussal vagy a nácizmussal. 

Annyi csupán a különbség, hogy nem két-három év alatt pusztít el látványosan minden hagyományt és az ellenségnek bélyegzett embercsoportokat, hanem húsz-harminc év alatt, észrevétlenül.

Az EP-be eredetileg a tagállamok parlamentjei jelöltek képviselőket, a szervezet öt évtizedig a sóhivatalok nyugalmas életét élte. A hidegháború végével és a liberális ideológia megerősödésével vált jelentőssé az EP mint Európa ideológiai elfoglalásának eszköze. A kizárólagos ideológia pedig mindig kompromisszummentes egyeduralmat jelent. 

Miután kitalálták, hogy közvetlenül válasszák meg az EP képviselőit, az EP még két évtizedig jelentéktelen maradt, mert nem volt meg a lehetőség arra, hogy birodalmat építtessenek vele. Ehhez kellett az amerikai szupremácia, az általános technikai hálózatosodás, a közösségi média befolyásolási képességének liberális kézbe kerülése és az, hogy az emberjogi liberalizmus a nagyvállalatok vezetőinek ideológiájává váljon, amelyet a fő hatalmi törekvéseik elfedésére használnak. Az EP az EU alapszerződéseinek módosulásával vált fontossá.

Európai választói többség, európai választói magatartás eleve nem létezik és nem is létezett soha. Az „európai politikus” pedig végképp ideológiai fikció. Az európai színtéren megjelenő politikusok természetesen az ultraliberális ideológia mentén elsődlegesen a mögöttük álló nagyvállalatokat és pénzügyi érdekcsoportokat képviselik, meg még az országukat is néha, ha az nem ütközik magasabb érdekekbe. 

A magasabb érdek pedig Amerika érdeke, illetve az a saját érdekük, amivel áltatják őket és ők magukat, hogy az EU bürokratái és az EP képviselői a föderáció sikeres keresztülerőltetése esetén hirtelen a birodalmi elitben találnák magukat. Ezek az emberek nagyon látványosan elégedettek a hatalom látszatával és egy ehhez méltó életszínvonallal. 

Intellektuálisan pedig eleve úgy válogatták ki őket, hogy fel se merülhessen öntudatra ébredésük lehetősége, vagyis annak a felismerése, hogy nem maguknak építettek birodalmat, nem maguknak szerezték meg a hatalmat. Egyszerre ostobák, gazemberek és nárcisztikusak, ami a legrosszabb kombináció. Azt hiszik, a hatalom képes összetartani a birodalmukat, mindenféle közös kultúra nélkül.

A területükön kizárólagos joghatósággal rendelkező államok parlamentjeinek az összetételét a nép meghatározhatja, és világosan felismerheti, ki kivel áll érdekközösségben, ki kivel áll érzelmi kötelékben. 

Az EP ma Európán kívüli érdekeket és értékeket képvisel, a francia forradalom legszörnyűbb és legbrutálisabb ötleteit valósítja meg újra, a vallási és nemzeti hagyományok teljes és brutális eltörlését, miközben némi ideológiai maszlagon kívül semmi ötlete sincs Európa működtetésére és jövőjére vonatkozóan. Az Európai Parlament nem Európáé. Veszélyt jelent ránk és minden európai emberre, nem lenne szabad ebben a formában léteznie. Szét kellene kergetni, mielőbb!

A szerző szociológus

Borítókép: Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (k) felszólal az Európai Tanács találkozóját előkészítő európai parlamenti ülésen Strasbourgban 2022. december 14-én (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)