– Milyen kapcsolatot lát a labdarúgás és a film között?

– Nagyon szoros a kapcsolat. Hiszen a futball, különösen a mai öldöklő mérkőzések is tartogatnak drámai fordulatokat. Ugye nem kell példákat mondanom.

– Pályafutása során mindig a sportszerű labdarúgók között jegyezték, aki a kíméletlen belemenéseknek, durvaságoknak legfeljebb szenvedő alanya volt. Hogyan látja ilyen szemszögből a mai játékot?

– Mint minden a világon, a labdarúgás is bonyolultabb lett az utóbbi években. Ezt úgy értem, hogy rendkívül kiegyenlítődött az élmezőny, fokozódott a rivalizálás, s ebben a gigászi csatában senki sem akar veszíteni, mert a futball az érdekeltek számára egyre inkább kenyérkérdés.

– De azért nyilván ma is vannak nagy egyéniségei a labdarúgásnak...

– Rengetegen, és éppen azért zavarban lennék, ha most azt kérné, nevezzem meg, ki a legjobb.

– És a régebbiek közül?

– Látja, ez már sokkal könnyebb. Jasin, Puskás, Bobby Moore, Cruyff, Beckenbauer és még néhányan éveken keresztül meghatározói voltak az élvonalnak.

– Említette Puskás nevét. Mennyit tud a magyar futballról?

– Nagy tisztelője voltam az ötvenes évek magyar csapatának, hiszen már akkor, gyerekfejjel éltem-haltam a fociért, s apám, aki szintén labdarúgó volt, sokat mesélt a híres magyar iskoláról.

– Talán visszaemlékezik még az 1966-os angliai világbajnokságra is. Igaz, ön nem játszott azon a 3-1-re végződött magyar–brazil mérkőzésen…

 – Azon a találkozón kiemelkedően futballoztak a magyarok. Azt hiszem, akkor, azzal a játékkal bárkit legyőztek volna a világon. Nekem elsősorban Albert játéka tetszett.

– Ma melyik válogatottat tartja a világ legjobbjának?

– Ez is nehéz kérdés. Talán az argentinokat és a nyugatnémeteket helyezném a többiek elé, ők egészen más fölfogásban futballoznak, mint a többiek. Ennek az a lényege, hogy nem álltak rá egyetlen harcmodorra, stílusra sem, viszont mindegyikből tudnak egy keveset, s ezt jó érzékkel, ellenfelenként váltva alkalmazzák.

– Pályafutásának legvégén az egyesült államokbeli Cosmosban játszott. Elképzelhetőnek tartja, hogy valaha Észak-Amerikában is olyan népszerű lesz ez a sportág, mint, mondjuk, Európában?

– Ez nagyon könnyen megtörténhet. Már az is sokat mond, hogy néhány év alatt mennyire megnőtt a mérkőzések nézőszáma.

– Huszonegy éves, reflektorfényben töltött pályafutás után nem gondolt arra, hogy akadt valami az életében, amiről, talán éppen a futball miatt, lemaradt?

– Nem, nincs hiányérzetem! Barátokat szereztem, élményekkel lettem gazdagabb, s ha voltak nehezebb pillanataim is, megérte. Boldog ember vagyok.

Mosolyog, aláírja az elé­ nyújtott papírlapokat, s csak akkor áll föl, amikor már végképp megbizonyosodott arról, nincs több kérdés. Egymás mellett megyünk végig a kijárat felé. Nem tart távolságot. Még a kocsiba is úgy száll be, mint más. Mint te vagy én.”                                                                           *

Pelé akkor volt negyven. Most már örök.

Borítókép: Pelé (Fotó: EUROPRESS/AFP)