Kedves konzervatív barátaim!
Büszkeséggel tölt el, hogy a republikánusok ilyen érdeklődést tanúsítanak a magyar konzervatív mozgalom iránt. Persze tudom, hogy az amerikaiak szeretik a győzteseket – és mi, magyarok bizony győztesek vagyunk! A magyar jobboldal – az óriási nemzetközi ellenszéllel szemben – négy egymást követő országgyűlési választáson elsöprő győzelmet aratott. Tudták, hogy „nagyra becsült honfitársamnak”, Soros Györgynek csaknem annyiba került a magyar baloldal, mint amennyivel pénzelte az amerikai állami ügyészek kampányait? Hát igen… a magyar ellenzék volt az eddigi legrosszabb befektetése. Már spekulánsnak sem a régi, nem igaz?
De megragadnám ezt az alkalmat arra is, hogy meghívjam önöket a május eleji budapesti CPAC Hungaryre, ahol találkozhatnak azokkal a magyar „populistákkal”, akik ekkora tüskévé váltak az öreg Gyuri bácsi szemében.
Azért gyűltünk itt ma össze, mert mi, „populisták” – a magyar jobboldal, a CPAC Hungary vagy akár az RNR is – a konzervatív erők nemzetközi együttműködésének egyik motorja vagyunk. Erről szeretnék beszélni önöknek. Össze kell fognunk – mert ha nem, akkor azt kockáztatjuk, hogy ellenfeleink lerombolják mindazt, amit elődeink sok nemzedéken át vérrel és verejtékkel építettek fel. Milyen konzervatívok lennénk, ha engednénk, hogy ez megtörténjen?
Világos, hogy a konfliktusok új korszakába léptünk. Nem más a tét, mint az emberiség történelmének legszabadabb, legsikeresebb és legvirágzóbb vállalkozása: az egész nyugati civilizáció. Az agresszor Oroszország megtámadta Ukrajnát. A nemzetközi biztonsági felépítmény felbomlása pedig újabb hidegháborúval, gazdasági szétforgácsolódással és a nemzetközi kereskedelem szétesésével fenyeget. Úgy tűnik számomra, hogy bizony egy „lose-lose” helyzettel nézünk itt szembe, melyben nincsenek győztesek, csak vesztesek.