2010-ben David Lynch filmrendező és összművész megalkotta a Diamonds, Gold and Dreams (gyémántok, arany, álmok) című installációt a Miamiban megrendezett Art Basel nemzetközi vásár Fondation Cartier Pavilon számára. Itt egy hétperces digitális filmet vetítettek belülről egy sátor kupolájára, amelyben ragyogó gyémántok lebegtek át az éjszakai égbolton. Négy évvel később ugyanő részt vett az Ice Bucket Challenge elnevezésű programban. Az amiotrófiás laterálszklerózis (más néven Lou Gehrig-betegség, egy mozgásszervi-idegrendszeri rendellenesség) ismertségét növelni hivatott és a betegség kezelésére pénzt gyűjtő mutatvány során a meghívott delikvenst nyakon öntötték egy vödör jeges vízzel. Lynchet ráadásul ketten is invitálták az akcióba, így aztán duplán részesült a fürdőből, ráadásul az első adagba még némi kávét is belekevert, tehát ha úgy tetszik, jeges kávéval zuhanyozott, miközben az Over the Rainbow című örökzöldet játszotta trombitán. Majd miután mindez rendben lezajlott, meghívta Vlagyimir Putyint, hogy vegyen részt a kihívásban.
Mindennek látszólag semmi köze mindahhoz, ami jelenleg a világban zajlik, de azért ne legyünk ebben olyan biztosak. Lynch rendkívül kreatív elme és mélyen érző lélek, hisz a szinkronicitásban, gyakorolja a transzcendentális meditációt, nyilván tudja, hogy a kimondott szavak és a megtett gesztusok nem tűnnek el nyomtalanul az univerzumból, és nem kapkod összevissza, türelmesen kivárja, amíg a dolgok elé kerülnek. Kicsit messziről indultunk, majdhogynem Skócia partjaitól, de mindez onnan jutott eszembe, hogy a napokban ismét felmerült az időről időre felvetődő kérdés, hogy akkor most hová álljanak a belgák. Ezúttal az orosz gyémántok fényében, hogy a Pink Floyd zenekart is bevonzzuk néhány taktus erejéig.
