Nemet mondunk a gender hódítására

Úgy tűnik, Cseh Katalin momentumos EP-képviselőt nem zavarták meg az elmúlt hetek pedofilbotrányai. Nyílt levelet írt a brüsszeli elvtársainak, hogy minél több tagállamot és NGO-t mozgósítson az Európai Unió oldalán a magyar gyermekvédelmi törvény elleni perben. Cseh tehát Magyarország és a gyermekvédelem ellen uszít.

Hiába, a magyar baloldalnak nem a nemzeti érdekeknek, a magyar családok elvárásainak, hanem a nyugati és amerikai progresszívek utasításainak kell megfelelniük. Ha nem ezt teszik, nem gurulnak majd a dollárok. Mit nekik nemzeti minimum?

Csehnek nem tűnt fel, hogy az utóbbi hetek pedofilbotrányokról szóló hírei megrázták az országot. A gyermekeink biztonsága, egészséges fejlődése mindennél fontosabb, nem kérdés, hogy a lányainkra és fiainkra leselkedő szexuális ragadozók nem nevelőknek valók, hanem börtönbe. Ez a vörös vonal, aki a gyermekvédelmi törvényt támadja, az egyértelműen a magyar családok, a felnövekvő generációk, a jövőnk ellensége.

A brüsszeli és momentumos szivárványos jövőképpel szemben Magyarországon épp a törvények további szigorítására van szükség. Itt most a magyar gyermekek védelme a tét, ez az első. Ezt az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatása is alátámasztotta. Eszerint a megkérdezettek 58 százaléka még tovább szigorítaná a gyermekvédelmi törvényt. A kutatásból az is kiderül, hogy nemzeti egyetértés van a gyermekek védelméről hazánkban.

Minden jóérzésű ember felháborodott, minden szülő keze ökölbe szorult, amikor az óbudai pedagógusasszisztens, B. Zsolt az interneten büszkélkedett azzal, hogy egy tizenöt éves fiúval van szexuális kapcsolata. A magát homoszexuálisnak bemutató férfi a melegfelvonulások aktív résztvevője is volt, a Helsinki Bizottság, a TASZ, illetve a PDSZ védelmére hivatkozva vágta oda a társadalmi többségnek, hogy mindenkit beperel, ha pedofíliával vádolják meg. Az említett két NGO egyébként a nyílt társadalom eszméjének megfelelően a hazai érzékenyítőprogramokban is szerepet vállal.

Ez az ember évek óta dolgozhatott gyermekek közelében, és saját kivagyisága, egója buktatta le. Úgy érezte ugyanis, hogy semmilyen hátránya nem származhat abból, ha kiteregeti azt, amit művel, hiszen maga mögött tudhatja a hálózatot, az NGO-kat (és természetesen a globalista érdekeket képviselő baloldali pártokat is), amelyek mára a másságot normává emelték Észak-Amerikában, Ausztráliában, Nyugat-Európában. Most úgy tűnik, hogy arrafelé nyerésre állnak.

További Vélemény híreink

Megdöbbentő pedofilesetek

Elérték ugyanis, hogy az ő narratívájuk határozza meg a fiatalokat és gyermekeket célzó és leginkább befolyásoló popkulturális tartalmakat, a könnyűzenei produkciókat, a film- és a divatipart. A közoktatásban az elmúlt két-három évtizedben aktivizálódtak különféle programjaikkal. A hatvanas, hetvenes évektől kezdődően tehát nincs megállás, a neomarxisták akkor még a szexuális kisebbségek elfogadásáért küzdöttek, majd a meleg párok házasságának elfogadtatása lett a harc célja, aztán az következett, hogy ezek a párok gyermekeket fogadhassanak örökbe.

Manapság – ami korábban még elképzelhetetlen volt – a tolerancia jelszavát a zászlajukra tűzve propagálják a nemváltás lehetőségét az óvodákban, iskolákban. Tehát a természet törvényeit is viszonylagossá próbálják tenni. Nem véletlenül kampányolnak (bocsánat, érzékenyítenek) a saját életformájuk mellett – sokszor a szülők tudtán kívül is – a legkisebb gyermekek között.

