Márai egyik alapvetése, hogy „egy napon el kell dobni mindent, órát, bútort és műveltséget, s haza kell menni a szegényekhez”. De mi is okozza ezt a jövedelmi és vagyoni szakadékot világszerte? Legfőképpen a multinacionális részvénytársaságok térnyerése áll a probléma mögött. Ezek a gigászi vállalatok képtelenek bármilyen erkölcsi tényezőt beépíteni működésükbe, amelyek visszatartanák őket attól, hogy az embereknek ártsanak. Ezek a megalomániás óriáscégek mintegy százötven éve még jelentéktelen szerepet töltöttek be a világgazdaságban, mára azonban egyeduralkodóvá nőtték ki magukat.

Más szóval, adott esetben megvásárolják alkalmazottaik lojalitását is, amikor magasabb fizetésért alkalmazzák őket, amely jövedelemnek természetesen tízszeresen elkérik az árát. Nemzeti kultúrákon és a család-hit elkötelezettségen túlívelő jelképrendszerük és ideológiájuk menthetetlenül behálózza és meghatározza mindnyájunk életét.

A szociális érzékenység és a cégvilág kapzsiságának elfogadható keretek közé terelése épp ezért fontosabb ma, mint valaha. Ezt jó, ha minden politikai elit tudomásul veszi. Nem lehet büntetlenül sanyargatni az embereket a végtelenségig. Az 1993-as emberi jogi világkonferencián elfogadott Bécsi nyilatkozat és cselekvési program kinyilvánította, hogy a mélyszegénység létezése és elterjedtsége lehetetlenné teszi az emberi jogok megvalósítását, így annak enyhítésének és felszámolásának a nemzetközi közösség kiemelt céljának kell lennie. Hozzáteszem, amit elfelejtettek megemlíteni, hogy nemcsak a mélyszegényeket, de a dúsgazdagokat is fel kellene számolni. Semmi szüksége nincs az emberiségnek egy tucat megalomániás kiskirályra, akik nyolcmilliárd embert sakkban tartanak.

2020-ban a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos csak az első fél évben több mint 62 milliárd euróval gazdagodott, és volt olyan nap, amikor 24 óra leforgása alatt 11 milliárd euró­val nőtt a vagyona. Az összegek döbbenetes nagyságát jól szemlélteti az, ha megvizsgáljuk két random ország éves bruttó hazai termékét: 2019-ben a 37 milliós népességű Afganisztán GDP-je 16 milliárd, a 12 milliós Ruan­dáé tízmilliárd euró volt. A cégvilágban pedig a legnagyobb vállalat, az Apple Inc. profitja 2021-ben százmilliárd dollár volt, megelőzve a Microsoft vállalatot, amely hetvenmilliárd dollár profitot „termelt”. Magyarország nemzeti jövedelme 176 milliárd dollárt tett ki ugyanebben az évben, ami viszont PPP-alapon mindössze 36 milliárd dollár volt, kevesebb, mint az ­Apple profitja. Ezek után nem meglepő, hogy Tim Cook (az Apple első embere) hol Washingtonban, hol Pekingben, hol Brüsszelben bukkan fel és tárgyal a világ vezető politikusaival, hogy cége érdekeit érvényesítse.

Egy olyan világban élünk tehát, ahol egy milliárdos akár egyetlen nap alatt is szert tehet olyan méretű profitra, amely meghaladja egyes országok teljes éves nemzeti jövedelmét. Az elképesztő mértékű egyenlőtlenség és szegénység azonban nemcsak a fejlődő régiókat sújtja, hanem a gazdag országokban is előfordul. Európában is mindmáig hajléktalan emberek kényszerülnek az utcára, lakbérrel elmaradt családokat lakoltatnak ki, gyermekek éheznek, idős emberek nem tudnak télen fűteni, mert nincs fedezetük rá.

Alain Badiou francia filozófus szerint „az óriási egyenlőtlenségeket, valamint a világ széttagoltságát gazdagokra és szegényekre maga az erőszak tartja fenn”.

Petőfi tűpontosan ábrázolta az előttünk kirajzolódó válságot A XIX. század költői című versében: „Vannak hamis próféták, akik / Azt hirdetik nagy gonoszan, / Hogy már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van. / Hazugság, szemtelen hazugság, / Mit milliók cáfolnak meg, / Kik nap hevében, éhen-szomjan, / Kétségbeesve tengenek. / Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind ­egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!”

Amíg a szakadék tágul, és a multi cégvilág százmilliókat tart pórázon, taszít rabszolgasorsba, addig a társadalmi feszültségek csak nőnek. Ezek erőszakos, fegyveres rendezése soha nem kizárt. Amíg az emberi kapzsiságot nem vagyunk képesek bizonyos korlátok közé szorítani, addig a háborúk veszélye fennáll és emberek tömegesen fognak meghalni a modern kori nyerészkedők miatt.

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)