Vagy: a bukott baloldali miniszterelnök üzleti előéletének egyik legbotrányosabb fejezete volt a balatonőszödi kormányüdülő egyik értékes villájának megkaparintása. Az 1994-ben kötött lízingszerződés – amelyet a Központi Állami Üdülő- és Oktatási Központ kötött Gyurcsány Ferenc cégével, az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-vel – több tíz millió forintos bevételkiesést is okozhatott az államnak. Később, a hatályos jogszabályok ellenére a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem kérte ki a pénzügyminiszter engedélyét ahhoz, hogy a kormányüdülő egyik villája kikerüljön a kincstári vagyonkörből, és átkerüljön Gyurcsány cégének tulajdonába.
A 2010 előtti kormányok időszakát többek közt a korrupciós botrányok, a jogállamiság sárba tiprása és a politikai felelősség általánosan hanyag kezelése jellemezte. Antiszociális politika, az első őszödi beszéd, a 2006-os tüntetéseken végrehajtott brutális rendőri akciók és azok kezelése, a visszás vagyonkezelési ügyben való részvétel, a felelőtlen gazdaságpolitika, amely az országot csőd a szélére sodorta. A gőg, amellyel Gyurcsány egy 2004-es tévéinterjúban így jellemezte a jólétre és az életminőségre való törekvést: „Akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat; akinek öregedő, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat, akinek rendetlen gyereke van, az rendesebbet.” Mindezek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy több mint másfél évtizede folyamatosan ő a legnépszerűtlenebb és legellentmondásosabb politikus Magyarországon.
Gyurcsány Ferencet a Die Zeit német lap 2005-ben a magyar Tony Blairnek nevezte. De mi a közös a két politikusban?
Például az, hogy Blairt sokszor kritizálták amiatt, amiért nem fordított figyelmet a brit kormány tagjainak eltérő véleményére, valamint a parlament véleményére. Akinek kormányfői hozzáállása sokszor inkább az elnöki rezsimek államfőinek szerepfelfogásához hasonlított. Gyurcsány még nála is tovább ment: nem véletlen, hogy csaknem kilencven százalékot kapott az MSZP 2007-es elnökválasztásán, a nyilvános vitán nem akadt felszólaló, aki a politikai kudarcok, a sikertelen gazdasági kormányzás, a romló népszerűség dacára érdemben bírálni merészelte volna őt vagy a koalíciót. Az MSZP-n belüli elfojtotta az alternatívát, sőt nemcsak a párt, hanem egy ország „elnökeként” próbálta érvényre juttatni programját – neki azonban a világpolitika ellentmondásos alakítása helyett az itthon kapkodva erőltetett, erőszakos „reformpolitika” maradt.
Az is közös pont lehet, hogy a két ország korábbi fejlődéspályája közti különbségek ellenére mindketten széles körű szegénységgel, a társadalom jelentős részének leszakadásával hagyták maguk mögött a hivatalukat.
2007-ben, a tízéves Blair-kormányzás után a hatvanmilliós brit lakosságból tizenegymillióan éltek szegénységben, és az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) jelentése szerint az Egyesült Királyság akkor a gyermekjólét tekintetében a legutolsó helyen állt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) azon huszonegy tagállama között, amelyek a tanulmány tárgyát képezték. Ami pedig hazánkat illeti, a Gyurcsány nevével fémjelezhető 2010 előtti kormányzást követően hosszú évekbe telt a társadalmi talpra állás; így 2012-ben még 3,2 millió magyar volt szegény vagy kirekesztett, 2021-re azonban ez a szám 1,8 millióra csökkent.
De ami a leginkább közös pont, hogy sem Blair, sem Gyurcsány nem képes és nem hajlandó vállalni a morális felelősséget a korábbi politikai szerepéért.
