Svédország támogatja az Európai Bizottságot a magyar gyermekvédelmi törvény ellen az Európai Bíróságon indított perében. Bár a hír április elsején látott napvilágot, a NATO-csatlakozásuk magyar támogatására ácsingózó svédek nem tréfának szánták. Lássuk be, viccnek valóban kicsit durva, amit művelnek velünk. Gátlástalanul hazudoznak rólunk, kioktatva követelőznek számos kérdésben, miközben elvárják feltétel nélküli jóindulatunkat a nekik fontos ügyben. Jó lenne tudni, honnan ered pökhendi nagyképűségük egy szövetséges állammal szemben, akitől azt várnák a jövőben, hogy akár állampolgárainak élete árán is védelmezze a svéd szabadságot, ha netán bajba kerülnének.
Alapos a gyanú arra, hogy miközben rendkívül megsértődtek, amiért a csatlakozásukról szóló parlamenti szavazás előtt figyelmeztettük őket arra, nem kellene hazugságokat terjeszteni rólunk, kikérték maguknak, hogy nekünk is van nemzeti önérzetünk, szuverén álláspontunk, amit nem átallunk szóvá is tenni, most ők próbálnak újra belénk rúgni egy méreteset. Az a tény, hogy erre a gyermekvédelmi törvény perét használják fel, megerősíti azt a feltételezést, miszerint az egész svéd politikai elit ugyanannak a nemzetközi, globalista pénzhatalomnak a kiszolgáltatottja, amely uralja az Európai Uniót is.
Rendkívül érdekes, hogy nemrég még Alice Bah Kuhnke svéd EP-képviselő hisztérikus rohamot kapott amiatt, mert kormánya nem állt be a Magyarországot vegzáló csoportba. Felszólította Ulf Kristersson miniszterelnököt és Paulina Brandberget, a nemek közötti egyenlőség miniszterét, hogy ne csak a Pride-felvonulásokon lengessék üdvözült mosollyal a szivárványos zászlót, hanem cselekedjenek, és tevőlegesen támogassák a magyar LMBTQ-közösség jogaiért küzdő csapatot. S mit ad Isten, a mi szerény kérésünk a nemtelen támadások befejezése érdekében süket fülekre, míg Kuhnke dörgedelme megértésre talált, amit azonnal tettek is követtek.
Akkor most ismételjük el lassan, hogy a svédek is megértsék: El a kezekkel a gyermekeinktől! Magyarországon senki nem üldözi az LMBTQ-közösséget. Nem csukják őket börtönbe, nem bántják őket sem szavakkal, sem tettlegesen másságuk miatt, ha mégis előfordul valamilyen atrocitás, azt mind a nyilvánosság, mind a hatóságok keményen megtorolják. Ugyanakkor a magyar társadalom többsége ragaszkodik a szülők azon jogához, hogy ők döntsék el, mikor és milyen szexuális felvilágosításban részesül gyermekük.
Ezt semmilyen emberjogi harcos, politikai aktivista, identitását vesztett vagy azt kereső eltévelyedett, netán a belőlük verbuválódott álcivil szervezet tőlük el nem veheti. Ezért tartjuk ezeket távol az oktatási intézményektől, és ezért követelünk megfelelő védelmet a médiából gyerekeinkre ömlő LMBTQ- és genderpropagandával szemben. Erre azt mondani, hogy korlátozzuk a szolgáltatások szabad áramlását az unióban nemcsak pofátlanul cinikus, hanem végtelenül embertelen is.