idezojelek

Gyurcsány második őszödi beszéde

A magyar baloldal nyakig benne van az EU-s pénzek blokkolásában.

Cikk kép: undefined

Gyurcsány Ferenc a minap egy rádióinterjúban döbbenetes állításokat tett. Elismerte, hogy Brüsszel célja ma az, hogy megbuktassa Magyarország kormányát, és hogy a magyarok ne kapják meg a nekik járó uniós forrásokat. Szólt arról is, hogy szándékosan jogi természetűnek álcázzák az európai politikai támadásokat Magyarország ellen. Ezt egyes politikusok azonnal Gyurcsány „második őszödi beszédének” nevezték, utalva ezzel arra, hogy 2006 májusában, egy hónappal a választási győzelem után az MSZP-frakció zárt balaton­őszödi ülésén Gyurcsány kormányfőként elismerte, hogy csalással, a választók félrevezetésével, „trükkök százaival”, hazugságokkal tudták csak megnyerni a választásokat.

Az a Gyurcsány beszél korrupcióról és jogállamiságról, akinek 2011. szeptember 12-én megvonták a mentelmi jogát. A háttérben a Sukoró-botrány körüli események álltak, annak a gyanújával, hogy a második Gyurcsány-kormány befolyásolta a Joav Blum vezette amerikai–német–izraeli befektetői csoport és a magyar állam közötti ingatlancserét, aminek következtében a magyar állam 1,3 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a „téves becslések” miatt.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vagy: a bukott baloldali miniszterelnök üzleti előéletének egyik legbotrányosabb fejezete volt a balatonőszödi kormányüdülő egyik értékes villájának megkaparintása. Az 1994-ben kötött lízingszerződés – amelyet a Központi Állami Üdülő- és Oktatási Központ kötött Gyurcsány Ferenc cégével, az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-vel – több tíz millió forintos bevételkiesést is okozhatott az államnak. Később, a hatályos jogszabályok ellenére a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem kérte ki a pénzügyminiszter engedélyét ahhoz, hogy a kormányüdülő egyik villája kikerüljön a kincstári vagyonkörből, és átkerüljön Gyurcsány cégének tulajdonába.

A 2010 előtti kormányok időszakát többek közt a korrupciós botrányok, a jogállamiság sárba tiprása és a politikai felelősség általánosan hanyag kezelése jellemezte. Antiszo­ciális politika, az első őszödi beszéd, a ­2006-os tüntetéseken végrehajtott brutális rendőri ak­ciók és azok kezelése, a visszás vagyonkezelési ügyben való részvétel, a felelőtlen gazdaságpolitika, amely az országot csőd a szélére sodorta. A gőg, amellyel Gyurcsány egy 2004-es tévéinterjúban így jellemezte a jólétre és az életminőségre való törekvést: „Akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat; akinek öregedő, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat, akinek rendetlen gyereke van, az rendesebbet.” Mindezek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy több mint másfél évtizede folyamatosan ő a legnépszerűtlenebb és legellentmondásosabb politikus Magyarországon.

 

Gyurcsány Ferencet a Die Zeit német lap 2005-ben a magyar Tony Blairnek nevezte. De mi a közös a két politikusban?

 

Például az, hogy Blairt sokszor kritizálták amiatt, amiért nem fordított figyelmet a brit kormány tagjainak eltérő véleményére, valamint a parlament véleményére. Akinek kormányfői hozzáállása sokszor inkább az elnöki rezsimek államfőinek szerepfelfogásához hasonlított. Gyurcsány még nála is tovább ment: nem véletlen, hogy csaknem kilencven százalékot kapott az MSZP ­2007-es elnökválasztásán, a nyilvános vitán nem akadt felszólaló, aki a politikai kudarcok, a sikertelen gazdasági kormányzás, a romló népszerűség dacára érdemben bírálni merészelte volna őt vagy a koalíciót. Az MSZP-n belüli elfojtotta az alternatívát, sőt nemcsak a párt, hanem egy ország „elnökeként” próbálta érvényre juttatni programját – neki azonban a világpolitika ellentmondásos alakítása helyett az itthon kapkodva erőltetett, erőszakos „reformpolitika” maradt.

 

Az is közös pont lehet, hogy a két ország korábbi fejlődéspályája közti különbségek ellenére mindketten széles körű szegénységgel, a társadalom jelentős részének leszakadásával hagyták maguk mögött a hivatalukat.

 

­2007-ben, a tízéves Blair-kormányzás után a hatvanmilliós brit lakosságból tizenegymillióan éltek szegénységben, és az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) jelentése szerint az Egyesült Királyság akkor a gyermekjólét tekintetében a legutolsó helyen állt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) azon huszonegy tagállama között, amelyek a tanulmány tárgyát képezték. Ami pedig hazánkat illeti, a Gyurcsány nevével fémjelezhető 2010 előtti kormányzást követően hosszú évekbe telt a társadalmi talpra állás; így 2012-ben még 3,2 millió magyar volt szegény vagy kirekesztett, 2021-re azonban ez a szám 1,8 millióra csökkent.