Ne legyünk naivak, ez egyértelműen politikai harc is: a gyermekek befolyásolásával, az oktatási rendszerbe beépülve egyfajta aktivistahálózatot is építenek, akik egy-két évtized múlva folytathatják ezt a munkát. Sajnos ez az érzékenyítés együtt jár azzal, hogy a nyugati féltekén drasztikusan megnőtt a gyermekek nemváltó műtéteinek száma, illetve a magukat melegnek valló fiatalok aránya is.

Ott tartunk, hogy az egykori szubkultúra képviselői a kisebbségi létet megunva arra törekednek, hogy az életformájukat minden fiatalnak követendő mintává tegyék. Ne kerteljünk! A céljuk az, hogy néhány évtized alatt ők kerüljenek többségbe a társadalmakban. (Az természetesen már más kérdés, hogy ez az elképzelés a valóságban mennyire életképes.) E cél érdekében azonban minden eszközt bevetnek: hatalmas pénzügyi erőforrások állnak rendelkezésükre, a globális cégek, az NGO-k és a progresszív, baloldali pártok maximális támogatását élvezik.

B. Zsolt tehát nem véletlenül gondolta úgy, hogy nem eshet bántódása a közösségi oldalán közzétett vallomása miatt. Nekünk, a család szentségét tisztelő, a gyermekeink biztonságát és egészséges fejlődését szem előtt tartó józan többségnek hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen alak nap mint nap ott lehetett a tanulók körül, foglalkozásokat tarthatott nekik, és a kollégáinak nem tűnt fel, hogy nagyon nincs rendben az az életvitel, amit folytat.

Egyértelmű, hogy az iskola tanárain, az igazgatón a „ne szólj, szám, nem fáj fejem” viselkedés lett úrrá, egyfajta belső cenzúra lépett működésbe, hiszen ők is tudják, hogy a botrányos figura mögött hallgatólagosan ott áll az egész baloldali hálózat. Nem tévednek, bizony közösséget vállalnak azok, akik az elmúlt évtizedekben meghódították a teljes nyugati nyilvánosságot.

B. Zsolt munkatársai tisztában voltak azzal, hogy aki ez ellen felemeli a szavát, arra például már Nyugat-Európában kiközösítés vár. Egy ilyen ember ott nem lehet része a „toleráns civilizációnak”, hiszen szélsőséges, aki a progresszió, a nemi egyenlőség, sőt a demokrácia, a jogállamiság útjában áll. És ami a nyugaton elfogadottá vált, az nemsokára itthon is hódítani fog.

Magyarul arról van szó, hogy egy ilyen beteges pedagógus asszisztens botránya is azt bizonyítja, hogy a genderőrület sajnos nem ismer országhatárokat, és megérkezett Magyarországra is. De ha már itt van, és a gyermekeink biztonságát, mindennapjait is veszélyezteti, nem a hallgatás vagy a félrenézés, hanem az ellene való küzdelem ideje jött el.

Bele kell állnunk ebbe a harcba, a legszigorúbb törvényi szabályozással, a meleg- és genderlobbi kitiltásával az oktatási intézményekből, a munkatársi felvételi rendszer bevezetésével és a Btk. módosításával.

A 3,6 millió magyar választó – a párthovatartozást felülírva – nem véletlenül állt ki a gyermekvédelmi törvény mellett a tavalyi népszavazáson. A szavazók azt is megüzenték, hogy nemet mondanak a beteg androgün korszakra. A magyar álláspont egyértelmű: nem kérünk a genderistákból, a migránsokból és a háborúból sem. Ezek az ügyek pártpolitikán felül állnak, tehát mindez nemzeti minimumnak is tekinthető. A magyar baloldal viszont épp az ellenkező álláspontot képviseli, és a magyar választók többségi felhatalmazásával szemben küzd Brüsszelben. Egyértelmű, hogy az EU és az amerikai progresszív baloldal érdekeit képviselik a magyar parlamentben is, nem fogadják el, hogy a magyarok nemzeti konszenzusát.

A cikk elején idézett Cseh Katalin-akció is bizonyítja, hogy a baloldal, ahol csak tudja, támadja a nemzeti egyetértést. Nem képesek belátni, hogy Magyarországon nem a hirtelenszőke, magas sarkúban, miniszoknyában pózoló androgünök, a Demokrata Párt vagy a francia liberálisok aktivistái szavaznak, hanem mi, magyarok.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)