Ha kicsit is komolyan vesszük ugyanis, akkor egyenlőnek hazudja ez az álláspont a gyermekek, a szülők alapvető jogait, egy szűk kisebbség jogával a gátlástalan profitszerzésre. De tudjuk, hogy nem erről van szó, hanem jogi álruhába bugyolált súlyos ideológiai és politikai szembenállásról, amit persze nem lehet nyilvánosan érvként használni, mert akkor kiderül, épp azok követik el a legdurvább jogsértést, amikor ránk akarják erőltetni álláspontjukat, akik ezzel vádolják hazánkat. Felnőtt embert semmiben nem korlátoz Magyarország pusztán azért, mert a szokásostól eltérnek szexuális szokásai vagy mert nem tudja magát besorolni a hagyományos férfi-nő kategóriák valamelyikébe. Más kérdés, hogy többletjogokra se számítson az, aki mondjuk transzvesztita zsiráfnak képzeli magát, és megsértődik, mert a többség csak egy bolondnak tartja. De a lényeg, hogy el a kezekkel a gyermekeinktől!

Fontos kérdés, hogy ápolhat-e két ország szövetségesi viszonyt úgy, hogy csak az egyik igyekszik tisztelni a másik szuverenitását, döntési jogát olyan alapvető kérdésekben, mint a gyermeknevelés vagy annak eldöntése, kivel akarunk együtt élni szülőföldünkön. Mi például rendkívül sajnáljuk a svédeket amiatt, hogy kerületek, sőt egész városok váltak náluk a tobzódó erőszak terepeivé ostoba migránspolitikájuk miatt. De soha eszébe nem jutna a kormányfőnek, de egyetlen magyar választott képviselőnek sem lejárató szövegeket harsogni Svédországról az európai nyilvánosságban. Nem értjük, miért tagadják a no-go zónák létét, nem értjük, ­miért lépheti át határaikat boldog-boldogtalan, de értetlenségünk soha nem társul tiszteletlenséggel. Ők döntöttek így, s pusztán azért, mert szerintünk rosszul döntöttek, nem fogunk semmilyen fórumon nekik rontani. Ez a minimum, amit tőlük is elvárunk, amikor azt feltételezik, hogy megsértünk számos uniós szabályt, hogy nálunk bárkit is üldöznének.

Egyszer, még a kilencvenes évek elején utaztam egy kompon Dánia és Svédország között. A fedélzet dugig volt részeg svéd fiatalokkal. Dán kísérőnk elmagyarázta, hogy a jelenség oka a svéd törvényekben keresendő, amelyek rendkívül szigorúan szabályozzák az alkohol forgalmazását az ország területén, és emiatt, ha lehet is valahol italt vásárolni, csak nagyon drágán tudnak a svédek hozzájutni. A kompon viszont nincsenek érvényben ezek a törvények, így egy oda-vissza úton viszonylag olcsón juthat bárki egy kétnapos buli utáni állapotba még úgy is, ha természetesen a retúrjegy árát is be kell kalkulálni. Bevallom, már akkor sem értettem a svéd észjárást. Micsoda álszentség, milyen homokba dugott fejű szabályozás ez, futott át agyamon. Egy jó buli mindig sokkal több mint a lerészegedés. Az ilyen kompút csak az utóbbit pótolhatja, ezért teljesen fölöslegesen tesz úgy az állam, mintha megoldott volna egy problémát. Úgy tűnt, a jólét sem veszélytelen.

De ezt csak javaslom, nem követelem, segítő szándékkal ajánlom figyelmükbe, amivel egyáltalán nem akarom lejáratni őket agyagba döngölő dörgedelemmel. Azt szeretném inkább, hogy érezzék a különbséget, hogy megértsék, azonos kultúrkörből származók között is létezik sokszínűség, ami egy sokkal jobb minőségű életet biztosít, de csak a kölcsönös tisztelet jegyében működik.

Ez is egy európai alapérték volt valamikor, hogy vitás kérdések esetén leülünk, megbeszéljük, megértjük egymás álláspontját, és addig fel nem állunk, amíg olyan megoldást nem találunk, amit minden érintett fél el nem tud fogadni. Mára ott tartunk, hogy kekeckedésnek számít a megfontolás, és ha valaki nem áll be a sorba, attól elvonják a forrásait. De ami a legrosszabb, gátlástalanul szegik meg az unió működésének alapszabá­lyait, hogy meg tudják zabolázni a renitenskedőket, akik mernek mást gondolni, mint az uralkodó elit, amelyik ráadásul velejéig romlott, végletesen korrupt, és Európán kívüli érdekeket szolgál. Legújabb tervük szerint átírnák a már említett szabályokat, így nem szegik majd meg sorozatosan őket. Ez lett drága svéd barátaink az általatok is oly vehemensen számon kért jogállamiságból.

Egyébként a magyar kormány mindig is támogatta a svéd NATO-csatlakozást. Csak – ahogy Orbán Balázs fogalmazott – van egy kis bökkenő. Meg kellene győzni a magyar parlamenti képviselők többségét, rajtuk keresztül a magyar társadalom többségét, hogy Svédország valóban a szövetségesünk, és nem a lejáratásunkra szövetkezett globalista nemzetközi baloldal csatlósa. Az ellenünk kreált perhez csatlakozás és az ehhez hasonló lépések nem erősítik ezt a meggyőződést.

Borítókép: Ulf Kristersson svéd miniszterelnök sajtótájékoztatót tart Stockholmban 2023. március 7-én (Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jonas Ekstromer)