A térfigyelő kamerák felvételeit persze utólag törölték – bennünk viszont ott maradt a kitörölhetetlen kép, ahogyan a magukból kifordult előemberek földön fekvőket ütnek, rúgnak, ahol csak érik.
Nem felejtjük el soha ezeket az azonosíthatatlan, bosszútól lihegő vadakat. Fellépésük maga volt a megtestesült állami terrorizmus. (Ami, ugye, sosem évül el!)
Magyar miniszterelnök magyar emberekre lövetett. Nem volt még ilyen a történelemben. (Brüsszel? Ugyan már… Onnan egy hervadt ejnye-bejnyére sem futotta. „Nemzeti hatáskör.”)
Persze szándékosan a nemzet forradalmának jubileumára tervezte provokációját a gyalázatos ember, aki többször elismerte, az ámokfutás óráiban állandó kapcsolatban állt a rendőri vezetőkkel. Főképp azzal a mameluk Gergényi Péter tábornokkal, akit pár nappal később Demszky Gábor főpolgármester „a főváros rendjének és biztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért” kitüntetett.
Hogy Gyurcsány Ferenc utóbb megbánta volna a 2006-os őszi embervadászatot? Nagy László kilövetett szemét? Bármit? Ugyan! A „szeretetnyelv” megalkotója egyfajta nosztalgiával emlékszik vissza a történtekre, megizmosodva, a vastagbőrűek gátlástalanságával nyilatkozik. Még tisztogatási terveket is sző számunkra az „Orbán utáni világra”: „Nem lesz kegyelem, minden értelemben földönfutók lesznek! Nem lesz árokbetemetés, zárójel lesz, levegőtlen világ. […] Magukat is el fogják vinni. Nem is olyan soká. […] Amikor győzünk. […] És maguknak nem lesz kegyelem.”
(Kelt: Apró-villa, negyedik Fidesz-kétharmad.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!