A Szabad Európa portál (Szabadeurópa.hu, január 10., Kertész Ádám) szerint a bizottság nekik visszaigazolta a döntést meglétét, sőt állítólag a bizottság már tavaly figyelmeztette a magyar felet, hogy gond lesz, ha politikusok ülnek az alapítványi működtetésű egyetemek kuratóriumaiban. A hivatkozott cikkben nem szerepel bizottsági forrás, állításuk szerint az Európai Tanács hozott ilyen határozatot (tehát összekeverik az Európai Bizottsággal), majd visszahivatkoznak a Népszavára. Egyéb referencia nincs. Itt bátran leírhatom: az Európai Tanácsnak nincs ilyen határozata. A Szabad Európa hitelessége tehát több mint kérdéses.
De tegyük fel, hogy Navracsics Tibor csapata valamit nem értett meg, s tavaly a bizottság ebben a konkrét ügyben figyelmeztette őket. Majd miután nem talált megértésre, az elmúlt év végén szépen aláírta Magyarországgal a két kritikus megállapodást, de azért magában vigyorogva újévi meglepetésként minden figyelmeztetés nélkül meghozta ezt a váratlan döntést. És mivel a bizottság ezt tényleg meglépte – a magyar kormány értesítése nélkül –, ennek nagyon súlyos következményekkel kell járnia. No persze nem „atombombával”. (Népszava: „Az ELTE docense szerint atombombával ér fel az alapítványi egyetemek kizárása az Erasmusból”.)
Magyarországon évente 100-120 ezer egyetemi hallgató tanul. Közülük évente nyolc-kilenc ezer diák kap többnyire féléves Erasmus-ösztöndíjat.
Én magam 2010 előtt rengeteg energiát fektettem abba, hogy Magyarország sokkal jobban vegye ki a részét az európai közös K+F-programokból. Nem sok sikerrel. Ehhez tudni kell, hogy a kutatási keretprogramban 2002-től kezdve az újonnan csatlakozott tíz, majd tizenkét tagállam együttesen sem szerezte meg a közös K+F-programok öt-hat százalékánál többet. A Horizont 2020-ból sem. Pedig tessék csak átgondolni: a kutatásfejlesztési programok az Európai Unió teljes költségvetésének második legnagyobb tárcáját kínálták, kínálják. Igaz, ezekben a programokban főleg az egyetemek és az akadémiai intézetek vesznek részt. Mind magyar, mind újdonsült tagtársainkkal egyetemben szégyenletesen kis aktivitással. Létezik-e arra jogszabály, hogy az egyhangúlag elfogadott közös költségvetés egyik tárcájából kizárjanak egy tagállamot? Nem. Nincs. Ez tényleg abszurd.
Végül nézzük a slusszpoént: mi köze az Európai Bizottságnak a magyar oktatásügyhöz? Röviden: semmi. Az oktatásügy mind tartalmában, mind szerkezetében tagállami hatáskör.
A lisszaboni szerződés egyértelmű. Az EU-ban háromféle hatáskör létezik. Az EU kizárólagos hatáskörei (vámunió stb.), a megosztott hatáskörök (belső piac, energia stb.), s végül az úgynevezett támogató hatáskörök, ahol viszont a tagállamok teljesen önállóan döntenek, az EU legfeljebb támogathatja, ha akarja (de meg nem támadhatja!), és ide tartozik többek között a sport és az oktatás is. Mindennek nem nehéz utánajárni.
