Oroszország – ahogyan az utóbbi csaknem három évtizedben mindvégig – katonai részvétellel is megerősítve tartja ellenőrzés alatt a szakadár Transznisztriát, és igyekszik anyagi, elsősorban információs segítséggel hatalomba segíteni az oroszbarát pártokat. Miután Moldovában az orosz ajkúak, tehát nem feltétlenül orosz nemzetiségűek, hanem például magukat moldovainak valló, de oroszul kommunikálók aránya a lakosság egyharmadát teszi ki, Moszkvának nincs különösebben nehéz dolga, mivel a potenciális moldovai szavazók nagy része szimpatizál Oroszországgal. A megosztottságnak köszönhetően az 1991 óra független Moldovai Köztársaságban több alkalommal váltották egymást az európai integráció iránt elkötelezett, egyben románbarát, valamint a Moszkva felé kacsingató oroszbarát erők.
A legfrissebb felmérés szerint egy esetleges előre hozott választás esetén a moldovai parlamentben többséget szereznének az oroszbarát pártok. A februárban megkérdezettek relatív többsége, huszonhárom százaléka a hatalmon lévő Akció és Szolidaritás Pártra (PAS) szavazna, ha most tartanák a megmérettetést. A második helyen az utóbbi hetekben kormányellenes tüntetéseket szervező Sor Párt áll tizenhárom százalékkal, a harmadik a Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja tizenegy százalékos támogatottsággal. A kommunisták hat százalékkal lépnék át a parlamenti küszöböt. Az utóbbi három párt egyaránt moszkvai irányultságú, Oroszország támogatását élvezi. Koalíciójuk ellenzékbe küldhetné az európai uniós integráció iránt elkötelezett, románbarát Maia Sandu államfő PAS pártját bármiféle külső beavatkozás nélkül is.
Közben a Moldovai Köztársaság, amelyet a háború kitörése előtt is Európa legszegényebb államaként tartottak számon, súlyos gazdasági helyzetben van, tömeges az elszegényedés, így érthető módon növekszik a társadalmi elégedetlenség. Ezt elsősorban információs csatornák révén nyilvánvalóan kihasználja Moszkva. A Sor Párt által szervezett folyamatos chisinaui kormányellenes tüntetések a valós és érthető lakossági elkeseredettség mellett Oroszország érdekeit is szolgálják. A Chisinau által hangoztatott puccsveszély ugyanakkor azért tűnik túlzásnak, mert annak levezényléséhez a jelenlegi, korrupciós ügyekkel terhelt ellenzék túlságosan gyenge, a hatalmon belül pedig nem érzékelhető törés.
Azoknak az elemzőknek lehet igazuk, akik szerint – a társadalom fáradását érzékelve – Maia Sandu és az új moldovai kabinet a moszkvai irányítású államcsíny és a destabilizáció fenyegetésének felnagyításával igyekszik megerősíteni hatalmát az Egyesült Államok, Ukrajna és Románia nyílt támogatásával. Válaszként Oroszország transznisztriai beavatkozás szándékával vádolta meg Kijevet, ismét fókuszba emelve ezzel a szakadár területet.
Moszkvának ugyanis a Transznisztria ellenőrzésével aduász van a kezében.
Húsz éve ott tartózkodó „békefenntartóival”, a Dnyesztertől keletre lévő moldovai régió távirányításával eddig is sikeresen ejtette túszul Chisinaut.
Az orosz–ukrán háború közelsége érezhetően megemelte a téteket Moldova körül. Az egyik kiemelt játékos, Románia eddig visszafogottan, taktikusan viszonyult a játszmához, s ez a hozzáállás várhatóan változatlan marad a jövő évben esedékes elnökválasztásig. Pedig Kijev a moldovai orosz fenyegetés nemzetközi tematizálásával Bukarestet is célozza. Így próbálja radikalizálni a román vezetést, amely továbbra sem szállít fegyvert Ukrajnának, és éppen a chisinaui status quo megtartása érdekében Lengyelországnál vagy a balti államoknál mérsékeltebben háborúpárti.
Moldova esetében most is téma a Romániával való egyesülés. A kérdés olykor erőteljesebben, máskor csak háttérzöngeként jelenik meg a két ország közbeszédében. Kormányzati szinten mindkét oldalról kerülik az egyesüléssel kapcsolatos nyilatkozatokat, amelyek Bukarest esetében egyébként joggal lennének értelmezhetők akár revizionista törekvésnek is. Az egyesüléssel pontosan ugyanaz a probléma Moldovában, mint a nyugati integráció és az oroszbarát chisinaui kormányok váltakozásával, a NATO-csatlakozással vagy az Oroszország felé fordulással: a kis posztszovjet állam lakosságának nyelvi, identitásbeli megosztottsága miatt nincs egyértelmű többség mögötte.
Moldova vezetésének egyelőre nincs jobb választása, mint kötéltáncot folytatni a mutatványt tudatosan zavaró háborús szereplők között.
Borítókép: Maia Sandu moldovai elnök (Fotó: MTI/EPA/Reuters/Johanna Geron)
