Kisírt szemű influenszerek, az utcákon lehajtott fejjel, szomorúan ballagó ballib újságírók, kétségbeesett ellenzéki politikusok, dühös vagy épp apátiába süllyedő Orbán-fóbiás belpesti szavazók. Mindenhol. Nem értik, mi történt, nem tudják hova tenni, mi történt velük. Pedig minden olyan szépen indult!
Az előválasztáson berobbant a legújabb messiás, a Megváltó, Márki-Zay Péter. Róla még a legkereszténygyűlölőbb újságírók is kizárólag áhítattal a hangjukban és a szemükben voltak képesek beszélni. Nem igazán értették a titkát, hiszen hol buzizott, hol zsidózott, hol négerezett, hol a legválogatottabb sértésekkel szidta a szerinte alkoholista, buta, agymosott, sötétben tartott és gombával etetett vidékieket.
Látták ugyan, hogy állítása szerint templomba jár, hisz Istenben, sőt saját magát jobboldalinak vallja, persze ezektől függetlenül minden liberális baromságot támogatott, valamint kijelentette, hogy Orbán ellen akár az ördöggel is szövetségre lépne, de a kommunista hírlapírás hagyományait folytató antiklerikális, a papokat pedofilozó, píszí-libsi firkászok mégis elkezdtek hinni.
Márki-Zayban, meg kicsit Istenben. Hiszen már csak ők segíthetnek rajtuk. Persze az sem baj, ha az amerikai baloldal, meg Gyuri bácsi is küld pár milliárd forintnyi dollárt. A jelenség a gyakorlatban nagyjából úgy nézett ki, hogy a keresztényeket, a vidékieket és a konzervatívokat gyűlölő balos újságíró reggel felkelt, megivott egy csésze kávét, megmosakodott, felöltözött, felgyűrte az ingujját, jól felszívta magát, majd dühödten elkezdte kalapálni a laptopját. Kisvártatva pedig kész is lett a buta, agymosott, isten hívő, posztfasiszta, bezárkózó, homofób és idegengyűlölő vidéki jobboldaliakról, esetleg a papi pedofíliáról szóló cikke.