És akkor itt egy pillanatra megáll az ember, kinéz az ablakon, megvan-e még a világ egyáltalán, vagy ez már a pokol előszobája, amiben vagyunk. Mert persze, persze, értem én, mindannyian Isten teremtményei vagyunk (bár nyilván a liberálisoknak ez nem szempont), a galamb éppúgy, mint az ember, és feleslegesen, értelmetlenül nem pusztítunk el egyetlen életet sem. Gyönyörködve nézem magam is az ablakunk előtt a madáretetők körül ricsajozó cinegéket, vörösbegyeket, verebeket, és véletlenül sem jutna eszembe, hogy egyet is elpusztítsak közülük.

De ha választanom kellene köztük és egy síró csecsemő között, nincs min gondolkodni. Vajon miért fontosabb egyeseknek egy galamb élete az emberénél? Mert az a kisbaba, aki túlélt hóhér anyácskát, sóoldatot, nikkelkanalat és csipeszeket, és ott fekszik vérben és mocsokban, de élni él még, lélegzik, felsír, az: ember. Milyen emberiség az, amely magára hagyja őt, s jobb esetben csak várja a halálát, de lehet, még lélegzik, amikor bedobják egy vödörbe, onnan a biohulladékok közé, s „Kerülnek innen tűzre, szemétre, / fejükön vérből korona, / égnek a kicsi-Dózsák / sercegve-sisteregve” (Ratkó József: Halott halottaim).

És itt most nem az abortuszhoz való jogról van szó, ez már jóval túlmutat ezen. Milyen világ ez, ahol a világ vezető hatalmának törvényhozói egyáltalán ezen vitatkoznak, ahol ez egyáltalán kérdés? Ez abban az államban történik, amelyik önmagát az értékek, az emberi és polgári jogok, a demokrácia és a szabadság legfőbb letéteményesének tartja. S ugyanazok, akik egy galamb elpusztulása miatt vagy a többszörös gyilkosok kivégzésének megakadályozásáért felháborodottan tüntetnek, hideg szívvel szavaznak egy csecsemő kínhalála mellett?

Hát nem arra tanítják gőgösen és ha kell, erőszakkal is az emberiség „elmaradottabb” részét, hogy a legfőbb érték az ember, hogy legyenek toleránsak, elfogadók, együttérzők, hogy „sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb?” Jó, persze már ez sem igaz. Nem erre „edukálnak” bennünket, csodálatos az ember, feltéve, ha kellő mértékben „felébredt”, kivéve, ha fehér, keresztény és heteroszexuális, különösen, ha férfi. Ezek kevésbé csodálatosak, sőt ajánlatos nekik a sarokba húzódva hallgatni, térden állva bocsánatot kérni mindenért, amit el se követtek, s az utcán a fal mellett sunnyogva oldalazni, s ha véletlenül az útjukba kerül egy nem fehér, keresztény stb. emberi lény, akkor illik nekik megcsókolni még a lába nyomát is.

Amerika messze van. Mark Twain mondta állítólag: „Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.” S az őrület gyorsabban terjed, mint a hazugság. Talán nincs már messze az idő, amikor az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament valami hasonlót akar majd ránk kényszeríteni. Természetesen a jogállam és az európai értékek nagyobb dicsőségére. Mert ha Amerikából bejön a zene, ellentétben azzal, amit egykor Nagy Feró énekelt, annak mindig lesz közönsége is.

Amerikától valóban nagyon sok jót kapott az emberiség, és nagyon sok rosszat is. Olyan jó lenne, ha az ébredésükbe beleőrült álmodozói újra elaludnának. A világnak soha nagyobb szüksége nem volt egy okos, felelős, emberi Nyugatra.

Borítókép: Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata párti elnöke elérzékenyülve áll a Tisztelet a házasságnak elnevezésű törvény aláírása előtt az amerikai törvényhozás washingtoni épületében, a Capitoliumban 2022. december 8-án, miután a képviselőház megerősítette az azonos neműek házasságának védelméről szóló törvényt. A lépést a Demokrata Párt képviselői kezdeményezték, mert attól tartottak, hogy a legfelsőbb bíróság eltörölheti az ilyen házasságokat országszerte legalizáló 2015-ös döntést (Fotó: MTI/AP/ Andrew Harnik)