És a választók is megérdemelték ezt az elégtételt azok után, amennyit ez a magyarellenes politikai bűnszövetség ártott a nemzet ügyének. Nem volt olyan nemzeti imperativus, legyen szó a magyar történelmi tudat helyreállításáról, a haderőről, a külpolitikáról, a gazdaságpolitikáról, a népszaporulatról, a határon túli magyarok autonómiájáról, a státustörvényről vagy a kettős állampolgárságról, amiben ez a társaság – amely nyíltan vállalta, hogy szembenáll az ezeréves magyar múlttal – ne képviselt volna idegen, magyarellenes érdekeket.
Talán nincs annál erősebb szimbólumértékkel bíró mozzanat történetükben, mint amikor a politikusai és a tollnokai Orbán Viktort azért is elmarasztalták, hogy 2002 februárjában kérdésre válaszolva leszögezte, hogy a Benes-dekrétumok összeegyeztethetetlenek az unió jogrendjével. E dekrétumok náci ihletése ugyanis egyértelmű: a kollektív bűnösség elvére épülnek, és a jogfosztást származáshoz kötik.
„Az idegen szép” – nagyjából erre a kilencvenes években óriásplakátokon hirdetett SZDSZ-es jelszóra lehet visszavezetni azt a perverzitást, hogy ugyanazok a baloldali politikusok, akik a magyar szociális ellátórendszert féltették a határon kívüli magyaroktól 2004-ben, 2015 után szélesre tárták volna az ország kapuit az asszimilálhatatlan, világhódító küldetéstudattal és felsőbbrendűségi érzéssel érkező muszlim migránshorda előtt, mely most szabályosan letarolja és élhetetlenné teszi Nyugat-Európát.
Igen, ők így gondolták: „az idegen szép” – és nem a magyar. Volt annyi eszük, hogy az utóbbit csak hozzágondolják. De hangyaszorgalommal termelt írásaik özönében próbálták ezt igazolni, folytatva a „bűnös nemzet” kommunista propagandáját valamivel kifinomultabb stílusban.
Az SZDSZ 2010-ben letűnt a politika színpadáról, de fokozatosan örökébe lépett minden mai ellenzéki párt, leszámítva nyilván a 2016 előtti Jobbik szellemiségét képviselő Mi Hazánk Mozgalmat. A legvehemensebben, legnyíltabban a DK képviseli az SZDSZ következetes nemzetellenességét, az ország maradék szuverenitásának felszámolását, nem sokkal marad el tőle a MSZP, a Jobbik, valamint a két „XXI. századi párt”, a Momentum és az LMP, melyekkel Vona Gábor, aki önmagát középre próbálja most pozicionálni, el tudta képzelni a közös kormányzást. S ne feledjük a harmadik „XXI. századi pártot”, a Párbeszédet, mely nullához közelítő társadalmi támogatottsággal választásról választásra egyre több képviselőt juttat be a magyar törvényhozásba. „P mint parazita” – szokta mondani az egyetlen tisztességes, hiteles, belülről vezérelt és józan gondolkodású baloldali közszereplő, Schiffer András.
A játék peremfeltételei megváltoztak harminc év alatt. A baloldali médiamonopólium megtört, a harcosok fegyelmezettsége csökkent, kiépült jobboldal gazdasági védvonala. A kimondhatóság határait sikerült lényegesen kintebb tolni. Ha valakire a mai liberálisok fatvát adnak ki, mint anno Csoóri Sándorra és Csurka Istvánra, az inkább közderültséget okoz, mind megrettenést.
Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a gyakorlati tapasztalat. Értelmes ember már nem mondhat a komolyanvétel igényével olyasmit, hogy a ballib ellenzék is a hazát kívánja szolgálni, csak másképpen, más ideológia mentén. Ezek nem akarják az országot szolgálni. Hallgatva az SZDSZ utódpártjainak propapandaszólamait, követve állásfoglalásaikat megállapíthatjuk, hogy elődpártjukhoz hasonlóan nincs olyan kérdés, amiben ne mennének szembe a magyar érdekekkel.
A világ oly mértékben megváltozott körülöttünk, hogy ma nem jobboldaliak és baloldaliak állnak egymással szemben, hanem a normalitás és az abnormalitás. Egy valódi liberálisnak minden oka megvan ma a konzervatívok mellé állni, mivel utóbbiak sokkal többet képviselnek a liberalizmus szabadságeszményeiből, mint azok, akik ma liberálisnak mondják magukat.
A magyarországi ellenzéknek nem lett volna kötelező felszállni a hülyeségvonatra. Rémisztő képződménynek nevezni a fehér, keresztény, heteroszexuális embereket, támadni a határkerítést és a rezsicsökkentést, a kardcsörtetők oldalára állni az orosz–ukrán háborúban. Észveszejtő, hogy az Európát tönkretevő szankciók és az Ukrajnába irányuló, egyre nagyobb mértéket öltő fegyverszállítás ügyében is képesek az SZDSZ-fiókák idegen érdekeket képviselve szembemenni a magyarok elsöprő többségének álláspontjával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!