A magyar gyermekvédelmi törvénycsomag 2021. július 8-án lépett hatályba. Tizenkét évvel megelőzően fogadta el az ugyancsak uniós tagállam Litvánia a kiskorúak védelméről szóló törvényének azt a kiegészítését, ami a tizennyolc év alattiak számára ártalmasnak minősítette azokat az információkat, amelyek homoszexuális, biszexuális vagy poligám kapcsolatokat népszerűsítenek, továbbá amelyek eltorzítják a családi kapcsolatokat vagy a családi értékek megvetését fejezik ki.
A törvénymódosítás iránt a seimas, a litván parlament több képviselője már 2006-ban javaslatot terjesztett elő a polgárok olyan panaszaira hivatkozással, amely szerint a tömegmédiában egyre erősödött a nem hagyományos szexuális irányultságú személyek közötti viszonyok népszerűsítése, ahol az ilyen kapcsolatokat gyakran életnormaként vagy követendő példaként állították be. Az indítvány indoklása szerint mivel a kiskorúak világképe még nem alakult ki teljesen, a nem hagyományos szexuális irányultság ösztönzése vagy a homoszexuális kapcsolatokat szimpatikusan ábrázoló tájékoztatás negatívan befolyásolhatja testi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket. Ezért a javasolt módosítás célja az volt, hogy megvédje a kiskorúakat az ilyen negatív hatásoktól, és megerősítse a hagyományos családi értékeket.
A jogszabály elfogadását hátráltatta a köztársasági elnök közbelépése, aki vétójogával élt úgymond a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében. Mivel a parlament a vétó ellenében másodszorra is megszavazta a törvénymódosítást, így a köztársasági elnök egy új önálló jogalkotási javaslattal élt az elfogadott rendelkezések megváltoztatásáért, ezért a seimas 2009. december 17-én ismét vitát tartott a témáról.
Ezen a képviselői hozzászólások kiemelték a tömegmédiából érkező rossz hatások kiküszöbölésének fontosságát, mert megítélésük szerint azok leginkább az ifjúságot érintik, amely a litván állam és nemzet legérzékenyebb része. Hangsúlyozták annak az alapvető fontosságát, hogy a pozitív családképre irányuljon a nevelés, az egyik legfontosabb dolognak a litván alkotmány által is védett hagyományos család fogalmát említve.
– Értem, hogy egyes fiatalok természetüknél fogva valami különlegeset keresnek, beleértve a homoszexuális viselkedés tapasztalatait is, de ez nem jelenti azt, hogy erről mindenkinek beszélni kell. Miért kellene támogatnunk néhány politikus azon törekvését, hogy az iskolai tantervbe beépítsék a homoszexuális családokról szóló tanítást? Egyáltalán nem értem az ilyen tendenciákat. Nézzük a friss híreket. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Gordon Brown kijelentette, hogy a homoszexuális polgári partnerségről szóló törvényeket igyekszik átültetni egész Európára, beleértve Kelet-Európát, így Litvániát is. A szovjet szocialista rezsim ötven éven keresztül próbálta ránk erőltetni életmódját, de nem tette ezt olyan ragaszkodással, mint ahogy az EU és legbefolyásosabb országainak vezetői teszik manapság – hangzott el a vitanapon.
A jogszabály mellett érvelők felhívták a figyelmet, hogy Litvánia alkotmánya nagyon világosan fogalmaz a családról és a házasságról. „Egy férfi és egy nő, se több, se kevesebb. Az ettől eltérő családmodellek ösztönzésére irányuló társadalmi információterjesztés feltételeinek megteremtésére tett kísérletek alapot adnak ennek a családfelfogásnak a hosszú távú megváltoztatására, nemzetünk alkotmányban rögzített értékeinek eltorzítására. Ezért nagyon világos és elvi döntést kell hoznunk az alkotmány, a litván nemzet által értelmezett és a mi törvényeinkben foglaltak szerinti család, házasság mellett.”
A vitát megelőzően az Európai Parlament sürgette a törvényi rendelkezések felülvizsgálatát a köztársasági elnök javaslatának megfelelően. Többek között ennek hatására is 2009. december 22-én a litván törvényhozás végül egy kompromisszumos új szöveget fogadott el, mely szerint a kiskorúakra nézve ártalmasnak minősülnek azok a nyilvános információk, amelyek „a családi értékek megvetését fejezik ki, illetve az alkotmányban és a polgári törvénykönyvben foglaltaktól eltérő házasság- és családalapítási koncepcióra ösztönöznek”.
Ez viszont azt jelenti, hogy mivel a litván alkotmány csak a férfi és a nő közötti házasságot ismeri el, továbbá a család fogalmát is a férfi-nő (házasságon belüli vagy kívüli) együttéléséből eredezteti, így minden ezzel ellentétesen ható felfogás vagy jelenség népszerűsítése a kiskorúakra káros, ezért a tilalmazott kategóriába tartozik. Értelemszerűen tehát a heteroszexuális irányultságtól eltérő alapokon álló információk eljuttatása a kiskorúak részére szükségképen beleütközik ebbe a törvényi korlátozásba. (A jogszabályi rendelkezés elemzése során ugyanerre a következtetésre jutott nemrég a strasbourgi emberi jogi bíróság nagykamarája is egy előtte fekvő ügyben.) Vagyis az ügyesen újraformulázott jogi rendelkezés a homoszexualitás említése nélkül burkoltan tilalom alá helyezi annak a kiskorúaknak történő megjelenítését.
Mindezek ellenére az elmúlt tizennégy év alatt az EU egyetlen szerve sem lépett fel ezzel a tagállami szabályozással szemben. Az Európai Parlament nem küldött vizsgálóbizottságot Litvániába a szexuális kisebbségek elnyomott helyzetének feltárására, és nem fogadott el szankciókat követelő, elítélő állásfoglalást az uniós alapértékek sérelme miatt. Az Európai Bizottság éves jogállamisági országjelentése sem említi hiányosságként a litván gyermekvédelmi szabályozást. Kötelezettségszegési eljárást sem indított a testület az audiovizuális médiaszolgáltatások, az elektronikus kereskedelem, a belső piaci szolgáltatások szabadságának, valamint az alapjogok sérelme miatt. Főleg nem aktiválta az uniós források visszatartásával a költségvetési jogállamisági mechanizmust, nincs támasztva sem „szupermérföldkő”, sem „horizontális feltétel”. Az Európai Bíróság előtt sem perelték be Litvániát, így nem sorakoztak fel aggódó tagállamok sem beavatkozóként az eljárásban.
Mindezek a retorziók csak Magyarországgal szemben merültek fel. Világos a kettős mérce.
Abszurd és elviselhetetlen, hogy az uniós politika szerint a magyar gyermekeket nem illetheti meg olyan jogvédelem, mint amiben a litván kortársaik már több mint tíz éve részesülnek. Az elképesztő arcátlanság azzal teljesedett be, hogy tizennégy másik tagállam mellett Litvánia szintén aláírta azt a közös nyilatkozatot, amiben mély aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy „a magyar parlament olyan törvénymódosításokat fogadott el, amelyek a gyermekek védelmének ürügyén diszkriminálják az LMBTQ-személyeket és sértik a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Ez a litvánok részéről olyan fokú cinizmus és aljasság, amire nincsenek szavak.
A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász
