De Oroszország az őt már temető jóslatok dacára tartani tudta magát. „Ami a gazdaságot illeti, annak ellenére, hogy összeomlást, zűrzavart és katasztrófát jeleztek előre nekünk, semmi ilyesmi nem történt”, jelentette ki Putyin elnök karácsony előtt. Valójában az orosz gazdaság 2022-ben 3,5 százalékot esett vissza, az infláció pedig 5,4 százalék lett. Vagyis a nyugati intézmények drámai módon túlbecsülték a hatást. Az ilyen mértékű eltéréseket nehezen lehet egyszerű előrejelzési hibákként kimagyarázni. Az orosz gazdaság az erős fiskális válasznak, valamint az energiaárak fiskális bevételeket növelő megugrásának köszönhetően zsugorodott 2022-ben az előrejelzettnél jóval kisebb mértékben. Ugyanakkor az import jelentős visszaesését és a reál­jövedelmek csökkenését szenvedte el, a recesszió pedig 2023-ban is folytatódik majd.

A nemzetközi média-előrejelzések értelmében az orosz gazdaság „elkerülhetetlenül” padlóra kerül, Putyin uralmát pedig megdöntik. Én mindennek az ellenkezőjét jeleztem előre. A gazdaság veszteséget könyvel el, de ellenálló képességet mutat. Putyin elnök népszerűségi mutatói emelkednek. Az egzisztenciális fenyegetettség érzete egyesíti az oroszokat. Washington és Brüsszel hitelessége megcsappan.

Noha csaknem egy évvel ezelőtt előrejelzéseim renitens véleménynek számítottak, mégis igaznak bizonyultak.

Ezért repítette a háború Putyin népszerűségét a 80-as tartomány alsóbb grádicsaira. Az oroszok ­60-70 százaléka ugyancsak ezért támogatja a kormányt és véli úgy, országa a rendkívüli nehézségek dacára jó úton jár. Ha a háború bármit is elért, akkor azt, hogy az USA-val és az EU-val szemben táplált negatív érzések aránya a kevesebb mint 50 százalékról 70-re, sőt 80-ra szökött fel Oroszországban.

Az Egyesült Államokba és az EU-ba fektetett bizalom ilyetén visszaesése közepette bizonyosan nem segített, hogy a minszki békefolyamatról kiderült: csak újabb nyugati trükközés. Angela Merkel volt német kancellár a Die Zeit című lapban decemberben felfedte: a 2014-es minszki megállapodás kísérlet volt arra, hogy időt adjanak Ukrajnának. Vagyis Ukrajna megerősödjék, a NATO pedig növelhesse az országnak nyújtott támogatását Oroszországgal szemben. Moszkva nézőpontjából az ilyen árulások elhomályosítanak minden potenciális jövőbeli egyezséget Ukrajnáról. „Hazudtak nekünk, ezeknek a folyamatoknak az egyetlen oka az volt, hogy Ukrajnát fegyverekkel pumpálják fel és katonai akcióra készítsék fel. Lehet, hogy ezt a háborút előbb meg kellett volna kezdeni”, mondta Putyin. Az átlag oroszok szemében attól a 90-es évek elején megfogalmazott ígérettől kezdve, hogy a NATO soha nem terjeszkedne kelet felé, most már Minszkig hosszan sorjáznak az ilyen árulások. Úgy látják, a Nyugat mostani fegyverszállítási eszkalációja csak igazolja legrosszabb gyanújukat.

Karácsony előtt Zelenszkij ukrán elnök érzelmes háborús felhívásban fordult az amerikai kongresszushoz, további katonai támogatást kérve a törvényhozóktól, akik 45 milliárd dolláros további segély jóváhagyására készültek a „végső győzelem” érdekében. Mindamellett a diadalittas kijelentés és a valóság köszönőviszonyban sem állt egymással. 

Igaz, Twitter-üzenetét gyorsan törölték, új változatában a valós halálozási szám már nem szerepelt. Ahogy Douglas Macgregor nyugalmazott alezredes, a Pentagon korábbi tanácsadója fogalmaz, „Washington elzárkózása attól, hogy elismerje Oroszország legitim biztonsági érdekeit, és tárgyaljon a háború befejezéséről, elhúzódó konfliktushoz és emberi szenvedéshez vezet”.

Egy éve indokolatlan háborúnak neveztem az ukrajnai konfliktust, mivel elkerülhető volt. A titkosítás alól feloldott dokumentumok szerint a 90-es évek fordulóján Mihail Gorbacsov és más szovjet vezetők biztonsági garanciák sorát kapták a NATO keleti terjeszkedésével szemben – kezdve idősebb George Bush amerikai elnöktől, amit német, francia, brit és ­NATO-vezetők garanciazuhataga követett. Ezeknek az ígéreteknek az elárulását ötven amerikai külpolitikai szaktekintély – köztük vezető hidegháborús héják – már 1997-ben élesen elítélték Bill Clinton akkori elnöknek írt nyílt levelükben. Ezt azonban a NATO keleti terjeszkedésének három évtizede követte, ami szegényebbé és kevésbé biztonságossá tette a világot – éppen úgy, ahogy ezek az amerikai szakértők 25 éve előrejelezték. Ha tavaly a proxyháború költségei szörnyűek voltak a Nyugat és Oroszország számára, akkor 2023-ban ez csak rosszabb lesz.

Ukrajna egy éve még abban a helyzetben volt, hogy a semlegesség mellett szálljon síkra, kívül maradjon a katonai szövetségeken, valamint a kínai Új selyemút kezdeményezésben elfoglalt helyének köszönhetően hídként szolgáljon Kelet- és Nyugat-Európa között. Ha ez következett volna be, Ukrajna ma békés lehetne, GDP-je pedig a harmadával bővebb. A fiatalok életben maradnának, jó állásuk lenne. Az ukrán menekültek hazatérnének az új lehetőségekért. Nem szenvednének gyerekek traumatikus rémálmoktól. Ma mindezek az álmok hamvukba hullottak. A proxyháború Oroszországot célozza, az ukránok szerepe pedig az, hogy meghaljanak benne. A bábmesterek az első számú haszonélvezői.

A szerző geopolitikai elemző

(A cikk a The World Financial Review által közölt írás rövidített, szerkesztett változata)

Borítókép: Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Kijevben 2023. február 2-án, amikor az Európai Bizottság küldöttsége Kijevben tárgyal az ukrán vezetéssel az Oroszországgal vívott háborúról (Fotó: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtóhivatal)