idezojelek

Létünket nem a nemzet ellendrukkereinek köszönhetjük

Előszeretettel köpködik le az országot azok, akik közben igen jól megélnek benne és belőle.

Cikk kép: undefined
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az énekesnő idézett gondolatai eszünkbe juttatják egy régen elhunyt, első világháborús katona szavait, amelyeket a Gulyás testvérek (János és Gyula) 1986-ban örökítettek meg felejthetetlen, Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilmjükben. 

Az idős, mikepércsi illetőségű Kiss Lajos akkor többek között ezeket mondta: „Mikor bejöttek a székely hadosztály katonái mihozzánk [feltehetően 1918 végén a debreceni laktanyába – a szerk.], bementek a mi ezredparancsnokunkhoz, és kérték, menjünk segítségekre, mert most már, hogy soroz a román és szaporodik mindig, az antant adja nekik a fegyvert, most már ők kicsik lesznek ahhoz, hogy megvédjék Erdélyt (…). 

Mert ha a román elfoglalja Erdélyt, akkor azt mondja, hogy Erdély a Tiszáig tart (…). Hát ott állottam a szakaszom mellett, aztán dühös lettem, hogy a kutyaistenit a sorsnak. 

Mondom a törzsőrmester barátomnak, tíz nap múlva lenne a menyasszonyommal az esküvőm, és tudjátok, hogy nekem van a leghosszabb frontszolgálatom a laktanyában, negyvenkét hónap frontszolgálattal jöttem haza, de én csak kimegyek a székelyek segítségére, még az esküvőm előtt is, mert hősi halott még mindig lehetek, de Hajdúszoboszlón román állampolgár nem leszek soha.”

Akkoriban országszerte – az őszirózsás forradalom által felizgatott és megtévesztett csőcselék nevében – a hazaáruló Károlyi Mihály gróf elvbarátai uralkodtak. A frontról hazatérő hős katonákat leszerelték, később pedig − látva a román és a cseh agressziót − kapkodva szervezni kezdték az úgynevezett Vörös Hadsereget. 

Gondoljuk el, milyen érzések kavaroghattak azokban a katonákban, akik hónapokat, éveket töltöttek a fronton, naponta néztek szembe a halállal, az embertelen körülményekkel, és amikor végre hazatértek, nem részesültek méltó fogadtatásban, hősöknek kijáró elismerésben. Ám ennek ellenére érezték és tudták, hogy nagy bajok idején mit vár tőlük a haza, s mivel tartoznak a hazának.

Látni kell, hogy minden időben a Kiss Lajoshoz hasonló, a balliberális, globalista nézetekért lelkesedő „elit” által lenézett hazafiak hoztak és hoznak áldozatot a magyar hazáért. Azért az országért, amelyet előszeretettel köpködnek le azok, akik közben igen jól megélnek benne és belőle. Előttük soha nem fogunk fejet hajtani.

Ismert és ismeretlen hőseinkre viszont örök hálával és tisztelettel emlékezünk.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Koncz Zsuzsa Kossuth- és Prima Primissima díjas énekesnő (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.