Gyurcsány mostani interjúja szerint: „a magyar polgárnak nincsen saját véleménye általában”, hanem „visszamondja saját referenciacsoportjának a véleményét”. Tényként közli azt is: „Ha a magyar nyilvánosság nyolcvan százalékát a Fidesz uralja, akkor az, hogy a magyar választópolgárok többsége a Fidesz véleményét visszhangozza, az nem csoda”. A DK elnöke ezt is mondja: „Nincs szabad akarat szabad nyilvánosság nélkül. Az, hogy kire szavaznak a magyar polgárok, az nem a magyar polgárok véleményéről tudósít minket, hanem a hatalom akaratáról.”
A valóság ezzel szemben az, hogy ma sokszínűbb a magyar médiapiac, mint húsz-harminc éve volt. A rendszerváltozás utáni években a privatizált sajtópiac hazai tulajdonosi és ideológiai átalakulása kilencvenszázalékos baloldali-liberális médiatúlsúlyt eredményezett, és a baloldal 2000-es évekig jellemző médiadominanciáját részben a nemzeti jobboldal tudatosodó sajtópolitikája, részben pedig az internet térnyerése szüntette meg.
Gyurcsány állításával szemben a Nézőpont Intézet és a Médianéző Központ Sajtószabadság Magyarországon 2023 című tényalapú elemzése szerint Magyarországon valamennyi hírforráshoz bárki könnyen hozzáférhet, mivel ehhez a technikai feltételek is rendelkezésre állnak, és a magyar médiafogyasztók maguk is politikai mindenevőknek számítanak, azaz a magyarok háromnegyede (76 százalék) fogyaszt kormánybarát és négyötöde (nyolcvan százalék) kormánykritikus médiatermékeket. Ráadásul a Spirit FM, amelynek az interjút adta, az ATV csatorna rádiós testvérintézménye. Tény, hogy az ATV a baloldal szócsöve, ahol Gyurcsányné is rendszeres vendég.
Gyurcsány új, botrányos nyilatkozata szerint az EU-források nem fognak megérkezni, „nem tud jönni uniós pénz Magyarországra”, mert ez „világos, mint a nap”, „reménytelen”. Ez pedig a „NER rendszerének a halálát jelentené, ha megcsinálnák, akkor vége van az Orbán-rendszernek”. Gyurcsány beszéde szólt pártja EP-béli szerepéről is: „Ez úgy megy, hogy a mi elképesztően aktív európai parlamenti képviselőink azok iszonytató mennyiségben tárgyalnak és elvégzik a dolgukat, az Európai Parlament és az Európai Bizottság embereivel folyamatosan. Megpróbálják megértetni, mi történik Magyarországon. Ebben sok munka van.”
A tények szerint tehát a Demokratikus Koalíció EP-képviselői arra használják az Európai Parlamentet, mint politikai-érdekérvényesítési arénát, hogy Magyarország pénzügyi-gazdasági helyzetét nehezítsék a minél több és keményebb uniós eljárással, a hazánknak járó EU-s források visszatartásával, és ehhez adott esetben újabb eszközrendszerek bevezetését is sürgetik.
Dobrev Klára, a párt EP-képviselője (Gyurcsány Ferenc felesége) tavaly levélben fordult az Európai Parlamenthez annak érdekében, hogy megakadályozzák az Európai Bizottság és Magyarország megállapodását, így meggátolva azt, hogy hazánk végre megkaphassa a neki járó uniós forrásokat. Az EP-ben az Orbán-kormánnyal ellenséges partnerekkel működnek együtt a módosító javaslataik kidolgozásakor. Rónai Sándor DK-s EP-képviselő néhány héttel a magyar parlamenti választások előtt, de már az ukrajnai helyzet háborúvá eszkalálódása idején árnyékelőadói minőségben beterjesztett Jelentés a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről című jelentésében a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárások további kiterjesztését szorgalmazta.
A tények tehát valóban azt mutatják, hogy Gyurcsány, aki kormányon az alkalmatlanság okán tett sikertelenné egy országot, most, ellenzékben már egyenesen érdekelt a magyar kormány EU-általi ellehetetlenítésében és végső soron a legitim nemzeti vezetés megbuktatásában, miután koherens és hiteles világképpel és érdemi közpolitikai programmal nem tud szolgálni a magyar választóknak.
A szerző alkotmányjogász
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
