Legitim a békepárti álláspont

A hét elején óriási megrázkódtatást volt kénytelen elviselni a hazánkban garázdálkodó balliberális sajtó. Szijjártó Péter ugyanis a BBC harcias riporterének sokadik, vallatással felérő kérdésére sem volt hajlandó kimondani, hogy két idegen ország háborújában melyik félnek drukkol. Ami a külföldről, elsősorban Amerikából finanszírozott médiumok fényűzően berendezett szerkesztőségeiben valóságos ősbűnnek minősül. Vagy talán még annál is rosszabbnak.

Így aztán a haladó újságírók részint vörös fejjel, toporzékolva, roppant mód felháborodva számoltak be a szerintük példátlan és gyomorforgató esetről, részint vadul és leplezetlenül kezdték ünnepelni a BBC hivatásos kérdezőjét. Hiszen az idegen országok pénzének bűvöletében élő és háborús propagandát folytató újságírók világában olyan nincs, hogy valaki se az ukránoknak, se az oroszoknak, hanem a békének szurkoljon. Erre a későbbiekben még visszatérünk.

Ezek az akciók amúgy érdekes módon mind ugyanazt a forgatókönyvet szokták követni, az ominózus cikkek általában néhány perc eltéréssel, szinte egyszerre jelennek meg, a szalagcímek egy-egy betű eltérést ugyan mutatnak, de rendkívül hasonlók egymáshoz, ahogyan maguk az írások is, a produktumokat előállítók is amúgy, de ez egy másik kérdés, az embernek pedig olyan érzése támad, mintha a hírlapírók megkaptak volna egy anyagot tudom is én, mondjuk egy nagykövetségtől, amelyet aztán szorgosan lefordítottak, majd közhírré tettek.

Ez persze csak fikció, hiszen az teljes képtelenség, hogy a Hvg.hu, a 444 vagy a Telex forródrótkapcsolatban legyen például a belga nagykövetséggel.
Esetleg az amerikaival.

Már maga a feltételezés is sértő és visszautasítandó, hogy mondjuk a belga vagy az amerikai nagykövet a hét elején átbeszéli a 444 és a Telex főszerkesztőjével a heti teendőket, megvitatják, mely ügyeket kellene hangsúlyosan vinni, melyeket kell csak úgymond melegen tartani, és melyek esetében szükséges a propagandát a leghangosabbra tekerni.

Az pedig teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy interjú esetében, például amikor a magyar külügyminiszter két idegen ország háborújának tekintetében békepárti álláspontra helyezkedik, akkor különböző nagykövetek (belga vagy amerikai) sms-ekkel vagy elektronikus levelekkel kezdjék el bombázni az ellenzéki pártokba és más országok vezetésébe szerelmes újságírókat, mondván, hogy haladéktalanul tegyenek valamit.

Akinek ilyesmi akárcsak egy pillanat erejéig is megfordul a fejében, az alufólia-sisakkal kelő és fekvő, különféle vad összeesküvés-elméletekben hívő, posztfasiszta futóbolond.

Az is mindössze a véletlen műve, hogy a teljes balliberális média hónapok óta úgy működik, mintha bizonyos túlmozgásos és hiperaktív nagykövetek préselnék ki belőlük minden egyes cikket. Ez a magatartás, az együtt mozgás amúgy békeidőben is jellemző a magukra függetlenként és objektívként hivatkozó hírlapírókra.

További Vélemény híreink

A baloldal folytatja a bukást garantáló háborúpárti politikáját

Ki ne látott volna már olyan jeleneteket, amikor mondjuk a testnevelésóráktól, a korán keléstől, valamint a hűvös időtől rettegő momentumos politikuspalánták másodpercre pontosan egyszerre érkeznek az ellenzéki újságírókkal az aktuálisan fontos eseményre? Mondjuk amikor építési területekről kell elhordani különböző tárgyakat.

Ilyenkor, lévén, hogy a közvéleményt finoman szólva sem érdekli az adott rendezvény, akár tízen is össze szoktak verődni, mintegy megdönteni a diktatúrát. Ez az igen magas szám egyébként úgy jön ki, ha összeadjuk az utcán lévő politikusok és újságírók számát. Hogy ezek az akciók miért tartanak számot mégis ekkora érdeklődésre a haladó sajtóban, azt egyelőre senkinek, még a mostanában roppant divatos mesterséges intelligenciának sem sikerült megfejtenie.