De ami a leginkább közös pont, hogy sem Blair, sem Gyurcsány nem képes és nem hajlandó vállalni a morális felelősséget a korábbi politikai szerepéért.

Gyurcsány mostani interjúja szerint: „a magyar polgárnak nincsen saját véleménye általában”, hanem „visszamondja saját referenciacsoportjának a véleményét”. Tényként közli azt is: „Ha a magyar nyilvánosság nyolcvan százalékát a Fidesz uralja, akkor az, hogy a magyar választópolgárok többsége a Fidesz véleményét visszhangozza, az nem csoda”. A DK elnöke ezt is mondja: „Nincs szabad akarat szabad nyilvánosság nélkül. Az, hogy kire szavaznak a magyar polgárok, az nem a magyar polgárok véleményéről tudósít minket, hanem a hatalom akaratáról.”

A valóság ezzel szemben az, hogy ma sokszínűbb a magyar médiapiac, mint húsz-harminc éve volt. A rendszerváltozás utáni években a privatizált sajtópiac hazai tulajdonosi és ideológiai átalakulása kilencvenszázalékos baloldali-liberális médiatúlsúlyt eredményezett, és a baloldal 2000-es évekig jellemző médiadominanciáját részben a nemzeti jobboldal tudatosodó sajtópolitikája, részben pedig az internet térnyerése szüntette meg.

Gyurcsány állításával szemben a Nézőpont Intézet és a Médianéző Központ Sajtószabadság Magyarországon 2023 című tényalapú elemzése szerint Magyarországon valamennyi hírforráshoz bárki könnyen hozzáférhet, mivel ehhez a technikai feltételek is rendelkezésre állnak, és a magyar médiafogyasztók maguk is politikai mindenevőknek számítanak, azaz a magyarok háromnegyede (76 százalék) fogyaszt kormánybarát és négyötöde (nyolcvan százalék) kormánykritikus médiatermékeket. Rá­adásul a Spirit FM, amelynek az interjút adta, az ATV csatorna rádiós testvérintézménye. Tény, hogy az ATV a baloldal szócsöve, ahol Gyurcsányné is rendszeres vendég.

Gyurcsány új, botrányos nyilatkozata szerint az EU-források nem fognak megérkezni, „nem tud jönni uniós pénz Magyarországra”, mert ez „világos, mint a nap”, „reménytelen”. Ez pedig a „NER rendszerének a halálát jelentené, ha megcsinálnák, akkor vége van az Orbán-rendszernek”. Gyurcsány beszéde szólt pártja EP-béli szerepéről is: „Ez úgy megy, hogy a mi elképesztően aktív európai parlamenti képviselőink azok iszonytató mennyiségben tárgyalnak és elvégzik a dolgukat, az Európai Parlament és az Európai Bizottság embereivel folyamatosan. Megpróbálják megértetni, mi történik Magyarországon. Ebben sok munka van.”

A tények szerint tehát a Demokratikus Koa­líció EP-képviselői arra használják az Európai Parlamentet, mint politikai-érdekérvényesítési arénát, hogy Magyarország pénzügyi-gazdasági helyzetét nehezítsék a minél több és keményebb uniós eljárással, a hazánknak járó EU-s források visszatartásával, és ehhez adott esetben újabb eszközrendszerek bevezetését is sürgetik.

Dobrev Klára, a párt EP-képviselője (Gyurcsány Ferenc felesége) tavaly levélben fordult az Európai Parlamenthez annak érdekében, hogy megakadályozzák az Európai Bizottság és Magyarország megállapodását, így meggátolva azt, hogy hazánk végre megkaphassa a neki járó uniós forrásokat. Az EP-ben az Orbán-kormánnyal ellenséges partnerekkel működnek együtt a módosító javaslataik kidolgozásakor. Rónai Sándor DK-s EP-képviselő néhány héttel a magyar parlamenti választások előtt, de már az ukrajnai helyzet háborúvá eszkalálódása idején árnyékelőadói minőségben beterjesztett Jelentés a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről című jelentésében a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárások további kiterjesztését szorgalmazta.

A tények tehát valóban azt mutatják, hogy Gyurcsány, aki kormányon az alkalmatlanság okán tett sikertelenné egy országot, most, ellenzékben már egyenesen érdekelt a magyar kormány EU-általi ellehetetlenítésében és végső soron a legitim nemzeti vezetés megbuktatásában, miután koherens és hiteles világképpel és érdemi közpolitikai programmal nem tud szolgálni a magyar választóknak.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Vége az európai vakációnak

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A gyűlölet anatómiája

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Európa nem azonos Brüsszellel

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

A Cigánykirály meztelen

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.