Párbaj Tisza István és a hazaáruló vörös gróf között

Bár minden új esztendőre illik derűvel és bizakodó várakozással tekinteni, Magyarország 2023-as évére árnyékot vet az ukrajnai háború, az Európai Unió önsorsrontó politikája és a hazai balliberális ellenzék kormányellenes aknamunkája. Az izgága, idegen érdekeket szolgáló baloldalról eszünkbe jut, hogy e társaság egyik szellemi elődje éppen száztíz évvel ezelőtt gondoskodott a jóravaló magyar polgárok újévi közérzetének rongálásáról.

Károlyi Mihály, a kommunistákkal egész életében szimpatizáló vörös gróf 1913. újév estéjét találta alkalmasnak, hogy a Nemzeti Kaszinóban megsértse gróf Tisza István miniszterelnököt. Először tüntetően nem fogadta Tisza köszönését, majd szóváltásba keveredett vele. Károlyi a provokatív magatartással elérte, hogy Tisza – a kor úri szokásának megfelelően – a sértésért párbajjal szerezzen elégtételt magának.

Károlyi ádáz politikai ellenfele volt a nemzete iránt elkötelezett, nála jóval nagyobb formátumú Tiszának. Az otromba viselkedéssel elérte, hogy neve – egy nagy hírértékű párbaj kapcsán is − együtt szerepeljen a miniszterelnökével.

Mindketten jó vívók voltak, s kardpárbajban állapodtak meg. Azt azért leszögezhetjük, hogy egy ilyen megméretéshez jóval több bátorság kellett, mint egyes mai ellenzéki nyikhajok parlamenti pimaszkodásaihoz.

További Vélemény híreink

Tisza István meg akart egyezni az erdélyi románokkal

A Rákossy Gyula vívómester termében január másodikán lezajlott, rendkívül hosszú (ötvenöt perces) küzdelem a harminckettedik összecsapásnál, a több sebből vérző Károlyi harcképtelenségének megállapítása után ért véget. Bár a kitűnően vívó Tisza a mérkőzést – akárcsak kormányát és ellenzékét – határozottan kézben tartotta, s ügyesen hárította el az indulatból támadó Károlyi meg-megújuló rohamait, mégis eltöprenghetünk azon, miként alakult volna Magyarország újkori történelme, ha akkor a felek valamelyike olyan károsodást szenved, ami miatt nem folytathatja politikai, közéleti pályafutását.

Károlyi ugyan értett a kardvíváshoz, de politikai nézetei és döntései – hatalomra kerülésével különösen − sok kárt okoztak a nemzetnek. E károkozások összefüggtek azzal, hogy a vörös gróf hadilábon állt a becsülettel, a tisztességgel, a hagyományos erkölcsi értékekkel. Jellemtelenségének egyik kirívó megnyilvánulása volt a pártkassza „nagyvonalú” kezelése.

A Tisza István meggyilkolásával kapcsolatos, 1920. augusztus 2. és szeptember 15. között lezajlott hadbírósági tárgyaláson elhangzott tanúvallomások egy részéből kiviláglik: Károlyi olyan embereknek utaltatott ki szabálytalanul óriási összegeket, akik ugyanolyan szabálytalanul fizettek különféle szolgálatokért, ideértve gróf Tisza István meggyilkolását is.

Pethő Tibor újságíró-történész (a Magyar Nemzet egykori főszerkesztője) 2010-ben megjelent egyik tanulmányában több, a nyilvánosság előtt ismeretlen vagy alig ismert információt közölt Károlyi viselt dolgairól. Ebben többek között közreadta, hogy a bukása után Ausztriába távozott Károlyit hamarosan megtalálta Masaryk csehszlovák elnök menedékjoggal összekapcsolt meghívása. Károlyi élt a lehetőséggel. Masarykkal és Benes külügyminiszterrel együtt próbálta megbuktatni Horthy Miklóst és leszereltetni a Nemzeti Hadsereget. Idegen csapatok bevetésétől sem riadt volna vissza, csak hogy elérje célját. Amikor Benesék látták, hogy Horthy helyzetét nem tudják megingatni, és a szovjet háborús veszély elmúltával nincs szükségük Károlyi közvetítő szerepére, ejtették őt.

Ezután a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság területén, Splitben kötött ki, ahol ismét kapcsolatba került régi jó harcostársával, Linder Bélával, aki odáig fejlesztette délszláv kapcsolatait, hogy még Pécset is odaadta volna a szerbeknek. Pethő Tibor így írt a történtekről: „Linder ekkor az SHS-állam [az 1918. december 1-jén létrehozott Szerb–Horvát–Szlovén Királyság] hadaitól megszállt Pécs polgármestereként, a Pécsi Szocialista Párt egyik vezetőjeként azt kívánta elérni, hogy Baranya vármegye, illetve a szintén Magyarországnak ítélt Észak-Bácska továbbra is délszláv fennhatóság alatt maradjon. A Pécsett kikiáltani kívánt, az SHS-állam védnöksége alá helyezendő Szerb–Magyar Köztársaság elnökévé Károlyit javasolta Linder. A gróf nem zárkózott el a megoldás elől, s több nyilatkozatban üdvözölte az autonómiakísérletet.”

Idén lesz száz éve, hogy Károlyi Mihályt 1923-ban, távollétében a magyar bíróság hűtlenség és hazaárulás vádjával elítélte és vagyonától megfosztotta.

Hozzátehetjük: teljes joggal, hiszen Károlyi a megcsonkított Magyarország új kormánya ellen is kész volt szövetkezni bárkivel. Megbízható információk szólnak arról is, hogy anyagi támogatást fogadott el Beneséktől. A vörös gróf fejében meg sem fordult, hogy mindaz, amit ez idő tájt tett, közönséges hazaárulás. Úgy tűnik, ez a mai hazai balliberális ellenzék fejében sem fordul meg, amikor külföldi pénzek fejében idegen érdekeket szolgál. Reméljük, hogy nem tehetik büntetlenül. Mi pedig bízzunk egy nehézségeket leküzdő, a lehetőségekhez képest sikeres és nemzetet építő új esztendőben!
A szerző író, újságíró