Ukrajna él és virul – így kezdte beszédét tavaly decemberben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Washingtonban, a kongresszus két háza előtt. Majd ugyanezekkel a szavakkal méltatta Dmitro Kuleba külügyminiszter az orosz–ukrán háború kitörésének első évfordulóján tartott beszédében is országa helyzetét. Ukrajna él és virul…
Tudom, napjainkban sokan azt hiszik, a szavaknak varázserejük van. Amit kimondanak vagy leírnak, azok a szavak önálló életre kelnek a közösségi médiában. A tájékozatlan olvasó pedig első pillanatban el is hiszi, amit néhány kattintással elér az interneten. Csakhogy a valóság kegyetlen dolog.
Látjuk a keserű valóságot Ukrajnában: egy éve tart ez a háború, amelynek következményeit látva sok minden eszünkbe juthat, de az biztosan nem, hogy az ukránok élnek és virulnak.
Nézzük a tényeket! Az ukrán hadsereg elvesztette már legalább százezer katonáját. Amerikai és uniós becslések szerint közel háromszor ennyien sebesültek meg a harctéren. Több tízezer ártatlan polgári áldozata is van már az öldöklésnek. A harctéri veszteségek nem csak számukat tekintve rettenetesek. Ezek a fiatal férfiak és nők a legjobban kiképzett, felkészített katonák voltak, akik a háború első pillanatától kezdve vállalták a harcot a hazájukért.
Velük nemcsak a hadsereg veszítette el a legjobbjait, hanem a jövőbeli békés országból is nagyon fognak hiányozni.
Ukrajna demográfiai katasztrófával néz szembe. Az elmúlt harminc esztendő során folyamatosan csökkent az ország lakossága. Az emberek a lábukkal választottak. Ez a folyamat a háború kitörése óta látványosan felgyorsult. Az ország lakossága napjainkra megfeleződött, ráadásul döntő részben a legjobban képzett, fiatal és vállalkozó szellemű családok hagyták el hazájukat.
De a kiüresedő ország képe mellé tegyük oda a gazdaság katasztrofális állapotát is.
Ukrajna a függetlenségének kikiáltása óta nem tudott megszabadulni a szovjet korszak szomorú örökségétől. Amit csak tetézett a korrupció számunkra felfoghatatlan mértékű elburjánzása.
Gyakorlatilag mindenható oligarchák vadászterületévé vált az ország. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy éppen orosz- vagy Nyugat-barát vezetés volt-e hatalmon. A korrupció az a fix pont, amely mozgásban tartja a gazdaságot. Sajnos az oligarchák egy dologban voltak következetesek: bűnös vagyonuk döntő részét külföldi bankokba, ingatlanokba, befektetésekbe menekítették ki.
Ehhez járult még hozzá, hogy az eltelt egy év során a legóvatosabb becslések szerint is elpusztult az ukrán infrastruktúra közel negyven százaléka. Utak, vasutak, energetikai rendszerek, erőművek, ipari területek váltak romhalmazzá. A termőföldek egy része pedig aknamezővé lett. Ukrajna a nyugati segélyek, hitelek nélkül már hónapok óta csődben lenne.
A hadsereg fenntartása, az államigazgatás működtetése, a nyugdíjak kifizetése, az egészségügyi és az oktatási rendszer életben tartása elképzelhetetlen lenne a folyamatos pénzinjekciók nélkül.
Mindeközben az ukrán kormány egyre-másra szervezi a konferenciákat az ország újjáépítésének terveiről. Röpködnek a dollár- és eurószázmilliárdok, persze csak a szavak szintjén. Azt árulkodó módon nem teszik hozzá, hogy ennek ára lesz: Ukrajna még megmaradt értékeinek dobra verése. Méghozzá bagóért, hiszen akinél a pénz van, az diktál. Mi ezt a leckét már a saját bőrünkön is megtapasztaltuk. A privatizációs kényszer vonzza a gyors és könnyű pénzt remélő szerencselovagokat. Meg a hidegen számító profikat. Sajtóhírek szerint a világ egyik legnagyobb vagyonkezelője, az amerikai BlackRock már tárgyalt Zelenszkij elnökkel a majdani újjáépítés feltételeiről. Nem mellékesen ez a cég birtokolja az amerikai hadiipari vállalkozások részvényeinek tetemes részét is.
Az ENSZ prognózisa szerint a háború után tízből kilenc ember él majd szegénységben Ukrajnában!
Szörnyű háborús pusztítás, demográfiai és gazdasági katasztrófa, eladósodás és viruló korrupció – ezekkel kell szembenéznie az országnak. Minden egyes háborús nap csak tovább mélyíti a katasztrófát. Ukrajna, az ukrán emberek számára az egyetlen reményt a fegyverszünet és a béke adhatná. Tudom, ebből a háborús örvényből rettentő nehéz kitörni. Alekszej Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára szerint nagyon veszélyes tendencia, hogy az ukránok körében egyre nagyobb a támogatottsága az oroszokkal folytatandó béketárgyalásoknak.
Zelenszkij elnöknek és tanácsadóinak el kell döntenie, mire van szüksége Ukrajna népének. Arra, hogy elnökük felszólalhasson az Oscar-gálán vagy a tragikus pusztulás megállítására. Végül egy példa, ami talán segíthet. Görgei Artúr tábornok, mielőtt a világosi síkon letette a fegyvert, azt mondta:
Helyzetünkben felszerelés nélkül, pénz nélkül, a hadsereg ellátásában egyes-egyedül a harácsolásra utalva határozottan tagadom, hogy az ellenállásunk tartós lehet. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a háború folytatása tulajdon hazánkban – bűn.
Bölcs és tisztességes, hazájukat igazán szerető politikusok és bátor katonák képesek a legnehezebb időkben is meghozni a mégoly fájdalmas döntéseket. Még akkor is, ha az utókor évtizedekig árulónak tartja őket.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