Az viszont mindenképpen érdekes, hogy a felek másodpercre pontosan ugyanakkor érkeznek az adott, véletlenszerűen kiválasztott helyszínre.

A laikus, alufólia-sisakot viselő szemlélőben ilyenkor óhatatlanul felötlik a bűnös gondolat, hogy talán olyan kiváló a viszony a két társaság között, hogy napokkal az akció előtt meg szokták beszélni a fontosabb részleteket. Úgymint pontos érkezés, helyszín, outfit, kesztyűk színe, anyaga, vastagsága. Satöbbi.

De mondom, egy józan, a progresszió iránt elkötelezett demokratának ilyesmi még csak eszébe sem jut, hiszen teljesen logikus, hogy egy 444-es propagandista, elnézést, objektív újságíró teljesen véletlenül jár mondjuk reggel kilenc körül a karmelita kolostor közelében. Pont ott, ahol Fekete-Győr András és Hajnal Miklós is ébredezik. A jelenség a véletlenek furcsa összjátéka csupán. Pont.

Na de ígértem, hogy visszatérünk Szijjártó Péternek a harmadik világháború kitörése iránt megmagyarázhatatlan lelkesedést érző urakban és hölgyekben felháborodást és elkeseredést kiváltó kijelentésére. Tehát, hogy a külügyminiszter nem volt hajlandó kimondani, hogy az ukránoknak szurkol.
Tisztelt külföldről pénzelt kollégák!

Az van, hogy aki nincs rajta az amerikai baloldal fizetési listáján, az hasonlóképpen gondolkodik, mint a magyar külügyminiszter.

Ezt amúgy ti is tudjátok, hiszen látjátok a méréseket, tökéletesen tisztában vagytok vele, hogy a magyar emberek ebben a háborúban semlegesek, és a hideg verejték kezd gyöngyözni a hátukon az általatok terjesztett háborús uszító propaganda láttán és hallatán. Nem igazán kedvelik a gondolatot, hogy a háború eszkalálódik.

Teljesen világos, hogy a ti megbízóitok és gazdáitok ezt a fajta lelkesedést várják el tőletek, ezért is fizet titeket, de helyzet az, hogy pár száz, ezer liberálison kívül nincs senki ebben az országban, aki úgy gondolkozna, ahogyan ti.

További Vélemény híreink

A „jó ügy” felülír minden szabályt

Nekünk Oroszország és Ukrajna háborújához semmi közünk sincs, és nem is szeretnénk, hogy ez megváltozzon. Értjük, hogy ti valósággal repestek a gondolattól, hogy Magyarországot belepréseljék a háborúba, tudjuk, hogy annak örülnétek a legjobban, ha már holnap elindulna egy ötvenezer főt számláló hadsereg Oroszország ellen, de el kell keserítenem titeket, ez nem fog bekövetkezni. Sőt.

Képzeljétek el, drága felebarátaim! Az egy teljesen legitim, a történelem során számtalan alkalommal előforduló jelenség, hogy egy adott ország a semlegességet választja.

Tehát – hogy ti is értsétek – nem választ sem oldalt, sem országot, nem kezd háborús félként fegyvereket és katonákat küldeni valamelyik félnek, hanem kijelenti, deklarálja, hogy egyik oldalt sem támogatja. Amúgy jelenleg Ausztria is hasonlóképp viselkedik. Ez esetünkben azért is különösen indokolt, mert a magyar emberek 95 százaléka is így gondolkodik, azonnali tűzszünetet és és békét akar.

Ennek figyelembe nem vétele pedig roppant antidemokratikus lenne, ugye. Bár lehetne úgy is gondolkodni, mint a német külügyminiszter, aki néhány hónapja szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy magasról tesz arra, hogy mit szeretnének a választói, addig fogja támogatni többek között fegyverekkel Ukrajnát, amíg azt jónak látja.

Nos, vannak ilyen politikusok, és vannak olyanok, mint Magyarország vezetői, akik úgy igyekeznek irányítani az országot, ahogyan a démosz szeretné. Remélem, amúgy a ti érdeketekben is, hogy ez még sokáig így fog maradni. A fene tudja, miért, de engem valamiért megrémiszt ugyanis egy atomháború gondolata.

Borítókép: Soros György (Fotó: AFP/Brendan Smialowski)