Kevés, hogy Kijev kijelenti: minden egyes elesett ukránra nyolc orosz jut, akit kivontak a harcból. Így hamisítják meg a valóságot, megtévesztve a közvéleményt. 

Mindenki tisztában van azzal, hogy Bahmut hónapok óta az ukránok sírja, és közeleg a Wagner-csoport győzelme. Az igazság az, hogy miközben az ukránok kilőnek egy tüzérségi gránátot, addig az oroszok tíz ugyanilyet lőnek ki ukrán célpontokra. Bahmut körömszakadtáig való védelmezése – ugyanúgy, ahogy Mariupolé is volt – ugyanannyira öngyilkos, mint amennyire érthetetlen. 

A NATO és Oroszország bármikor lehetséges összecsapásának kockázata nélkül Ukrajnát negyvennyolc óra leforgása alatt lesöpörnék a színről. A tévéműsorok sztárolt bohócainak fogalmuk sincs, miről beszélnek. A NATO-nak nincs elhárítóereje a Poszeidón nukleáris torpedóval és a hiperszonikus rakétákkal szemben. 

Moszkvának csak percekbe kerül, hogy elsüllyesszen egy amerikai repülőgép-hordozót vagy letaroljon egy európai tengerparti várost. Amikor az oroszok T–55-ös harckocsikat küldenek a frontra, annak nem az az oka, hogy kifogytak a felszerelésből, hanem az, hogy a legfejlettebb haditechnikájukat a NATO-val való közvetlen összecsapás esetére tartalékolják. Az orosz hadiipari üzemek termelékenysége meghaladja az összes NATO-tagországét együttvéve; ez utóbbiakat teljesen kivéreztette az elmúlt egy év közvetett háborúja.

Mindezt figyelembe véve egyáltalán nem látom, hogyan indítana háborút az Egyesült Államok Kína ellen Tajvan megvédelmezésére, miközben a szigetország nem más, mint a szárazföldi Kína huszonharmadik tartománya, amely 1949-ben szakadt el attól. Az igazat megvallva azon is csodálkozom, mire vár Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök, mielőtt blokád alá venné a szigetet, és követelné, hogy visszatérjen Peking kebelére. Tajvan nem pusztán tisztán kínai kérdés, de az ENSZ is csak egyetlen Kínát ismer el, mégpedig Pekinget. Itt az ideje a tajvani kérdés egyszer és mindenkori rendezésének.

– Mindenki illúziókban ringatja magát, aki úgy véli, Kína kompromisszumot köt Tajvanról – jelentette most ki Hszi Csin-ping Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt és Emmanuel Macron francia államfőt fogadva. Macron kínai útja kudarccal ér fel. Minél nagyobbnak akarja feltüntetni magát a nemzetközi színtéren, annál nevetségesebbé válik a geopolitikai valóság ismeretének hiányában. Örökre politikai törpe marad, báb a globalisták kezében, akik hatalomra juttatták. Viszont ennek az árát Franciaország és a francia nép fizeti meg.

A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája

Borítókép: a tajvani elnöki hivatal által közreadott képen Caj Jing-ven tajvani elnök díszebéden látja vendégül Michael McCaul texasi republikánus képviselőt, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnökét (b) és az általa vezetett amerikai kongresszusi küldöttséget Tajpejben 2023. április 8-án.